Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Kalandozásaim 2.
2010/01/12 08:32:38 Küldte: Sierra

Üdv, Mindenkinek!


Remélem nem untok meg, ha ma is írok egy kicsit, de kicsit félek a mai delemtől, de erről majd később. Nem tudom hallottatok-e már a Lengyel Tátrában található gyönyörűséges, izgalmas és - no, igen - "kicsit veszélyes" gerincútról a Sas-útról. Lengyel nevén Orla Perc, amit sajnos sikerült magyarítanom, olyn képpen, hogy Orra Perec. Tulajdonképpen lehetne ez is a bejegyzés címe...


Nos, tavaly ősszel hosszas várakozás és több halasztás után sikerült egy kisebb csapat tagjaként eljutni a Lengyel-Tátrába, Zakopanéba és azon belül is egy fantasztikus, középkori hangulatot árasztó turista házba a Murowaniec-be. Akkora sziklákból építették fel az első szintjét, mint egy kamion... :) háromnaposra tervezett volt a túra péntek délelőtti utazással. Dél körül érkeztünk meg Zakopanába, ahol a helyi sajátosságok miatt a városban parkoltuk le a buszunkat, majd a helyi taxisokkal vitettük fel magunkat Kuznice-be, ahonnan indult a turista út. Onnan a ház jó messze és jó magasan van, de mi gyalog cipeltük fel a cuccunkat. Annyira nehéz volt a pakkom, hogy az egész felfelé vezető úton (ami kb. 600 m szintet jelentett) egyszer mertem megállni, azt is csak akkor, amikor már a völgybe levezető szakaszt elértük. Onnan már - gondoltam - csak legurulok valahogy... A ház, mint már említettem gyönyörű, mindenki tud - szinte - angolul, szóval az egyszeri ember el tud boldogulni. Azért egy kis adalék: az étteremben az étlapról az angol elnevezésekből ki lehet bogarászni, hogy mi micsoda (mondjuk a káposztalevest csak másodszori nekifutásra sikerült megrendelni, de tulajdonképpen az elsőre kapott leves is finom volt.... :D ), de a kiadó pultnál már lengyelül ordítja a jól megtermett konyhás néni, hogy éppen milyen ételt készített el... Szóval izgalmas a dolog... Lengyelül tudók előnyben. No, de folytatva. Szoba elfoglalása, lepakolás után indulás egy rövid túrára a völgy közepén húzódó gerinc 2155 m magas csúcsára a Koscielec-re. Újabb kis adalék: volt velünk egy alföldi hölgy, aki két héttel előbb is erre járt és ő mesélte, hogy pont azon az úton ahol haladtunk felfelé, ott találkoztak egy jól megtermett mackóval, aki a törpefenyőkkel övezett út egyik oldaláról igyekezett át a másik oldalra. Kb: 20 méterre tőle bukkant fel a mackó, nem kis ijedelmet okozva a kirándulók között. Szóval, aki allergiás a medveszőrre az fontolja meg az utazást :)). No, de másztunk tovább. Jól megizzasztott a hegy, mire felértünk, no nem a csúcsra, mert az olyan jeges volt, hogy épeszű ember nem mert továbbhaladni rajta, de már csak vagy 50 m hiányzott hozzá. Szóval onnan visszaindultunk, igaz már egy másik úton, csak hogy jól megismerjük a környéket. Mit, mondjak, csodálatos volt. Kis tavak voltak az út mellett, amikből kisebb-nagyobb kövek álltak ki, szinte hipnotizálva az embert, hogy azokon keresztül másszon be a víz közepébe. Nos, nem kellett kétszer sugallni a dolgot... :) Aztán estére visszaértünk, ki-ki "kedve" szerint bevacsorázott, majd nyugovóra tértünk. Időközben a 10 fős szobába (mi 9-en voltunk) került egy 10-ik hálótárs is egy jóképű (legalábbis a lányok ezt állították róla) lengyel turista személyében. Hogy mennyire jóképű volt, azt az is bizonyítja, hogy az órája nagyon hasonlított egy bizonyos Rolex márkájúra - bár én ezt nem tudhatom, mert olyat még nem láttam (élőben). Másnap ébresztő reggel ötkor, cuccolás, evés-ivás, készülődés. Elindultunk, természetesen a hosszabbik megoldást választva, az út végéről. Tájékoztatásképpen elmondom, hogy hivatalosan a Sas-út a Zawrat hágótól indul, ahova Kuznice-ból felvonóval, majd kb 2-3 órás gyalogtúrával lehet eljutni. továbbá nem érdemes későre halasztani az indulást, mert kb reggel hat óra magasságában egy kellemesebb napon, már több száz fős tömeg szokott várni a felvonóra. De, mi ugye rutinosan már ott aludtunk a turistaházban ezért aztán nem foglalkoztunk holmi felvonózással. Szóval elindultunk a Sas-út végére és onnan gondoltuk a végigjárást elkövetni.

