Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Esős Börzsöny - OKT 17. sz. túra
2012/07/23 22:47:52 Küldte: Shadowspirit

OKT – 17.sz túra Börzsöny – 2012.07.21

                Egyik ismerősöm elment megvenni az OKT igazoló füzetet - régóta gondolkoztam már rajta, hogy nekem is el kellene kezdenem végigjárni a legendás kék túrát – így mondtam neki, hozzon már egyet nekem is ha úgyis arra jár. Így kezdődött az egész.

                Az első túrámra 2012.07.21-én került sor, kedvenc hegységembe indultam a Börzsönybe, Nagymaros – Törökmező -  Nagy-Hideg-hegy – Csóványos – Nógrád útvonal. Rajongója vagyok a kihívásoknak, ezért gondoltam miért ne egy nap alatt jártam végig ezt a szakaszt. Gyors utána olvasás a dolgoknak, és kiderült, hogy a trackelt út adatai 40,423 km, 1863 méter fel / 1760 méter le. A számok máris meggyőztek, azelőtt nem nagyon voltam ilyen hosszú túrán főleg nem ekkora szintkülönbséggel. Felcsillant a szemem – na nézzük meg mit bírok – és elhatároztam, hogy akkor bizony szombatra meg is van a program.

                Pénteken vonatjegy- kajavásárlás, szendvicskészítés, holnap korán indul a vonat, 04:41-kor. Viszonylag éberen kecmeregtem ki az ágyból, és mivel előző nap mindent bepakoltam, kaját elkészítettem, nyugisra vettem a figurát. Teszek-veszek, megnéztem még egyszer neten, hogy jelentkezett-e valaki aki jönne velem. Egyszer ránézek az órámra és mint a lottóreklámban a MENNYI?? kérdés hagyta el a számat. Futi-futi, jó hogy 5 percre lakom a Nyugatitól. Hát persze hogy az 1-es vágányról indul, amelyik a legmesszebb van tőlem.  Gyorsabban futi, ééés már csak a vonat hátulján a távolodó piros fényeket látom. Jól kezdődik. Direkt korán akartam kezdeni, hogy ha esetleg gyengébben teljesítenék, akkor se kelljen Nógrádon aludnom. Sebaj, egy ilyen dolog nem ronthatja el a kedvem, kiülök hát a Nyugati elé megreggelizni.

                Muris óra várakozás volt az egyszer biztos. A budapesti pénteki esti „partiphilia” hazafelé gomolygó tömegei szórakoztattak olyan arcokkal, szövegekkel, hogy azt eddig elképzelni sem tudtam. Az hogy Budapesten a péntek mennyi embernek szól az instant berúgásról az elég kiábrándító volt. Végre indult a vonat, egy kicsit rápihentem rövid éjszakára egy kiadós szunyával, Verőcénél ébredtem. A Dunakanyarban sötét felhők gyűlnek, a visegrádi-vár teljesen felhőben, a Prédikálószék meg a Hegyes-tető szintén. A vonatablakon esőcseppek. Hát igen, ez benne volt a mai napban. Az előrejelzés szerint 4mm eső várható, kisebb záporok és borús idő 26 fok maximummal. Szerintem a legideálisabb túraidő, persze a magyar viszonyok szerint.

                Leszállva a vonatról nagyon jó hangulatban sétáltam le a kompig, hogy megkezdjem életem első kéktúrájának első lépéseit. Elég felemelő érzés volt. DNY-NY felől nagyon sötét felhők jönnek, mennydörgéssel jelzik, hogy igen, jól látod, jövök. Elindultam hát. A nagymarosi vasútállomást kicsit keresgettem melyik oldalon is van, de sikeresen megtaláltam. Egy kedves jegykiadó hölgy le is pecsételte az igazoló füzetemet. Az út hamar el is kezdett emelkedni már Nagymaroson. Vidéki gyerek lévén nagyon különleges volt a Diófa utca. Szinte el sem tudnám képzelni az életem ilyen meredek utcán. A szép házakat nézve megjegyeztem magamnak, hogy Nagymaros egy nagyon szép kis város.  Az utca hamar változott erdei ösvénnyé, hirtelen váltott az utca erdővé. Megkezdtem az emelkedést a Hegyes-tetőre, ekkora viszont már elkezdett esni. Egy ideig a fák levelei felfogták az esőcseppeket, de elő kellett vennem az esőkabátot. Nagyon érdekes volt júliusban nappal szinte félhomályban menni, a felhők miatt annyira sötét volt. A villámlás és a mennydörgés elég félelmetessé tette ezt a szakaszt, valahogy tartok tőlük. A két nappal ezelőtti vihar nyomai jól látszottak végig a túrán, nem semmi szél lehetett. Kifordult fák, villám csapta fatörzsek dőltek keresztbe az úton, demonstrálva azt, hogy ezzel bizony nem szabad játszani.

