Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Mazsolka 2010.
2010/01/11 20:27:17 Küldte: Gejza

Mazsolka 2010.

Az alábbi levelet kaptam h-line-től, s talán mást is érdekel a válaszom, ezért ide másolom

A túrához az én sztorim:  Reggel 6 - a szakadó eső az egyedüli, ami a kedvemet szegi, így sms, nem megyek. 9 óra kék ég, süt a nap. 10 óra még mindíg süt a nap, +6 fok. Esz a sárga írígység, hogy én lemondom a túrát, ti meg fent sütkéreztek a Csóványoson. 10,10 - kipakolás - az előző este gondosan becsomagolt hóra, minuszra összerakott cucc, bepakolás napsütésre + ra, igazából egy váltócipő. Térkép és menetrend mustra, Királyházán beérlek benneteket! Autó - gyerünk - kis faluban utravaló csoki, narancs kóla! 11,00 Diósjenő. Ki kell lépni, hogy utolérjelek benneteket. 12,30 Királyháza. A túristaházban nem láttak csoportot. Gyerünk tovább. A piros jelzésen biztató lábnyomonk, de csak három, max 4 fő lehetett. Tempó. Csóványos 14,30. Két csoport, de csak egyet láttak lemennei. Zöld csík. A cipőbőbe már csak annyi víz folyt be, mint amennyi előtte ki. Kezdtem érezni, hogy fáradok, így belehúztam. A patakon való átkelés a hírtelen olvadás miatt nem volt egyszerű. A faluból felhallatszik a kutyaugatás, és a vonat fűttye. Na majd az állomáson megiszunk egy sört. Gyerünk, még a visszavonat nem indult el. 16,00 Az állomás restijében csak a helyiek iszogatnak. Azéret a sört bevágom, (alkoholmanetes), majd autóba, írány haza. Azóta is azon töprengek, hogy nem értelek benneteket utol. Szétázva, hulla fáradtan értem haza, de nagyon jó érzettel, hogy azért még is csak megcsináltam.

Üdv: András

A helyzet az, hogy te voltál a gyorsabb. Ha megcsörgetsz, nem kerültük volna el egymást, de kezdjük az elején!

A MÁV-Start nem volt hajlandó megállni Drégely vár alatt a Scháffer kútnál. Ezért Nagyorosziból indultunk tízen. Latyakos hó, sár, hatalmas pocsolyák. Csúszkálás (inkább hátra, mint előre)Drégelyvár: Alma és némi gyomorerősítő (már aki szereti), körbejárjuk a falakat, pár dolgot elmondok, aztán irány tovább. A latyak miatt Pénzásás helyett az erdészeti műúton az Oszlopó forrásig. A patakon olvad a jég. Halkan csacsogva viszi távoli hegyek üzenetét a völgybe. A Korányi Frici pihenőháznál falatozás, mert itt már többeknek mozgolódni kezdtek a bélbolyhaik. Majd teli hassal fel a kaptatón. A gerincen alig van hó, így inkább az avarban, az nem csúszik annyira. A gerincet elérve tartom a déli irányt, s az erdőn átvágva meredeken ereszkedünk Királyházára. Sok a kivágott fa. Kőgörgeteg, s a vékony hóban meg-megcsúszik a láb. Lehet, hogy még is a jelzésen kellett volna mennünk? Hollók köröznek felettünk. Most van a nászrepülésük. Vagy esetleg mi ránk fenik a csőrüket? Most már mindegy.

No, ezen is túl vagyunk. Csak hogy a patak megáradt. Én még csak átlábalnám a fövenyes részeken, de akik nyári bakancsban jöttek... Zsolti találta meg a megoldást: a kidőlt fán síbotjaira támaszkodva átjutott. Most egy másik, vékonyabb törzset fektet melléje. Átmegyek, aztán a vízbe állva segítem a többieket. Így is közel félórába került, mire mindenki átkelt. Késői laska gombát szedünk, aztán irány a MOL ház. Évszám a forrás táblájáról, fotó, szöszmötölés, az idő meg megy… már negyed kettő! Jó lesz, ha a hatórási vonatot elérjük!

Az este felhívott egy lány Balassagyarmatról, hogy ő is jönne. Hol jártál az elmúlt három hónapban? – tettem fel az ilyenkor szokásos kérdésemet. Meg jönne még két fiú is. Ők is tudnak menni, de ha lemaradnának, akkor is hazatalálnak. – Volt a válasz. Hát… ? Tudnak jönni, de lassabb a tempó, mint szeretném. Közben már a Bársony István Tűzköves forrása felé ballagunk. Feljebb újabb patak átkelés - hídépítéssel.  Aztán az első kaptató a gerincre.

Szépen faragott emlékhelynél állunk meg. Pár éve épült. A lányok erről is lemásolják a füzet kérdésére a választ. A Szent István Egyetem hallgatója farkas nyomot akart fotózni a sziklagerincen, és hátralépett…

Tovább indulva eleredt az eső. Már a völgyben is permetezett valami, de ennek már fele sem tréfa! Levetkőzöm pólóra és felveszem rá a pelerint. Hadd lássa a nyomorult, hogy hiába erőlködik, úgy sem fogunk elázni. Jobb érzésű eső ilyenkor el szokott állni. De bizony ebben csöppnyi becsület sem szorult. A szél nem ér, nem fázom, de a köpenyre belülről kezd kicsapódni a párám. Pedig az esőkabát addig jó, amíg legalább az egyik oldala száraz. Túl vagyok a második kaptatón, Most kicsit alább hagyott az égi áldás, de el nem állt. Felhajtom az esővédő elejét, hogy ne izzadjak annyira.

