Hegyesd és Csobánc vára.

Hajnalban megint a békák dalára ébredek. Az unkák is zenélnek még, de most már a kecskebékák viszik a prímet. Időnként elhallgatnak, aztán egy szólóénekes előkántál, s a következő pillanatban többezres kórus válaszol rá. Ilyet még nem hallottam. Ha valaki mesélné, nem hinném! Kár, hogy nem hoztam magnót! Később kimegyek. A környék sejtelmes párában úszik. A ködben alig látok 20-30 métert. Még visszabújok. Bóbiskolok, aztán újra felneszelek. Jutka matat a sátor körül. Összecsomagolok, megreggelizünk. Mire újra kibújok, már süt a nap. Nyolc óra körül indulunk. Először a letörés peremén megkeressük az új kilátót. Innen is szép a kilátás, de magasabb helyen lévén csak tizenegy helyen látszik a tó. A kilátó árnyékába ülve felolvasást tartok mai utunk látnivalóiról.

A jelzéseket keresgélni meddő fáradozás lenne. 20-25 éve újíthatták fel utoljára. Felveszem a tájolóra az Almádi monostor irányszögét, s néha úton, máskor dágványokon és bozótokon átvágva haladunk a Boncsos-tető felé. A Monostori-tavat elhagyva nyiladék mentén haladunk felfelé. A januári hó törés csúnya munkát végzett, megnehezítve előrehaladásunkat.

A törökök félholdas, lófarkas zászlóját hívták boncsnak. Vagy a kopaszra borotvált fejükön meghagyott egyetlen hajtincset. (Erről kapták nevüket a budhista szerzetesek, a boncok is) A kis télizöld (Vinca minor), kócosan szertefutó indáit nevezi a népnyelv boncsnak. A Boncsos, Boncsos-oldal, Boncsos-tető tehát olyan (általában kocsányos-tölgy) erdőt jelöl, melynek aljnövénye a kis télizöld.

A csúcsot elhagyva kicsit jobbra húzódva igyekszem a monostorhoz vezető vízmosást elérni. A térkép szerint már itt kellene lennie valahol. A nyiladékhoz közelítve csörtetést hallunk, alig kőhajításnyira két vaddisznó áll a sűrűben. Koca a tavalyi süldőjével. De miért nem futnak el? Feléjük fúj a szél. Talán megsérültek? Halkan korcog magában, s a fűcsomók között két csíkos vadmalac bukdácsol. Bizonyára a többi is ott van körülötte, nem győzik még a mama tempóját. Csendben jobbra térünk, aztán feladva a további keresést a falu felé indulok.

Karcsi állit meg. Az erdő szélén néhány kőből álló romra mutat. Ez az, amit kerestünk. Walter - akit mi csak "Kis cserkésznek" hívunk - a falra erősített, karvastagságú ágakból cukorspárgával összekötött feszületre mutat

- Itt cserkésztábor volt!

A kereszt alatt elszáradt virágfüzér, alatta kőhalom. Ez volt az oltár! Rajta szintén elszáradt csokor. A környező fákra másfél-kétméteres vesszők vannak erősítve, mint egy csúcsíves boltozat összekötözve. A hajdani templom hajójában vastag fatörzsek hevernek. Ezek 60-80 embernek padként szolgálhattak. Most már mi is látjuk, ahogy végigmutogatja. Tavaly augusztus elején a Monostorapátiból felhívott lelkész celebrálta itt a misét. Legalább is az elszáradt kenyérbélvirág, bürök és katáng, valamint az édes köményből font rózsafüzér erről tanúskodik. Megilletődve, csendben hagyjuk el a megszentelt helyet. (Az óta már jelzést festettek a romokhoz.)

Monostorapátiba érve megkeressük a buszmegállót. Hat- hét kilométeres flaszter út áll előttünk. Háromnegyed óra múlva megy a busz. Addig az ABC-ben bevásárolva s a lépcsőre kiülve eszünk pár falást.

