Az alábbi történetet én is csak hallottam. Viszont annyira életszerű biztos, hogy valahol, valamikor megtörtént. Ilyet nem lehet kitalálni. Ilyen csak az életben tud megtörténni!

Szóval, két jó barát együtt nőtt fel, együtt katonáskodtak, még tán csajozni is együtt jártak. Előbb, utóbb mind ketten megnősültek, s ott kezdődtek a gondok. Végül arra jutottak, hogy olcsóbb lesz talán, ha közös telekre ikerházat építenek. Sok munkával az is elkészült. A közös kert részt ugyan az asszonyok kívánságára néhány tujával, és egy alig méter magas kerítéssel elválasztották, de hagytak rajta kiskaput, amin bár mikor átmehettek egymáshoz.

Néhány hónap eltéréssel a gyerekek is megszülettek. Öröm volt nézni őket, ahogy együtt játszottak. Pár év múlva a kicsi lány húsvétra apró fehér nyuszit kapott. A szomszéd pedig fiacskája szülinapjára puli kölyköt vásárolt. A két állat aztán összeszokott együtt nőttek fel, a kerítés két oldalán együtt hancúroztak. Elválaszthatatlan jó barátok lettek ők is. A kutyusnak kutyaháza volt a teraszról levezető lépcső mellett. A nyuszinak valamivel kisebb ketrece a kerítés túloldalán. Éjszakára jól zárható rácsos ajtóval, nehogy valami kisragadozó kárt tegyen benne.

Teltek, múltak az évek, meg nőttek a gyerekek. A fiú inkább focizni járt a haverokkal. A lánynak tán már lovagja is akadt. A szülőktől már a családi kirándulásokról is elmaradoztak. A kert tujái is megnőttek. Ritkábbá váltak már a közös traccs partik. Mindenki ment a maga dolga után.

A puli tulajdonosa egy nap szörnyű dolgot látott a kertben. A kutyájuk az ő kedves barátjának sáros, döglött nyulával játszadozott. Szájába vette, feldobta a levegőbe, utána kapott elkapta, újra meg újra feldobálta, harapdálta. Bizony alig tudta elvenni tőle.

Hirtelenjében azt sem tudta mi tévő legyen? Ha ez kiderül, az örök harag! Végül szappannal alaposan megmosta a döglött tapsifülest. Radiátoron megszárította, s óvatosan – míg a szomszéd dolgozott – átvitte a szomszéd kertbe, s betette a ketrecébe. Szépen el is igazgatta, mint ha csak aludna.

Aztán csak várt. Vajon mit fognak szólni, mikor meglátják. Hogyan fogják majd ők is sajnálni, hogy így járt a kedves szomszéd!?

Délután meg is jöttek. Bizonyára látták is, de nem szóltak róla. Másnap reggel is ép, hogy csak fogadták a köszönésüket. Így telt el a következő nap is.

Harmad nap épp a kert végében ásott. Idővel a szomszéd is kijött megmetszeni a szőlőjét. Csendben dolgozgattak egymás közelében, várva, hogy a másik szólaljon meg elébb. Végül nem bírta már cérnával, s mikor az ágyás végére ért, felegyenesedve át szólt a szomszédnak.

-         Józsi, pihenjünk egy kicsit, gyere át egy pofa sörre! Meg aztán beszélgethetnénk is pár szót…

-         Az bizony jó lesz!

Hagyta rá a másik, és már rakta is le az ollót. Egy darabig csendben üldögéltek, kortyolták a folyékony kenyeret, aztán a szomszéd belekezdett.

     -    Jó is, hogy át hívtál. Az utóbbi napokban olyan zavart vagyok. Tudod, azzal kezdődött az egész, hogy megdöglött a nyúl…     

     -    Tényleg? Ó, szegény, mi történt vele? És a kislányod hogy viselte? – tette a jó barát az ártatlant.

     -    Hát tudod öreg volt már, az a csoda hogy eddig is húzta. Bőgött a gyerek, az asszony is elsiratta. Azután hátra vittük ide a kert végébe lévő akácosba. Megástam a sírját, saláta levelekkel kibéleltük, betakartuk, s eltemettük. Még faágakból keresztet is tett reá a gyerek, s lassan napirendre tértünk felette. Erre képzeld, harmad napra mit látok? Ott fekszik a szép patyolat tiszta nyuszi az óljába, mint ha csak aludna? Még a szőre is el van fésülve…

Cimborája nem bírta már tovább türtőztetni magát. Hasát fogva, úgy fetrengett a röhögéstől, hogy még a söre is kiömlött. Percekbe került, mire meghökkenten néző barátjának is el tudta mondani derültsége okát. Hogy aztán együtt hahotázzanak tovább, meg ülve a jobb létre szenderült tapsifüles halotti torát.

Címkék: Puli Husvét Sör