Kedves Földön járó Kollégák.
Hazai Földközelipályánvalószüntelenakaratlagoskeringésem eddigi legjobb, és legizgalmasabb "elsőbálozós" túrájáról írom néktek eme beszámolót.
Tekintve hogy a hegyeket ez eddig kívül jártam, most volt szerencsém belül is bar(l)angolni kedves túratársam jóvoltából...
Nos, voltam már jó pár idegenforgalom számára megnyitott barlangban, de igazi csúszós-mászós-kúszós-kapaszkodós-szuszogós-köpködős-stb barlangban még nem jártam. Mindig is reszelt az ördög hogy alá szálljak a mélyeknek, az örök sötétség, csönd és béke birodalmába...
Íme.
...kinyitom...becsukom...kinyitom...becsukom...
Hiába rimánkodok, álommanó a Zistennek se akar elvinni. Kicsit fázok, az eső kitartóan kopácsolja a sátram tetejét.
Itt fekszem pár méterre a Lápa bejáratától.
Agyalok...
Átgondolom a mai napot. Szám szerint 4 barlangba sikerült lejutni. Szent István, Csókási-víznyelő, Csókási-Sajt, Kalapács-kői sziklaodu.
Nagy élmény volt számomra a nap. Leginkább a Sajt tetszett. Tényleg olyan zeg-zugos és lyukacsos az a barlang mint a Sajt. Legalább elsajátítottam alapvető haladási-mászási technikákat barlangjárás ügyileg.
...kinyitom...becsukom...kinyitom...becsukom...
Magam elé képzelem az István-Lápa térképét. Hát gyerekek. Nagyon egyértelmű, a lépcsőzetesen mélyülő aknasorhoz a 200 m-t meghaladó mélységben két irányú tágas szintes járat csatlakozik. Keleti ág-Nyugati ág.
Roki hosszú-hosszú létrákról, meg Indián-hídról beszélt (???) ...feneketlen mélységről meg valami alá hajló átlépő létra szakaszokról és traverzálásról. A ttya-u-rrristen...
Menni fog ez nekem? Bírni fogom erővel? Agyalok...
...kinyitom...becsukom...becsukom...becsukom...
254 m. Magyarország legmélyebb barlangja...
Az eső csak nem hagy alább. Kipp-kopp-kopog a vásznon. Messziről neszezést hallok. A puha nedves levelek jellegzetes hangja egyre közelebb kúszik a sátramhoz. Látom hogy egy erdei anyóka sétál körbe, aztán nem sokat vacillálva elkezdi kifelé húzogatni a földből a cövekeket amikkel pár órája rögzítettem a sátramat. A ttya-u-rrristen... hát ez meg miii?! A Bükki-banya?
Vacogok a hidegtől/ijedelemtől a hálózsákomban gubózva. A nénike csak nem akarja abba fejezni, már 4-et kihúzott ráncos kezeivel. Erőt veszek magamon és kiszólok hogy legyen szíves békén hagyni a sátor cövekeket, mert elvisz a szél sátrastul, bakancsostul, füstölt szalonnástul...
Ahogy ezt kigondoltam összerázkódok... kinyitom a szemem... két kezemmel dörgölöm...hülyeséget álmodtam...
Szemem előtt ismét az akna tátong, amibe belekukucskáltunk este.
Az agyam tovább kattog...
...becsukom...kinyitom...kinyitom...
Most már mindegy. Hajnalodik, alig aludtam, és még a néni is le akarta bontani a fejem fölül a sátramat.
Kászálódás, nyújtózkodás, Jólaludtál? Naná... Sátorbontás. Reggeli. Beöltözés.
Irány az akna...
A kulcsot rafináltan belülről/alulról kell a zárba dugni. Érdekes kocka alakú szerkezet nyitja a nagy fényes ajtót.
Egyik láb - másik láb - marokra fogom a létrát - irány lefelé - lefelé - lefelé...
Lámpa bekapcs.
Lefelé még csak-csak, de mi lesz fölfelé???
Létra-létra-traverz-mászás-létra-traverz-létra-áthajlás-fellépés-traverz-csúszás-átlépés-létra-létra-traverz-10köröm-csúszás-b...meg-hasadék-traverz-mászás-kúszás-létra-traverz-traverz-áthajlás-aláhajlás-traverz-létra-megérkeztünk...az aljára :)
Úúúúú...b...meg, ez fantasztikus...csak most már hogy a fenébe megyünk ki innen?
Két óra volt lefelé az út, gondoltam felfelé duplája lesz.
A Nyugati ágban folytattuk utunkat az Említett asszonyság terme, I. szifon, II. szifonig.
Csúcs-csoki helyett Mély-csoki
Dobtam egy hátast hogy milyen csodás a barlang, és milyen monumentális képződményei vannak. Leírhatatlan amit lent láttam. Meseszép...
Egyszóval nagyon élveztem. Elég sokáig kellene visszetekintenem, visszerepülnöm az időben hogy ehhez fogható fantasztikus élményt találjak! Picike porszemnek éreztem magam, a vénségesen vén kövek közt. Lenyűgöző, egész más világ egy barlang. Olyan mintha a fonákjára fordított világban túrázna az ember.
Na akkor irány felfelé... Az indián hidat biztosítás hiányában elkerültük. Jobb is mert nekem tele ment volna a pelus...
Torna óra 2. Rendesen dolgozni kellett a felfelé. Iszonyatosan küzdős a barlang kifelé... Technikai tudás és összerendezett mozgás visz fel. Két és fél óra alatt a felszínen voltunk. Kedves barlangász barátom lecsukta és bezárta a fedelet. Testem tele kéz-zöld folttal, és a fülcimpámon kívül mindenem fájt...
Lehuppantam a földre és úgy el kezdtem sírni mint a záporeső (2percig). Az a hihetetlenül nagy küzdelem és feszültség kiszakadt belőlem és könnyek formájában távozott. Boldog voltam és büszke... Megcsináltam a híres/hirhedt István-Lápai barlangot.
Köszönöm Roki.
Hát, így történt...
Kedvencek
Digg
Del.icio.us
StumbleUpon
Google
