Egy szép nyári hajnalon elindultam a Vértesbe, hogy magamba szívhasam az erdő illatát, és magam mögött hagyjam a város hangos, bűzös forgatagát. Gondolatim azon jártak, hogy ma melyik ösvényt kellene  bejárnom, netalán merre nem jártam még. Kerékpárom monoton gumi zúmmőgését elvétve zavarta meg autók motorzaja, miközben haladtam uticélom felé az országúton. Ez meglepetés volt számomra mivel elég forgalmas szokott lenni. A napfelkelte már hegyek közt talált. Húrrá itt vagyok végre! Egy erdei pihenőn elfogyasztottam a reggelimet, majd elindultam szép lassan, halgatva a reggeli madáréneket. Sorra faltam a kilómétereket, mikőzben meglátogattam agy várromot, néhány magaslatot, völgyeket. Felérve a kedvenc magaslatomra kőrülnéztem, majd tovább hajtottam a kedvenc erdészeti útam felé, amely sodrós, múrvás kanyarjai mindig megnövelik az adrenalin szintemet. Emelkedett pulzussal folytattam a hullámvasútazást, amikor egy hegygerincre értem. Jobbra kb 20 m szakadék, balra meg a vőlgy felé a lankán sűrű bűkkős volt látható.

Ekkor ért a sokkoló meglepetés, mikor a bokrok közűl kiugrott agy tucat vaddisznó. Nem volt idő benbük győnyőrkődni, mivel szorított helyzetbe kerültek. A szakadék felé rohantak, mivel útjukat áltam de arra nem menekülhettek felém vették az irányt! Elkezdtem a lejtős úton taposni a pedált hátha lehagyom őket. Mellettem rohantak 3 méterre, félő volt hogy fellőknek. Az órára pillantva 45km /ó val haladtunk. Egyszer szak az eggyik átszaladt elöttem. Kormányon fejenállva fékezve sikerült megállnom. Vaddisznócsalád a vőlgybe menekült, én meg percekig néztem magam elé...

Tudtam hogy, óriási szerencsém volt.

Ezután szép lassan hazafelé vettem az irányt. Hát adrenalinból nem volt hiány...

Címkék: Easybiker Kalandjai