Harmadik nap

Ezt a napot eredetileg tartaléknak, pihenőnek vagy a Nagy-Pietrosz megmászására szántam. Ez volt a "Joker-nap". Előző este úgy döntöttünk, hogy Évi marad a sátraknál, mi, többiek pedig felmegyünk a Pietroszra; ha korán visszaérünk, akkor megyünk még egy keveset a Repedő-csúcs alatti sátorozóhelyig. Reggel 8 körül indultunk, jelzés nélkül DNy-i irányban felmentünk a gerincre, majd onnan a kék jelzésen folytattuk az emelkedést. Még az út harmadánál se lehettünk, amikor a hegyről lefele szembejött velünk a skót "asszonyka" futócuccban, túrabakancsban, hatalmas övtáskával - hát, elég szálkás volt a sok vándorlástól, le a kalappal!

Megmásztuk a Bukuly-csúcsokat, a Nagy-Bukuly után még találtunk egy hófoltot is egy mély vízmosásban. A Pietrosz csúcsára későn, 11 előtt valamivel értünk fel. Hűvös szél és tűrhető kilátás fogadtak minket, rögtön heverésztem is egyet a napon, amíg Judit elment geoládát keresni. Jó hosszú pihenő és egy kis térképészés után elindultunk le a hegyről. A Pietrosz alatt a nyeregben a Bukuly-tavak felé folytattuk az utat. Gyönyörű zöldes árnyalatú a vizük, kristálytiszta, jéghideg. A jelzést a továbbiakban csak néha láttuk, inkább a terep alapján próbáltunk visszajutni a sátrainkhoz. A katlanban emelkedve Zoli látott egy keresztes viperát, az egyetlent, amivel találkoztunk egész idő alatt, de ez is eliszkolt. Az első napon a skótok mondták, hogy ők sokkal találkoztak még a Szacsali-hágótól feljebb.

a kunyhó a Pietroszon

a kép bal szélén a Nagy-Bukuly (kb. D), jobb szélén, távolabb lapos tetjű csúcs a Kisbérc (kb. Ny, arról jöttünk)

tófüzér

a Bukuly-tavak egyike

A sátrakhoz a forrás érintésével értünk vissza, én kicsit jobban lemaradtam a vízvétellel, így a többiek még megúszták a jeget, én kaptam belőle - kellemesen eleredt az eső. Több egymást követő hullámban esett, nem úgy nézett ki, mintha ki akarna derülni, így a maradás mellett döntöttünk a kisebb táv helyett. Ezzel megspóroltunk egy táborbontást és egy táborverést mindössze 2 km távolságért.

A délután folyamán láttunk egy jókora vihart tőlünk K-re, szivárvánnyal, megnéztük a szokásos mozi rövidített változatát, majd jó korán lefeküdtünk aludni, úgyse volt más dolgunk.

Negyedik nap

A reggel a szokásos módon telt, vizet vettünk, majd megkezdtük az emelkedést a hágóba. Fent jól megnéztük a táblát, majd követtük a talpunk alatt levő, piros sávval jelzett utat keleti irányba. Belemélyedtünk a beszélgetésbe, és gyorsan kapcsolva, kb. 10-15 perc után fel is tűnt, hogy nem a gerincen vagyunk, hanem egy hegyháton ereszkedünk a völgybe. Valószínűleg az történt, hogy a nyeregben kettő út is van/lehet, mindkettőre festettek jelzést, és mi a rossz úton indultunk el. Miután megállapítottuk, hogy mit csinálunk és hol vagyunk, déli irányba fordulva visszakapaszkodtunk a gerincre, pár méterrel az Obarsia-Rebri csúcstól keletre felérve. Közben kicsit kerülgettük a pásztorkutyákat, majd fent a gerincen korai eltévedésünk örömére csináltunk pár csoportképet.

derült reggelre ébredtünk

Az előző csúccsal azonos nevű hágóban nem követtük az utat a Kormányos-csúcsra, hanem az azt észak felől kerülő utat választva folytattuk a sétát. Az ösvény az elején nem volt bizalomgerjesztő, mert bár jól ki volt taposva, tele volt felaprózódott kövekkel, amik csúsztak a lábunk alatt. Később az ösvény jól járható. A térképen is jelölt sátorozóhely nagyon kényelmesnek tűnt így ránézésre, legközelebb valószínűleg itt szállnék meg, nem a Rebra-tónál.

A Repedő-csúcs után, ahol újra találkozik a hegyeket kerülő és a csúcsokat megmászó jelzés, tízóraiztunk, pont erre való a terep: van egy sík, füves terület itt, szép kilátással. Az utat folytatva elmentünk az útikönyvben is szereplő karsztforrás mellett, de mivel bőven volt vizünk, nem vettünk belőle.

a tízórai

A Nyerges-tető északról kerülve folytattuk az utat, ami ezen a rövid szakaszon nehezen járható, majd a következő rövid pihenőt a Barsanului-nyeregben tartottuk. Az ebédszünetet a Puzdra-nyeregben tartottuk meg. Előtte átverekedtük magunkat a törpefenyvesen, ami annyira sűrű, hogy a lecsupaszított ágakon kell lépkedni az előrejutás érdekében. Nagyon keskeny az út, a sátor állandóan elakadt a táska alján, jelentősen visszaesett az amúgy se túl nagy sebességünk.

a törpefenyves járhatóbb szakasza

A nyeregben, mint ahogy az várható volt, erős szél fogadott minket, tőlünk keletre ismét vihart láttunk, de a szél nem felénk hozta a felhőket. Itt már emlegettük szerencsénket és azt, hogy milyen kegyes hozzánk az időjárás: minden nap láttunk vihart, mégse kapott el minket egy se.

A Galac-nyereg és a Gargaló-nyereg közötti sátorozóhelyig az út további része úgymond eseménytelen volt, csak kutyagoltunk, hogy odaérjünk végre. Hallottuk a füttyögő mormotákat, de sajnos egyet se láttunk. Itt ismét nagy hasznát láttuk István helyismeretének, aki megmutatta a legjobb sátorozóhelyet valahol félúton az első arra alkalmas hely és a Gargaló-nyereg között: közelben bővizű, kövekkel kirakott forrás, kicsit messzebb mosakodásra alkalmas, takarást nyújtó, mély mederben futó csermely, alattunk "wc" egy leszakadás mögött, mindez gyönyörű kilátással.

ez is egyfajta jelzés

A skót család az út túloldalán, tőlük nézve takarásban sátorozott, az apuka lejött hozzánk bandázni. Felajánlotta, hogy segít levinni a szemetünket, úgyis gyűjtögeti másét is, takarítja a hegyet, de mondtuk, hogy elbírunk vele. Kiderült, hogy előző este a Repedő-csúcs alatt sátoroztak, és váltásban mindketten felkocogtak a Pietroszra, nemcsak a neje.

itt aludtunk

Mivel meglepően korán ideértünk, mostunk, szárítóköteleket húztunk ki a túrabotok között, majd megint korán feküdtünk. A mozi elmaradt.

Címkék: Radnai Gerinctúra Sátor