Mátraháza - Sás-tó - Benevár – Mátrafüred

Sziasztok!

Újra itt J

Nagyon szép úton vagyunk túl, jó csapattal, jó idővel, nagy lelkesedéssel indultunk el ezen a szombat reggelen a Sétafika és a Túratárs.com szervezésében.

8.15-kor indult a busz a Stadinoktól, menet közben – Gyöngyösön, és Mátraházán is csatlakoztak hozzánk turistatársak – „teltházzal” vágtunk neki a reményteli túrának J - húszan voltunk – ideális létszám egy jó csapathoz, sem nem kevés, sem nem sok.

Tíz órára értünk fel Mátraházára - már vártak barátaink, akik autóval jöttek fel - bemutatkoztunk, örültünk egymásnak.

Mátraháza a Mátra hegy gerincén  650-700 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. 10 km-re észak-északkeletre Gyöngyös központjától, Kékestetőtől 2 km-re - délnyugatra van.

Megnéztük a templomot, melyet a Magyarok Nagyasszonyának szentelték 1942-ben – nyitva volt a külső ajtó, úgyhogy megcsodálhattuk belülről is szépségét. A Naphimnusz parkon keresztül (a parkot 2002-ben a ferences rend készítette a templom mellett - a Mátrát látogató turisták részére) Sás-tó felé vettük az irányt.

Pár száz métert haladva - Farkas-kúthoz értünk és elállt a lélegzetünk a gyönyörűségtől. Az amúgy is látványos tájban – nagy hangerővel és csobogással szaladt a kis patak, amely most az esőzésektől ugyancsak a duplájára hízott – mondanom sem kell, nagyon jól állt neki, így sokkal tetszetősebb, mint nyáron kiszáradva J

Egyre szélesebb és zuhatagosabb lett. Aztán eljutottunk a víztörőhöz, ahol egy pihenő található kicsi híddal. Be is állt a csapat egy közös fotóra. Kattogtak a gépek- készültek a fotók, mosolygott mindenki, nemcsak a kép miatt, hanem a hely szépsége is jókedvre derítette társaimat.

 A zuhatagszerű víz látványa gyönyörű volt. Átsétálva a hídon a Farkas-kúthoz jutottunk. Mindjárt üvegek, poharak is előkerültek, kóstolgattuk, ittuk a vizét, nagyon kellemes volt.

E szép látvány és pici pihenő után mentünk tovább Sás-tó felé. Pár km-t haladva el is értük célunkat. A tó mellett haladva - előbb meglátogattunk egy vendéglőt pihenésképen - szép nagy kerthelyisége volt, mindjárt el is foglaltuk, mert a következőkben az Óévet búcsúztattuk és az Új Évet nyitottuk meg pár kedves gesztussal.

 Előkerültek az elemózsiák, áfonyás pezsgő, rendes pezsgő is akadt, kávét is kapott, aki kért, sütemény, édesség is került az asztalra - volt egy kis tombola is - ki-ki kapott egy icike-picike kis ajándékot - de ha megnézitek majd a fotókat, jobban tudjátok majd érzékelni a hangulatot, mert leírni igencsak nehéz, milyen jókedvű volt a társaság.

Jó bő félóra pihenés után - újra felkerekedtünk és felmentünk panorámázni a befagyott Sás-tón - a kishídon keresztül a kilátóhoz.

A Mátra legmagasabb kilátóhelye ez, mely 50 méter magas, 510 m tengerszint feletti magassággal! Már a látványa is pazar volt J

 A csigalépcsőt megmászva, szintenként hallottam: ó, de gyönyörű - ó de szép felkiáltásokat, és amikor felértünk a csúcsra, körpanoráma tárul elénk. Felejthetetlen volt a látvány, szél sem rezdült ugyanis – kegyeibe vett bennünket az ég – megjutalmazott minket azzal, hogy láthattuk a távoli Mátrát – Kékestetőt, Galyatetőt, Gyöngyöst, Visontát, a környező falvakat és körben a hegyeket. Itt is rengeteg kép készült, érdemes megnézni. Itt is jól elidőztünk, aztán csigavonalban megindultunk lefelé, még mindig a tájat nézegetve és megelégedve a látottakkal.

Következő úticélunk a Rákóczi-forrás volt.

476 méteren található a Rákóczi- forrás.

Itt kiépített tűzrakó helyet és esőbeállót is találunk.  Nevét II.Rákóczi Ferencről kapta, és érdekesség, hogy a forráshoz emelt kőemléket, 1929-ben egy kurucokat ábrázoló domborművel ékesítették. A legenda szerint itt pihent meg csapataival, és itt itatta meg lovát a fejedelem, innen figyelte a csatamezőt.

