Kálmán királyunk törvényben mondta ki, hogy „Boszorkányok pedig nincsenek!”  De ha csak egyszer is kiment volna könyvesházából ősz elején a Gellérthegy lábához éjszakai halászatra, s a közeli bokrokból saját fülével hallotta volna a banyák pusmogó beszédfoszlányait, bezzeg ő is más kép beszélt volna!

Hat-hét éves lehettem, amikor nagybátyámmal és testvéremmel először jártam a Keszthelyi-hegységben, Gyenesdiáson a Vadlán-lik barlangnál. Az elnevezés kíváncsivá tett: vajon tényleg laknak ott vadlányok? Apró, polcszerű mélyedések sorakoztak a falakban. A szél által oldalra besodródott falevelek olyanok voltak, mintha éjjel tényleg hevert volna ott valaki. Még egy hervadt virágcsokor is feküdt az egyik beszögellésben. Az üreg nyílásánál apró tűzrakó hely, mellette száraz fa, az üreg teteje pedig vastagon feketéllett a rárakódott koromtól. Minden olyan volt, mintha gazdája épp csak az imént ment volna el otthonról.

Tíz évvel később az országos kéktúrát járva tudtam meg, hogy Vállus határában is van egy Vadlány-sziklahasadék, és Zalaszántó felett a Kovácsi-hegy kőutcájának is egyik üregét így nevezik. Végül tavaly ősszel jutottam el a negyedik Vadlány-barlanghoz.

Korábban is foglalkoztam már helynevekkel. Amíg a Bakony majd minden sziklaüregét a betyárokkal hozzák összefüggésbe, itt a Keszthelyi-hegységben alig tíz kilométeres körzetben négy ilyen elnevezés van, míg ezeken kívül az egész Kárpát-medencében mindössze egy Vadlány-kútról van tudomásom. Ezek a dolgok további kérdéseket vetették fel bennem:

-       Hogyan alakulhatott ki a vadlányok legendája?

-       Mi az oka annak, hogy kereszténység elterjedésével annak hirdetői ugyan tűzzel-vassal igyekeztek felszámolni az ősi hitvilágot, mégis mind a mai napig fennmaradt?

-       Miért vannak épp a Keszthelyi-hegységben ilyen helyneveink?

A Néprajzi Lexikonból, Ipolyi Arnold: Magyar mythológia (Pest 1853.), Kandra Kabos hasonló című 1897-ben megjelent munkájából, és az újabb kutatók Zentai tünde, Pócs Éva, Ferenczi István, Bosnyák Sándor, Diószegi, és még számos néprajz kutató munkáiból sok mindent megtudtam a különböző szellem lények megjelenési formáiról, idejéről, a hozzájuk fűződő hiedelmekről. Több száz adatközlő beszámolóját jegyezték le, épp csak az általam felvetett kérdésekre nem kaptam választ.

Végül saját ehhez köthető gyermekkori élményeimet vettem számba, s így jutottam előbbre.  Ma már nincsenek polihisztorok. Egy élet is kevés valamely tudományág alapos megismerésére. Így nem csoda, hogy a kutatóknak nincs idejük más szakterületek eredményeivel megismerkedniük.

Minden rejtély addig titok,  míg valaki rá nem jön a megoldására.  Egy véletlen megfigyelés vitt engem előbbre. Pár hete megjelent „ A Vadlány-likak, tündérek és boszorkányok titka” című füzetemben erről írok részletesebben. Ha felkeltettem érdeklődésedet, utánvéttel neked is megküldöm. Ára 1.200.-ft + postaköltség.

A füzet egyben jelvényszerző túramozgalom.  Aki beszerzi a kiadványt, és bejárja  a Keszthelyi- hegység négy vadlány-barlangját, megkapja a jelvényt.

A jelvényt azonban azok is kiérdemlik, akik a Kárpát-medence más területein legalább öt szellem lényekről (tündér, boszorkány, vad-öreg, ördög, sárkány, vadlány, sellő, fehér asszony, vagy cifra asszony) elnevezett területét felkeresik,  leírják azok megközelítésének lehetőségét    és a hozzájuk fűződő legendákat.

Azt gondolom, hogy az általam leírt fizikai jelenség magyarázatot ad  az ezeregyéjszaka meséinek dzsinjei, efritjei, és repülőszőnyegétől, a Bodrog-köz szépasszonyán át, a Norvég trollokon keresztül, az elfek, sellők és szirének, vagy éppen az utóbbi évek rajzfilm figurájára, Shrekre a mocsári ogre legendájára is.

Szádeczky-Kardoss Géza

szadeczky-kg@freemail.hu

+3630/35-439-35