Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Cseh Tamás emléktúra
2012/03/10 17:31:54 Küldte: Evica

Vasárnap korán reggel a kávémat szürcsölgetem,  sms érkezett, azzal a kérdéssel: Megyünk? Azonnal felkaptam a telefont, és már hívtam is a barátnőmet. 
- Hát persze , hogy megyünk! Eszedbe ne jusson engem cserben hagyni! -Közöltem éréjesen.
Találkozás Batthyány tér HÉV megálló,  indulás Pomázig , ahonnan indul az esemény. Leszálltunk a pomázi állomáson, és ahogy mentünk a művelődési ház felé,felmerült bennünk az a kardinális kérdés, hogyan tesszük meg a túrát. Ugyanis a harmadik barátnőnk most nem tudott velünk tartani, mivel a nevezésnél dolgozott. A túrákra hárman szoktunk menni és Annára hagyatkozunk, ő a nagy túravezető , térképolvasó közöttünk.
Nagy mulasztás volt részünkről eddig nem tanultunk meg tájékozódni. 
Szóval ezen  morfondíroztunk, és úgy döntöttünk majd hozzá csapódunk egy társasághoz és tuti nem tévedünk el. Kitöltöttük a nevezési lapot, Annától elbúcsúztunk, azzal a kéréssel fordultunk felé, ha esetleg délután sötétedésig nem érnénk be a célba, indítson expedíciót a szőke és vörösesbarna, törpe és butuska barátnői megkeresésére. Persze jót kacagott rajtunk, hiszen nem lehet eltévedni ebben az erdőben.
Kilépve a művelődési ház ajtaján megláttunk egy terepruhás nőt, éppen a térképet tanulmányozta. Gondoltuk Edittel na megtaláltuk a megfelelő személyt , aki majd vezet minket. Megszólítottam.
-Szia! Látom egyedül vagy, és örömmel vennék  ,ha csatlakoznál hozzánk! Mi még nem tudunk kellően tájékozódni, és persze jobb a hangulat, ha többen vagyunk. 
-Köszönöm ! Szívesen veletek tartok! Már gyakorlott túrás vagyok, rám bízhatjátok magatokat !
Megtörtént a bemutatkozás, az első örömködés  az új ismeretség okán.
Pomázon keresztül vezetett az út az erdő felé, eddig minden jó volt. Beszélgettünk , ismerkedtünk Katával. Ő vonattal érkezett egy városból. Egyrészt azért teszi meg ezt a 15 km-es  utat, mert Cseh Tamás rajongó, másrészt nagy túrázó.Kata ének-zene tanár és tanító és önkéntes segítő a városi kórházban. 
Elérkeztünk az erdő széléhez, kezdetét vette a lájtos 15km-es menet..Első ellenőrző pont Janda Vilmos kulcsosház. Az út kissé latyakos, hószaftos, pocsolyás ,de nem vagyunk grófkisasszonyok bátran haladtunk előre, büszkék voltunk a speciális vízálló bakancsunkra. 
Elérkeztünk egy háromszög elágazáshoz, jelzés sehol, dilemma merre menjünk. Túravezetőnk, tanárunk felvilágosított, ebben az esetben olvasni kell a nyomokat, akár az indiánok.  Figyelni kell milyen irányban vannak több emberi lábnyomok, minden bizonnyal arra van a jó útirány. Edittel mi két bolond liba , azon viccelődtünk ,mi van,ha azon az úton tévedt el mindenki és mi követjük őket. Bevártunk még néhány túratársat és tanácskoztunk merre tovább. Persze ,hogy a sok lábnyom mentén haladtunk tovább.
Könnyű lejtős részen  én diktáltam a tempót, sietősre vettem az iramot. Kata és Edit megkérdezték hová ez a rohanás, hiszen  nem kell időre teljesíteni. Közöltem velük, azért igyekszem ennyire ,mert szeretnék a koncertre visszaérni. Ezzel Kata is egyetértett, mint már említettem Ő is Cseh  imádója, sőt majdnem az összes dalát tudja. 
Oda értünk a kulcsos házhoz. Kis pihenés,szendvics evés, csoki , szőlő cukor majszolás. Éppen szusszanunk, mikor ismerős dallamokra leszünk figyelmesek. Egy túratárs hátizsákjában 2 hangszóró kandikál ki  és halkan  Tamás hangja hallható. Kicsit megdobbant a szívünk, és akkor éreztük igazán miről szól a túra. Ezzel a különös érzéssel folytattuk az utunkat. Újabb cél Lajos forrás.
Fent a hegyen kb. 5-15 cm-es hó borította a tájat, néhol még fagyos volt az ösvény. Nem is kellett most nagy utat megtenni a forrásig. Pecsételés az útilapunkra, ismét pihenés, nagy ivás.Vidámkodás, már túl vagyunk a nehezén 7,3 km-t tettünk meg felfelé, Ez semmi volt 350 m szint különbség az molyfing, nem is fáradtunk el.
3. ellenőrző pont János forrás, már csak lefelé megyünk , ezt kacagva tesszük meg. Még csak nem is sejtettük ez az út maga a pokol lesz. 
Sorompónál balra, jelezte a térképünk. Már jócskán bemelegedett az idő, a hó olvadni kezdett és az előttünk lévő túrások már kitaposták az ösvényt. Hatalmas latyakban szlalomoztunk, ha nem muszáj ne  belelépjünk bele a tócsákba, sárba. Ez egy darabig működött is. Bravó veregettük a vállunkat,milyen okos nők vagyunk. 500 m után észrevettük, fakitermelés folyik, fűrészelnek, megy a traktor, kellemes friss fa illata terjeng a levegőben. Igen ám,de ezek a kedves favágók a traktorokkal és a teherautókkal mentek végig az erdei úton. A kerekek teljesen fellazították a talajt, hatalmas sártengert bírtak alkotni. Bevillant az agyunkba , hoppá ez már extrém túrává alakult.