               

A Hegyes-tető előtt aztán még jobban rákezdte az eső, és a szint emelkedésével szépen belesétáltam a felhőbe. A látótávolság lecsökkent, a félhomály sötétedett, az egész nagyon barátságtalan lett. Nagyon örültem neki, hogy így alakult, nagyon ritkán van lehetőségem ilyen időben túrázni. A kilátó alatti táblát elolvasva jót mosolyogtam, ugyanis feledhetetlen és egyedi panorámát ígér, holott (persze nem a tábla tehet róla) a földről a kilátó tetejét nem lehetett látni. Azért csak felmentem, mert egy kérdésre kellett válaszolnom a Börzsöny csúcsai mozgalom teljesítése miatt. A mennydörgések egyre közelebbről hallatszódtak, így jobbnak láttam hogy nem várom meg egy hegycsúcson, azon is egy toronyban.



Panoráma :)

Törökmezőig az utat a „csöpögős” jelzővel tudnám leginkább leírni, az esőkabát végig rajtam volt. A Hegyes-tetőtől érdekes tanösvény vezet a kékkel párhuzamosan, ezek hasznos információkkal szolgálnak a terület erdészeti céljairól, élővilágáról, érdekességeiről, ezeket mindenképp ajánlom elolvasni. A környék kezdett megváltozni. Az erdő helyét felváltotta, a mezős, ligetes táj. Mikor az állattartás nem szorult ennyire vissza, mint manapság, ezeken a területeken legeltették őket, így megőrizték a vidék jellegét, nem hagyták hogy a fák visszahódítsák a területet. Manapság az erdészek mesterséges módszerekkel próbálják meg fenntartani ezt az állapotot. A turistaházig jelentős szintemelkedés nem volt, a tanösvény olvasgatásával, és a táj csodálásával telt el az út. Érdekes, hogy a Törökmező elnevezés nem véletlen, a Visegrádi-vár ostrománál a törökök ezen a területen rendezkedtek be az állataik tartására. Állítólag a Törökmezőről lőtték a várat, ami belegondolva a távolságba nem kis teljesítmény lehetett.


                A turistaháznál fogyasztottam el második reggelimet, avagy tízóraimat, közben figyeltem, hogy az ottani csuszkák mennyire megbarátkoztak az emberrel, szinte mellettem gyömöszölte a fakéreg repedéseibe a terméseket, hogy aztán feltörje, és elfogyassza. Pecsételés közben olyan finom kávéillat csapta meg az orrom, hogy nem tudtam kihagyni. Továbbindulva elérkeztem a túra  - véleményem szerint- legszebb részéhez, a Békási-réthez. É-ÉK-re csodás kilátás nyílik a Magas-Börzsöny hegyeire, miközben mellettem lovak legelésznek békésen. Ahogy kiértem az erdőből egy őz futott át a réten. Eddig még nem voltam a Börzsöny ezen részén, nagyon impozáns látványt nyújtott. Egy rókát fedeztem fel a fűben, és mivel felőle fújt a szél, nem vett észre. Már nem pici kölyök róka volt, kicsit nagyobb, de játszadozott, ugrált a fűben. Készítettem pár fényképet és videót róla, aztán szöget ütött a fejembe, hogy nem-e veszett, azért nem zavartatja magát. Odafütyültem neki, mire hanyatt-homlok bemenekült az erdőbe. Annyira tetszett ez a hely, hogy még sokáig vigyorogva mentem tovább. Kóspallag magas dombján épült temploma már messziről látszott.