Próbálok a tájban gyönyörködni és másra gondolni. Régi Mazsolka túrák járnak az eszemben. Amikor fiaim először jöttek velem…   Rég nem látott túratársak emlék képei lebegnek körülöttem…   Volt, amikor comb középig érő porhóban küzdöttem itt fel magam…   Máskor meg a derékig érő szárazfűbe heveredve ebédeltünk a sziklák tövében…  Egy hosszú hajú szőke lány – a neve már nem jut eszembe – Hol lehet most? Lehet, hogy már nagymama…?  Ha megállok, majd iszom! Hogyan is volt? 1973 januárjában volt az első. Az az emlékezetes… És az óta majdnem inden évben… Mikor katona voltam, akkor egyik évben nem engedtek el…  Meg amikor a Bálus született…  Szóval ez a harmincötödik Mazsolka túrám…  és először esik az eső! Tulajdonképpen hálás lehetek az Égieknek ezért!

Így, hogy nem figyelek oda, szépen haladok. Beértem már Lacit is, pedig jól elhúzott. Köd van. Az előbb még hallottam hangokat. Bevárjam őket? Felhívom inkább a másik csapatot, akik ma a Salabasinába és a Holdvilágárokba mentek. Ők már otthon vannak. Most kezdett Pesten is esni. Csilla beért. A többiek? Nagyon le vannak maradva. Iszom, aztán új erőre kapva irány tovább. Ez már a negyedik emelkedő. Bejött jobbról a piros négyzet a Rakotyás bércről. Mindjárt elérjük a gerincet. Majd Csóványoson bemegyünk a kilátóba! Ott nem fúj a szél. Átöltözöm, eszem, s vígan leszünk, míg a többiek felérnek – bíztatom magamat…  Soha ne érünk már oda? Bejött már a zöld sáv, a kék és piros háromszögek, de a kilátó sötét kontúrja csak nem akar feltünni a ködben…

16.00 most értünk fel. Lacival lemancsolunk. Ő nem vár. Elhúz inkább Királyrétnek, kinézte onnan a menetrendet még otthon. Mennék én is, de nem tehetem. A bandagazdának be kell várnia a végét. (Remélem nem történt semmi bajuk?!)  Perceken belül sötétedik. Micsoda csalódás! A kilátó aljában jég, s rajta a tetőről leolvadt hóból 15 cm mély víz. Megkeressük a szélárnyékos oldalt… és várunk. Inget és kabátot veszek. Jól esne a polár is, de ha ez is elázik, nem lesz már száraz ruhám. Csilla mézes sütit hozott. Én is előveszem a dobozom. (A tartalmát már leírtam a Szilveszteri receptek című blogban) Jól élünk, csak a szél ne fújna és az eső ne esne! Csilla szerint sz…r lehet a hajléktalanoknak!

23 perc fagyoskodás után megjöttek a többiek is. Elszálltak a zöld jelzésnél. Majd nem Magosfán kötöttek ki. Ők is öltöznek. Fogy a süti, és egyre jobban fázom. Indulni kellene már! El tudunk indulni három perc múlva? – Kérdezem.

16.40 Jó tempóban indulunk neki a sötétségnek. Az Országos Kék Túrát választom. Ott jobb a jelzés és sűrűbben járják. Hát még is csak megemberelte magát az idő! A szél elkotorta felőlünk az esőfelhőket. Tehát még sem fogunk ronggyá ázni!  Viszont erre sűrűbb a köd. A lámpákkal csak az orrunk elé lehet világítani. A jelzésből semmit sem látunk. A nyomokat követem. Csak el ne essen valaki! – Gondolom, mert ebben a latyakban teljesen elázna. Már bemelegedett a lábam. Több mint két órás út van még előttünk, de már nem esik az eső és nem kell többet felfelé mennünk (Ezért is választottam a kéket) Helyenként porhóba érünk. Itt úgy látszik nem esett.

Farakások, szélesedik az út, hisz ez már a Fultán kereszt rétje! Hálával telik meg a szívem, túl vagyunk a nehezén!  Piros X jelzésre térek, s jó ütemben haladunk a Verebes kaszálló felé…   Nem részletezem tovább,a Cseh-vár feletti nyeregben már vidám a hangulat. Kiértünk a ködből, alattunk Diósjenő fényei sziporkáznak. Körbekínáljuk a maradék sütit. Most Ica mandarinja és Csilla ciprusi narancsa a legmenőbb, de Ági is elővarázsol még diós sütit. Rita meg birsalmasajtot. Szóval jól élünk! A vonatot sem kell már elérni, mert beférek Ica kocsijába…

Még egy utolsó ereszkedés (csúszkálás) és a diósjenői "becsületsüllyesztőben" pihenjük ki a túra fáradalmait…

 

 

Címkék: Börzsöny Csóványos Nagy-Mána Tél





*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.