Hogy elkerüljük a legrosszabbat, az erdő sűrűjében az ágas bogas szakaszon haladtunk tovább. Egy darabig működött is, de jócskán eltértünk a jelzett úttól. Többen utolértük egymást , és kisebb csapat verődött össze . ennek nagy előnye, hogy egymás segítségére lehetünk a bajban. 
Nem kis baj következett ,sőt a végzetünket láttuk. Vissza kellett kanyarodni a jelzés felé, hogy az ellenőrző pontot ne hagyjuk ki. Már gyakorlott túrások tudják, ha kihagysz egy pecsételést az úgy tekinthető, hogy nem tudtad teljesíteni a túrát, kudarcot vallasz. Ez velünk nem történhet meg, hiszen már nem sok van hátra. Visszatérve az útra ,más választás nem volt bele gázoltunk a sártengerbe. Dagonyáztunk ,mint a vaddisznók, bokáig süppedtünk a trutyiba. Ismét rohanásba kezdtem, ennek oka , ha lassan megyek , netán megállok elsüllyedek és nem tud senki kimenekíteni. Evvel egyetértve Edit és Kata is szaladt velem. Ahogyan lendületesen emeltük a lábunkat futás közben a nadrág szára már tocsogott a sártól , és már a kabátunk is foltos lett. Erőltetett menetbe hajlott a túránk, már a túlélés volt a tét. 
Egyszer  csak satufék , egy ember ránk köszön- Helló! Pecsételés? -Szent ég ! Megálltunk hirtelen, egymásba szaladva összekapaszkodtunk, elkerülve a nagy pofára esést, a karunk száz fele kalimpált, imbolyogtunk. Tiszta burleszk jelenet volt , mögöttünk lévő túratársak ezt látva ,szakadtak a röhögéstől. 
Extrém kalandunkat folytattuk, egy hatalmas árokhoz érkeztünk. Tehát feladat, átkelés a tengeren és fel a árokparton és utána már a normális erdei út következik. Bizony ezen át kell vergődni magunkat. Már minden mindegy volt még a szar is le lett szarva, csak érjünk a mizéria végére.
De mi nők vagyunk, és okosak, és homo sapiensek . / Ezt állapította meg egy éppen ott toporgó férfi túratárs/. Szóval ágakat és nagyobb fadarabokat gyűjtöttünk, ezt az útra fektettük keresztbe, hogy erre lépünk majd, biztos talajt adva a lábunk alá és nem süppedünk a sárba. 
Jól tettük, a fa rakáson lendületet vettünk és így felkapaszkodtunk az árok oldalán. Csúcs ! Már nincs messze a végcél.
Ekkor villant be egy kósza gondolat,amit megosztottam a lányokkal.
-  Mi lenne, ha így mennénk el a randevúra.Ilyen iszonyt mocskosan, leizzadva, büdösen, csutakos hajjal, kipirosodott arccal,és a túra végén elfogyasztott hagymás kenyér szájszaggal.  Ez lenne az  igazi kihívás egy  a férfi számára.
Ebben a pillanatban, mellénk szegődött egy idősebb pár. Leszólítottak bennünket, hallva az én randevú javaslatomat. 
Ők már lassan 20 éve vannak együtt. Éppen így, egy hasonló túra alkalmával ismerkedtek meg. Nagyon kedves pár volt, elmesélték közös élményüket, tapasztalatukat, hogy valóban itt lehet egy igazi társra találni. Az ember a natúr valóságában néz ki, természetesen viselkedik, hiszen csak magát adja egy ilyen nehéz helyzetben. 
Már az idők folyamán  megtették a Kinizsi 1000 km-es túrát négyszer, a Gerecse 50km-t ki tudja hányszor, és amikor csak tehetik kint vannak a természetbe, megszámlálhatatlan túrán vettek részt még a 20 év alatt.
Ahogy elbeszélgettünk, észre sem vettük ,de már ismét Pomáz utcáján bandukoltunk. Beértünk a célba ! Annát azonnal megöleltük, kapjon ő is egy kicsit a finom erdei szutyokból. Nagyon örültünk egymásnak!
Cseh Tamás Tanulmányi kirándulás -valóban az volt mindannyiunk számára. Megtanultunk térképet és nyomokat olvasni, jelzést keresni. Megtanultuk az extrém helyzetekben hogyan találjuk fel magunkat. Kedves túratársakkal ismerkedtünk meg.
A jutalom egy Oklevél ,miszerint teljesítettük a túrát, egy kitűző Cseh Tamás arcképével, zsíros kenyér jó sok hagymával, tea..
A koncert , amiért annyira siettem, és ami hajtott végig az úton, hogy hallhatom Se Tamás duó koncertjét. 
Megfáradtan, kissé párás szemmel hallgattam: Csönded vagyok, Orgazmus, Petőfi élete, Születtem Magyarországon...és még néhány dal..

Címkék: Tanulmányi Kirándulás





Bejegyzések 1 - 2-ig. Összes bejegyzésed: 2

Evica
2012/03/13 09:09:09

Köszönöm szépen a hozzászólásokat!

Erre nem is gondoltam ekkora sikere lesz a beszámolómnak. 

Ez bizony egy erőt próbáló túra volt. 



Gejza
2012/03/10 21:28:08

Tudod menni utána járás, és fáradozásábva került a túra szervezőinek, hogy az erdészettel fellocsoltassa az utat előttetek?   Nehogy a túra résztvevői szilikózist kapjanak a por miatt!


Blogod jól visszaadta a kirándulás hangulatát.    Írjál máskor is!




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.