...nincs több idő, ez itt és most a jelen. Még ma este meg kell fejtenem, hogyan jutok haza. Olyan régóta akarok haza jutni...haza...dehát hol van az a haza? A világ? A hazám? Az otthonom? A szobám?  ...             

Három hete egy nagy katyvasz van körülöttem. Nem tudom honnan jöttem, nem tudom hová tartok. Minden összezavarodott és megállt az idő. Legalább is olyan lassan telik mint még soha. És nem tudok elindulni. A fejembe vettem, hogy egyedül nem indulok el. Egy jó túratárs...eh ez is többértelmű.

Van egy hely amit nem tudok elfelejteni. Ez felejthetetlen. Ez a szivem közepe. Ez tartalmazza a szicilíai kirándulást és a császári motorozást. Hej de mekkora buli volt a hétvégén a kedvenc rockbandámmal, és de nem mentem el...kérdezték is hol vagyok, hiszen ez a kedvenc helyem...emlékeztek is rám. Emlékezetes vagyok... de én el nem indulok egy jó társ nélkül. Az utolsót három havi levelezés után adtam fel...eh őszinteség, meg bizalom nélkül nem jutok én nagyon messzire. Néha megnézem a bukósisakokat és a kesztyűmet a sarokban, a szekrényben kikandikál a bőrszerkó a pulóverek alól....megbizsergek... és hej de sír a szívem....mert de mennék már haza.

-Hogyan? Ezt kérdezem mindenkitől de senki emberfia nem tudja errefelé a választ, csak a jó Isten.

Szóval akkor: -Hogyan?

-A Hogyan hegyeken keresztül.

-Na ne viccelj te velem...

-Tök egyszerű...csak átlátsz rajtuk és egyszerűen elhatározod magad.

-A Hogyan hegyeken látok át?

-Aha

-Szóval akkor mindegy...ezt akartad mondani?

-Ühüm

-Dehát akkor ez azt jelenti hogy ne aggódjak?

-Aha

-Dehát honnan tudom majd hogy jó irányba indulok?

-Majd megérzed.

Aha....

..bedühödtem rá...mert eszembe jutott megint, hogy mit művelt az a fondorlatos boszorkány... annyira mérges voltam rá, hogy jól elvertem egy csepeli jelzőlámpát a kardigánommal mert az nem akart az istennek se zöldet mutatni. Semmit nem értettem egész ma estéig, annyira nem bíztam se magamba sem a jó Istenbe, hogy már kezdtem volna újból eltévedni. De akkor megint visszemlékeztem valami csodálatosra...hej de mit éreztem...olyan érzés nincs több...

...egy halom hülyeség amit eddig a napig összezagyváltam. Nem akkor biztos nem tévedhettem el, csak még nem hiszek.Vagy nem merek hinni...

...már 2 órája tudom, hogy ott fogok ülni a székében, és meg fogom kérdezni, hogy miért tette. És érdeklődve fogom hallgatni. Azt hittem ártani akart...de nem hogy ártott, hanem egy igazi mesterhez kerültem. Ma eszembe jutott egy mondat: - Ha felkészült a tanítvány, megjelenik a Mester.

...ez csak egy nagy vicc amibe be vagyok zárva, hamarosan kinyílik az ajtó. Addig feltöltöm Istennel a szivemet a természeten keresztül, hogy frissítsem a letöltéssel isteni természetemet...

...napok óta angol számokat hallgatok, mintha mind nekem énekelne...

...na és a fülemüle az egyik reggel mit összefüttyentett a lakótelepen... a térdemet csapkodva röhögtem az út mellett, hogy ez is mekkorát hazudik...

...most már biztosan hazaérek...nem kérdezem hogyan...mert már tudom...

Címkék: Hogyan Hegyek Lélek Természet