Egy gyors és rövid (kb 2 órás) túra után jutottunk fel - némi holdbéli sziklás tájon való át- és felevickéléssel (vízálló és kopásálló kesztyű kötelező tartozék) - az 500, bocsánat, de most néztem meg a térképet, szóval pontosan 612 méterrel a kiinduló pont felett lévő Krzyzne nyeregbe. Nos, itt mondhatom, hogy szemem-szám elállt a gyönyörűségtől. Kicsit felhős volt ugyan az ég, de ez talán csak még varázslatosabbá tette a látványt. A felhőrongyok között ugyanis kévékben sütött át a napsugár, megvilágítva alattunk két nagy tavat és a tátra Szlovák oldalának szinte összes csúcsát. Az úton tovább haladva láttunk még néhány tavat, innen kapta a nevét is a völgy: Lengyel Öt tó völgye. Rövid fényképezkedés, átöltözés után indultunk is neki a tulajdonképpeni Orla Perc-nek. Elöljáróban annyit, hogy sajnos nem sikerült végigjárni a teljes 4,5 km-es utat, hanem abból csak egy 1,5 km-es szakaszt. E rövid másfél km alatt azonban - a térkép alapján - volt 445 m szint lefelé és 330 m szint felfelé, amit nagyrészt mászva (kézzel is erősen segítve), létrákkal, láncokkal, kapaszkodókkal biztosított úton tettünk meg. A térkép szerint ez a vége szakasz a Skrajny Granat (2225 m) csúcsig tart és ez a "light-osabb" ugyanis itt csak egy halálfejjel jelzett pont van. A maradék 3 km-en még 5 ilyet találni. Nos, nem kis kalandok után jutottunk el a már említett csúcsra, ahol hárman kiváltunk a csapatból és sok fényképezkedés és kevesebb evés-ivás után elindultunk lefelé a sárga úton. Lefelé megint csak ereszkedtünk még vagy 600 métert, eleinte havas-jeges körülmények között, majd kiérve a gerinc takarásából szikrázó napsütésben. Csodálatos képeket sikerült készíteni az alattunk lévő Fekete-tóról (ami a Tátra legmélyebb tava a maga 51 méteres mélységével) a körülötte lévő hegyekről és sziklákról. Leérve a tópartra megint csak falatoztunk és felfedezve a rengeteg áfonyát, amire lengyel utitársaink rá se hederítettek, abból is jól belaktunk. És ekkor következett be - természetesen mohóságom következményeként - a bizonyos alcímadó Orra Perec, ugyanis az út melletti domboldalról degeszre tömött pocakkal lefelé ereszkedve olyan sikeresen akadt meg a lábam egy galád áfonya gyökerében, hogy kb 2 méterről olyan módon pofára estem, kezem térdem beütve a sziklaútba, hogy most éppen az MRI vizsgálatomra várok. Szóval félek kicsit... Szurkoljatok, hogy ne találjanak semmi maradandót...





Bejegyzések 1 - 1-ig. Összes bejegyzésed: 1

Sierra
2010/01/13 20:05:34


r0t0 írta:

No várj, ha tavaly ősszel voltál a Sas-úton, akkor mit csinálsz most a kórházban?


Egy darabig nem fájt a lábam, aztán egy Tar-kőre történő túra során előjött a fájdalom. Utána került sor a doktor bácsi meglátogatására, aki a rögöny és az ultra hang vizsgálat után elküldött MRI-re, ami jó magyar szokás szokás szerint másfél hónappal később, azaz tegnap realizálódott. És, mivel már túl vagyok rajta - bár eredmény csak a hétvége felé várható - elmondom, hogy ilyen félelmetes élményben még sosem volt részem. Pedig még be sem toltak teljesen az alagútba... Bár, lehet ezért volt félelmetes mert így nem láttam a fényt az alagút végén... :)




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.