Ma már eléggé közismert, hogy a keresztény Húsvét az évezredek óta tartott tavaszi termékenységi ünnepek továbbélése. Az ősi ünnep lényege a természet, a világ megújulása.

Ez a megújulás ölt testet a keresztény vallásban Jézus feltámadásában.

A témának könyvtárnyi irodalma van, a szakrális háttértől a falusi népszokásokig. Az érdekességek és titkok közül most csak egyet leplezünk le az alábbiakban: a naptári időpont kérdését.  

A Húsvét időpontja – a niceai zsinat döntése alapján - a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) utáni holdtöltét követő első hétvége, alkalmazva ezzel - bár el nem ismerve - az ősi szokást. E szabály alkalmazásával a Húsvét minden évben más-más időpontra, valamikor március 22. és április 25. közé esik.

De miért mozgó ünnep a Húsvét, hisz’ a Jézussal kapcsolatos események nyilván fix dátumokhoz köthetők?

Mi köze Jézusnak a teleholdhoz?

Miért nem tartjuk a Húsvétot – a Karácsonyhoz hasonlóan – minden évben ugyanazon a napon?

Nos, ezekre a kérdésekre a keresztény egyházi tanok nem adnak választ, - talán mert kényelmetlen lenne elismerni, hogy egy pogány-kori ritus új tartalommal való feltöltéséről van szó. De Jézus feltámadásának csodája, az újjászületés misztériuma azzal teljesedik be, hogy a termékenység, az élet megújulásának ősi szertartásának idejéhez igazítjuk!

A dolog megértéséhez tudnunk kell, hogy a régi emberek életben maradásának legfontosabb feltétele a föld termékenysége volt, - ahhoz pedig, hogy a föld teremjen, és legyen elegendő ennivaló, - víz, vagyis eső kell!

S itt lép be a réges-régi tudás, népi tapasztalat (amit még némely mai ember, köztük az igazi turisták is ismernek), hogy HOLDTÖLTE UTÁN rendszerint ESŐSRE FORDUL az időjárás! Az idősebbek jól emlékeznek, hogy Húsvétra szinte mindig "elromlik az idő".

Az idei húsvéti időjárás is minden szónál ékesebben bizonyítja e megfigyelés igazát: nagypénteken volt telehold és az addigi száraz, nyáriasan meleg időjárásban egy nap alatt drámai változás következett be: lehűlés, záporok, zivatarok! Mintha az égi áldás igazodna a Húsvét dátumához, pedig hát a dolog éppen fordítva működik!

Mindebből következik, hogy azért kell a Termékenység-ünnep, illetve a Húsvét időpontját íly módon meghatározni, mert a március 21. utáni teleholdat követő napokban nagy valószínűséggel csapadékos időjárás lesz, megtörténik a csoda: az esővíztől áldott állapotba kerül a föld, kizöldül a természet, párosodnak az ég madarai, legelni tud a jószág, kikelnek a magvak, lesz kenyér, LESZ ÉLET!   

A mai, kihalóban lévő magyar húsvéti népszokások is a termékenységi mágiához kapcsolódnak: a locsolkodás (eredetileg tiszta vízzel!) a megtermékenyítést szimbolizálja: ahogy az ég esővel termékenyíti a földet, úgy a legény - jelképesen - locsolással termékenyíti meg a leányt, aki viszonzásul egy petesejtet (a tojás biológiailag egy petesejt) ajándékoz a fiúnak. A nyúl a szaporaság jelkép-állata.

A télvégi és tavaszi népszokások szerte Európában, több ezer éve nagyon hasonlóak.

Ne hagyjuk, hogy egyik legszentebb ünnepünk pacsuli-kölnis sprickolássá, a kisfiúk pénzhajhászásává és a nagyobbak cifra hányással kísért berúgásává gyalázódjék!

Címkék: ősi Szertartás