Tegnap a pilisben jártam egész pontosan a Tündérszakadéknál.
Kesztölcig utaztunk korán reggel Gézával, és onnan mentünk tovább be az erdőbe.
Hát jó kis izzasztó túra volt, vagy 6x leizzadtam, mire haza értem.
Erre vágytam, hogy jól kikapcsolódjak, és jól megmozgassam magam. Futni utálok, gondoltam a túrázás csak beválna, mivel szeretem a természetet, meg a növényeket. Még passzolt is, hogy Géza annó kertész volt..
Így aztán minden növényt latin névvel együtt meghatározott nekem ott helyben rögvest, ahogy csak kigondoltam. Vittem gépet is, viszont a sötét árnyas erdőben még nem tudok bánni vele. Kissé elnyalt képek lettek...
Alig, hogy beértünk az erdőbe, Géza csak úgy a'lá natúr, l'art pour l'art azonnal sziklát akart mászatni velem a szakadék mélyén. Hát a sziklán felfelé még úgy ment 2 méter, de még volt hátra meredek három...
Mondom, ezt most ugye nem gondolja komolyan, hogy mindjárt első nekifutásra megmászok egy 5m-es szikát?...
Ehh..kellett nekem szólni...rögtön elnevezett Finnyásnak..egész végig így hívott.
De azt mondta, ez még mindig jobb, mint a Nyűgös.

Szóval itt a szakadék tövébe megálltam, és megvártam Gézát ahogy megmássza a sziklát.
Ez a kép a sziklától lefelé nézve készült...

Ez meg a szikla, rajta Gézával ahogy mászik...

Aztán kimásztunk a gerincre, de Géza csak nem bírt magával, úgyhogy abban egyeztünk meg, hogy ő a szakadékban menetel, én  meg a gerincen. Így aztán lemászott. Közben próbálgattam a gépet, és rányomtam a gagyi felnyithatós vakut, így valahogy zöldebb és pontosabb lett a kép.

A szakadékban egy kidőlt fán meglátott egy csomó laskát, ennek örömére meg is töltött egy teszkós zacskónyit vele, hogy estére meglegyen a vacsora.

Nyomon vagyok...

A továbbiakban meg egész gurungyos út vezetett hazafelé... megvolt az edzés a túracipőmre, még 2002-ben vettem talán a Szicíliai utamra, de akkor nem vettem fel, így csak most 10 évvel később teljesen újonnan a dobozából. Elég márkás bőrcipő, talán egy 10-esért vehettem. Most nagyon jó szolgálatot tett.
Egy pilincka cipőben simán elbotoltam volna, vagy belemegy egy csomó sár könnyedén. Néhol bizony majd elsüllyedtem a fél méteres avarban.

Gurungyos Gézás...
Aztán csak visszakerültünk utunk során valahogy ilyen szakadék szerűbe, de egy helyen viszont nem volt más választás, mint kimászni...mit mondjak a meredek partfalon nem mertem lefelé nézni, csak azzal törődtem, hogy feljebb jussak. Úgyhogy fogódzónak volt pár fagyökér, meg lábtartónak némi sziklácska, és közöttük omladozó föld málló avarral. Géza húzott, vont, tolt addig amíg ki nem jutottunk...azóta is izomláz van rendesen a karjaimban.

 Mohás sziklás...

Kapotnyak (Asarum europaeum) 
Mérgező növény, apró pici illatos virágaival /nem valami rózsás kinézetűek... :))/ rovarokat csalogat magához, és azokkal táplálkozik... nagyon kevés infót találtam róla a neten.

Erről a növényről viszont rengeteg infó van, még ilyet se láttam élőbe, a levelek viszont azonnal kérdőre vontak, hogy mik ezek a pöttyök...
Ez a Pettyegetett, vagy Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Egy kis bükkös...

Gyökerek...

És végül az ördöglyuk barlang bejárata

Nem tudom mennyit mentünk. Végül Pilisszentkersztnél lyukadtunk ki, addigra meg is fájdult lefelé menetben a bal térdem, úgyhogy hazáig húztam...
Megvártuk a buszt a kocsmában, lementünk Pomázig, és onnan a Szentendei hévvel vonatoztunk haza.
Jó kis edzés volt...mivel legközelebb a Bakonyba indulok.
...tegnap, a tegnap előtti hideg front után egész jó idő volt a hegyekben. A felhőcskék csak úgy kavarogtak, néhol besütött a nap, a hollók is crowgattak... Ma meg milyen hideg van...hihetetlen.

Címkék: Pilis Tündérszakadék Kesztölc Pilisszentkereszt Bedagadtalábam Fl