Mi nem a csatamezőt figyeltük, hanem újra töltögettük üvegjeinket, ittunk a Mátra forrásának egyik legkiválóbb vizéből, fotózgattunk, nyüzsögtünk, le-föl, föl-le, megint csak elemében volt a csapat, nem fáradva egy cseppet sem J

Következő állomásunk Muzsla-tető volt. Itt már 484 m magasan voltunk, Mátrafüredre volt kedvező a panoráma, ezt szemléltük meg tüzetesen, aztán mentünk lefelé – irányába.

Mátrafüred a Mátra hegység déli oldalán, a Kékes tömbjének délnyugati lábánál fekszik 320‑390 méteres tengerszint feletti magasságon a Bene-patak partján. No - itt is volt látnivaló és fényképezni való bőven.

 A patak megduzzadva, több méter szélesen rohant a maga útján, mi pedig megint – szinte tátott szájjal követtük szépséges útját, zubogását, rohanását – betelve a látvánnyal – haladtunk mellette fel a Benevárhoz.

Mátrafüred határában a Somor- és a Csatorna-patakok közötti Benevár-bérc déli végén 471 m magasságban található Bene várának romja. A vár nevét feltehetően Bene vitéztől kapta, aki Árpád fejedelem Edömér nevű vezérének unokája volt és pogány földvárat épített a Benevár-bércen.

Hihetetlen szépségű volt ez a bérc, ugyan nagyon köves, meredek, de nem csúszós, alattunk zubogott, rohant  a patak hosszan, végigkísérve bennünket utunkon – fel a hegyre, ahol a vár romjai találhatóak.

Itt is sok fénykép készült, nem csak a vár maradványáról, hanem a csoportról is. Újra megszusszantunk egy kicsit - meg is érdemeltük – és útnak indultunk visszafelé Mátrafüredre, hiszen eltelt az idő rendesen - három óra volt már, és négykor indult vissza a busz Budapestre.

Patakunk kíséretében visszamentünk Mátrafüredre, rögtön megtámadták csapattársaim a büfét, ahol harapnivalót, frissítőket kértek – és miután mindenki elfogyasztotta a magának szánt kedvencét - elbúcsúztunk az autóval közlekedő négy fiatal – és tóalmási túratársunktól, és irány a buszmegálló.

 Hajszál pontosan jött is a busz, nem volt gond vele, csak amikor megállt, lepődtünk meg, hogy úgy tele volt utasokkal, hogy a buszsofőr azt mondta, ennyi – nem fér több ember fel rá. Na, nagy volt a mi csalódásunk, de azért nyomultunk felfelé, nem szerettünk volna lemaradni a járatról, inkább vállaltuk a heringek sorsát, de felszálltunk a buszra. Gyöngyösön páran leszálltak, kedves barátainktól is elbúcsúztunk, akik ott laktak – szerencsére nekik nem kellett Bp-ig állniuk, hamar hazaértek.

No, de sebaj, mindent pozitívan kell nézni, nem szegte kedvünket az utazásnak ez a módja sem – a véleményünk megvolt ugyan, de átléptünk rajta – és még mindig vidáman – befutottunk imádott városunkba – Budapestre, ahol már hószállingózás és viharos szél fogadott bennünket J de legalább fogadott valami bennünket J

Kedves Túratársaim!

Ezzel a gyönyörű mátrai túrával nyitottuk meg a 2010-es évet.

Ahogy olvastátok beszámolómat, gondolom újraéltétek az élményeket, akik nem voltak ott, pedig elképzelték, milyen is lehetett annak a 20 embernek az útja, akik a Mátrába mentek télvíz idején kirándulni ezen a szép szombati napon.

 Köszönöm mindenkinek - budapesti, és vidéki társaimnak is, hogy velem tartottak - mindvégig jókedvűen, vidáman, kitartóan és remélem, a következő túrámon is ott lesztek, mert nem állunk meg, megyünk tovább és számítok Rátok mindenkor, hogy tovább mélyítsük barátságunkat, további új tagokat fogadjunk be és továbbra is ügyeljünk drága kincsünkre – az egészségünkre.

tigriske

2010. január 2.

fotók és beszámolók:

http://www.setafika.hu/new/ - tigriske – galéria- és élménybeszámolóra kattintva

http://kiscsavargo.fw.hu    - saját

http://www.turatars.com – itt is tigriske