Pontosan érkezik az iskolás gyerekeket szállító busz. Csak pár perc, s mi újra úton vagyunk. Hegyesd várához frissen festett, sárga jelzés vezet. Távolról nézve olyan, mintha megállni sem lehetne rajta, nemhogy még várat építeni. Kicsiny, vékony falú váracska volt ez, de a tűzfegyverek megjelenéséig jól védelmezte az alatta húzódó Buda - Itáliai út Veszprém - Tapolca közötti szakaszát. 1329-ben említik először. 1563-ban egy áruló segédletével harc nélkül fészkelte be magát a török, sok könnyet és szenvedést hozva a környék lakosaira. Másfél év múlva a környező végvárak egyesült serege szabadította fel és rombolta le a falakat.

Délelőtt feltámadt a nyugati szél, kitakarítva a környező medencéket Északra látszik a Kab-hegy a TV adóval, felette a Magas-Bakony csúcsai, balra az Agár-tető és a Haláp. Előtérben a Tapolcai-medence tanú hegyei és a Keszthelyi-hegység Tátika várával. Szemközt velünk Csobánc, ide igyekszünk majd ez után. Mögötte a tó vizére kirajzolódó Szigliget vára. A túl parton pedig a Fonyódi dombok. Visszatekintve látjuk Tihanyt, s felette az akarattyai löszfalat. Kicsit pihenünk, addig elmesélem a vár történetét. Walter s hegyoldalban matat. Már egész gyűjteménye van csontokból, cseréptörmelékből, kövekből.

A hegyről leereszkedve széles és szeles nyílt mezőn megyünk Diszelbe. Egy nyomóskútnál leheveredünk, s befejezzük a busz érkezésekor félbe maradt ebédünket. Vizet "tankolunk", s irány a Csobánc. Az oldalban megnézzük a rossz templomot, amit valaki kisajátított és pincévé alakított. Majd felkapaszkodunk a várhoz. A cuccot lerakva körbejárjuk a romokat. Csobánc, Szigliget, Rezi, és Sümeg vára soha sem volt török kézen. A falon tábla hirdeti az 1707-es labanc ostrom visszaverését.

Azért építették a várat a hegy platójának délkeleti szélére, mert a bazaltot áttörve reméltek a várnak kutat ásni. Csobánc neve állítólag hangutánzó szó. A kútba leeresztett vödör csobbanását, majd vízzel teliömlését idézi. A várat félkörben mély árokkal és sánccal védték a plató felöl. De a platót is emberkéz vájta, kisebb nagyobb gödrök tarkítják. Valahol azt olvastam, hogy ez is a védelemhez tartozott. Így akadályozták meg, hogy a sánc közelébe kerekeken guruló ostrom állványt, vagy katapultot (kőhajító gépet) toljanak.

A hegy déli oldalán a vár kutat mellőzve, meredek ösvényen ereszkedünk alá. A tegnapi pancsoláson felbuzdulva Káptalantóti szélén, a sportpálya mellett, a Kis-ér hídja alatt (mert ide nem látnak be a falubeliek) megmosakszunk. Kifutottunk az időből, nyolc óra lesz pár perc múlva. Lucernásokon átvágva, távol a falutól a Gulács-hegy szoknyáján verjük fel sátrainkat. Hideget vacsorázunk. Csak a Kiscserkész gyújt magának kukoricaszárból apró tüzecskét, hogy babkonzervét megmelegítse.

A Keszthelyi-hegység felett bíborba öltöztette az eget a lenyugvó nap. A keleti égen feljött már a telihold. Sorra gyulladnak fel a csillagok. Csak szúnyogok ne lennének! Sürgősen elbújunk, s a hoppon maradt vérszívók a szúnyogháló túloldalán keseregnek.

Címkék: Hegyesd Csobánc Boncsos-tető