Megyula azt mondta…

   Szóval az úgy volt, hogy a fent nevezett személy egyszer azt mondta, nem kell annyi cuccot vinni, mert minek. Logikus, zárt rendet alkotó véleménye nem győzött meg teljesen, mivel elég csökönyös alkat vagyok. Akár csak a barátom. Így a hétvégi Kemeneshát túrára a szokott dolgokat pakoltam be. Jobbára, amik a kintalváshoz kellenek. Nálam az vált be, hogy van egy összeírt kis listám amiket be kell pakolni, és max. a tervezett túra fényében válik el, hogy mi is kerül a zsákba, és mi az ami épp nem fog kelleni. De most úgy láttam, hogy a 13kg-os zsák megalapozott mennyiségileg és minőségileg is. Ebből ruhaneműt egyedül a kecsuás nájlon pulcsi, egy másik nájlon póló és egy no-nájlon zokni képzett. Vicces is volt, hogy a nagyzsákban csak ennyi a ruha. A többi sátor, hálózsák, polifoam, kaja és víz amennyit csak elbírtam helyezni még. Meg természetesen némi equipment, mint kés, ragtapasz, OKT füzet, gyógyszer (legyen ami elguruljon) iránytű, gumicsónak, ejtőernyő, hamispapírok és zseblámpa. Jóó tudom, fejlámpa, de ki sem vettem a zsebből. No, épp erről lesz szó.

   Elöljáróban még annyit, hogy nagyon büszke voltam magamra tavaly, hogy az egy hetes túrára olyan jól sikerült összepakolni, hogy nem volt olyan tárgy amire ne lett volna szükség. Aha…
Tehát reggel van, álmos csönd az utcában. Kettecskén lecaplatunk a vonathoz. A Budaörsi csontüres, simán átvágunk rajta. Kinek van kedve kora reggel megmászni egy felüljárót? Főleg amikor a túránk is olyan vidékre visz, ahol a legnagyobb szintkülönbség zömét a perontól a másodosztályú kocsi szintjéig megteszi az ember. Sümegtől aztán a Kemenes a hátára vett és nekivágtunk az aszfaltban nem szegénykedő OKT szakasznak Sárvár felé. Terv szerint Szajk előtt vertünk volna sátrat, de egész jól mentünk dacára a rekkenő hőségnek. (Felhasznált felszerelés (továbbiakban: FF) : Víz, 2db Sport szelet, OKT füzet.) Sőt, bár nem voltunk vízzel rosszul eleresztve, de a készleteink gyorsabban fogytak a vártnál, akárcsak a kilométerek, így beterveztünk egy szajki érkezést, feltankolással. Ötvösig szinte robogtunk. (FF: Víz, szendvics) Innentől viszont egyre több pihenőt kellett tartani. Részben a meleg miatt, részben viszont amiatt is, hogy Kata lába egyre erősebben fájt. De jött keményen. Volt már máskor is ilyen, így nem aggódtam. Aki sportol, ismerheti ezt az érzést; egy idő után elmúlik. Sőt Megyula is ezt mondta. Hát Ő aztán minden baját túrázással kezeli.

   Mivel a pihenőink elég rövidek voltak, nem volt gond. De Szajknál megfogtuk a medence alját. Kényelmesen letelepedtünk enni-inni. (Jut eszembe; tényleg Szajkon legjobb a lángos. Ki van írva. Nekem elhiheted, láttam is, meg ettem is. Tudom.) Tehát pihi. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a leállás lemerevedéssel járt.  Bő egy óra, bár megérdemelt, pihenő után nehéz volt az újra nekilendülés. Mert hogy, nem csak elértük Szajkot, hanem úgy döntöttünk, hogy Hosszúpereszteg előtt valahol megalszunk, sátorban vagy vadászlesen. Ezt a kérdést nyitva hagytuk, akár csak a szemünket. De sehol nem láttunk sem alkalmas helyet, sem vadászlest. Igaz, bánni se bántuk, a nap még sütött, valahogy csak belelendültünk, éreztük egyre közelebb a település, és mivel Kata jó előre felkészült, így nem zártuk ki, hogy vendégháznál töltjük az estét. Hosszúpereszteg végül talpunk alá simult, és utunk nyíl egyenesen egy vendégházhoz vezetett, ahol még otthon is voltak, és még hely is volt. Ahogy kell. Sose tervezz! Szappanbuborék pukkasztó fürdőzés után láttam, hogy azon a lábon amit Kata lízingel a Mindenhatótól, ember nem megy még 40KM-t. Bár Ő még nyitva hagyta ezt a kérdést az orvosi konzílium után is, én nem. Mondtam, csökönyös ember vagyok. Viszont jól jött, hogy van nálunk ragtapaszt. (FF: ragtapasz) Fogyott is szépen. A vízhólyagok kb. akkorák voltak, hogy a Verne regényben két Némó is vígan hajókázna benne. De a nagyobbik gondot valami izomhúzódás okozta. De mit tegyen a természetjáró, csak nem nézi a TV-t ilyen klassz időben!? Hmm? Gyulám?

   Mivel aznapra már mást nem is tehettem, fogtam magam és elmentem pecsételni a templomhoz. Természetesen bélyegzőpárna nélkül. (FF: ???) Ennek csak az volt az egyetlen előnye, hogy nem zavart a futásban. Hogy is?? Már majdnem kibosszankodtam magam a feledékenységem miatt, amikor hangos ugatás kíséretében felbukkant 3 bokaszorító méretű eb. Én meg 35km túra után rekordot futhattam 100-on. Kár, hogy már lezárult a kvalifikáció Londonra. Pedig én nyertem a hosszúperesztegi válogatót.

   Másnap próba járat. Előbb az egyik faltól a másikig. Aztán célba vettük a faluvéget. És végre pecsételtünk. Kutya aludt, a másik kettőt meg nem láttam. (FF: bélyegzőpárna…végre) Végül úgy döntöttünk nem vágunk értelmetlen célba, és volt B-tervünk. Így lebuszoztunk Sárvárra. Bár Kata járása nem sokat javult azért keményen tartotta magát. Pár átszállás után Pápán kötöttünk ki, ahol legalább begyűjtöttünk még egyet a volt pálos kolostorok közül. (Annak aki nem tudja: van egy ilyen túramozgalom) Majd ismét vonat és érkezés Kelenföldön. Már fel sem merült, hogy a Budaörsin keresztülmenjünk.
 
   Összességében szinte semmit nem használtam abból amit összecuccoltam. Ja, de! Fogkefe, kés, ragtapasz, zokni. Ezen kívül 4 szendvics és 2L víz, de ehhez nem kellett volna a nagyzsák, hanem elég lett volna egy övtáska. Max 3Kg. Konklúzió: nincs. Holnap is így pakolnék. Ette fene.

Epilógus:  Megyula mondta. Azt mondta írjak végre egy willys blogot. Hát ez lett az. Kétlem, hogy hasznosan töltötted az elmúlt pár percet. De remélem jól szórakoztál!

W