Családi-kör

Azt mondják, ritkán szól a székely. Nagyokat hallgat. Kevés szóval még is sokat mond. Bizony nem csak a székely-viccekben van ez így! Az alábbi nyúlfarknyi történet is erről szól.

Néhány éve Erdély-országot járva egy nyugdíjas tanító néni – aki egykor Csíkrákoson tanított - mesélte, hogy egy alkalommal osztályának Arany János „Családi-kör” című versét olvasta fel. A gyerekek nagy figyelemmel és élvezettel hallgatták az ízes nyelvezetben megírt sorokat. Mesélt annak keletkezéséről, az akkori idők történéseiről, s az ország állapotáról. A Szabadságharcról, és vérbe fojtásáról, s az országban bujkáló megnyomorodott honvédekről. 1852-ben, amikor a költő papírra vette a sorokat senkinek sem kellett megmagyarázni, hogy ki az a béna hadfi. Vagy, hogy a leány ki után kérdez?

Végül házi feladatul azt adta fel, hogy írjanak valami náluk megtörtént családi eseményről egy rövid fogalmazványt.

Az egyik dolgozat nyolc lényegre törően tömör tőmondatban mindent elmond. Számos általunk egyáltalán nem használt szó van benne, melyeket önmagukban meg sem értenénk, de így együtt nem szorul semmi féle magyarázatra.

Én iskolábó haza.

Apám istállóba bé.

Anyám es bé.

Ott összve.

Apám ivóba el.

Anyám bőg, mint tehen.

Apám estve dőttesen bühlögött bé a kapun.

Oszt anyám, egész estve bufogott, mint a málés fazék.

Szádeczky-Kardoss Géza

Címkék: Székely Családi-kör