Találtam egy oszlopot, amin nagyjából szerepelnek a távolságok, és az úthoz szükséges menetidők. Gyors számolgatást követően rájöttem, hogy igencsak kapkodnom kell a lábam, ha a nógrádi 20:38-as vonatot el akarom érni. Cerbona szelet után elhatároztam, hogy kicsit kilépek, viszont meglepi jött. Az igazolófüzet és a térképem szerint nem arra megy a kék út, amerre a valóságban. Gyanakodva indultam el rajta, egy kálváriát kellett végigjárnom, aminek a végén a kis hegy tetején 3 kereszt állt. Egyre jobban kezdtem aggódni, hogy nehogy a kisinóci túristaházhoz vissza kell fordulnom, mert a kék út keletre megy, holott nyugatra van a th. Megkönnyebbültem, mikor hirtelen 180 fokos visszafordító után ismét átmászhattam egy gerincen, hogy utána leereszkedjek egy völgybe, gyakorlatilag a th. bejáratához. Viszont ez az ereszkedés is kalandos volt. A keskeny kis ösvényt annyira benőtte a szeder – ugye a szeder elképesztően erőszakosan és gyorsan nő – hogy az esőkabátomba minden szára beleakadt. Ráadásul, mivel esett az eső, a nadrágom térd felett is szétázott. Legalább már nem szitkozódom, mint eddig hogy miért nem hoztam magammal a kamáslit, akkor most nem kéne térdig vizes nadrágban mennem.


A pecsételő helyre magamon végignézve eléggé meggyötörten értem, tiszta víz a nadrágom. Így már megértem a kedves büfés hölgy sajnálkozó tekintetét. De a szemem még mindig csillogott, úgyhogy nem számított, igazából élveztem nagyon a dolgot. Itt a következő irányjelző oszlopot tanulmányozva (valószínűleg az útvonal változása miatt) nem sikerült semmit sem faragnom a menetidőmből. 14:00 körül indultam meg az Inóci-vágásban, számomra nagyon kemény tempóban. Kisütött a nap, és pólóban lépkedtem fölfelé. Szakadt rólam a víz, és megjelentek a júliusi rovarok, amiknek kedvenc elfoglaltsága, hogy amíg egyikük épp a szemem előtt röpköd, addig a másik a könyökömnél csipkedjen. Nagy szintemelkedést hagytam magam mögött, és ezen a szakaszon már nagyon vártam, hogy egy kicsit vízszintesen is menjek, de csak nem akart elfogyni az emelkedő. A Nagy-Hideg-hegy előtt épp mikor már kezdtem a tempót lejjebb adni, nem emelkedett tovább. A th-ig kevés szint következett, és nagyon öreg bükk matuzsálemek kísértek.

Gyors pecsételés után örömmel láttam, hogy kb 15 perccel hamarabb értem fel, mint ahogy azt a kisinóci menetidő írta. Ez pont elég lesz egy jó ebédre! Gépiesen faltam be 4 szendvicset 2 banánnal meg ásványvízzel, könnyebb lett a táskám.

A Csóványosra a számomra már jól ismert úton vezetett a kék. Az Égés-tető után a napsütésnek hirtelen szakadt vége, hogy átvegye helyét az eső, és persze a felhő. Ismét sűrű félhomályban, majd felhőben haladtam. A most következő szakaszon 300 méter fel és 900 méter le szintkülönbséget írtak, a 300 métert a Csóványosig meg is tettem, úgyhogy innen már csak lefelé megyek. A csúcson fényképezésen és iváson kívül meg sem álltam, nem akartam megkockáztatni, hogy ne érjem el a vonatot.




A Foltán-keresztig szép kilátás kísér, majd utána ismét a jól ismert szedres. Szinte frissítően hat rám az ismét csuromvizes nadrág. Egyfajta fásult monoton menet következett, a bokám már jelzi hogy a mai nap több volt mint szokott lenni. Már nem esik jól az ereszkedés, sőt kívánom a mászást, a térdeim is kezdenek fájni. Muszáj tartanom a tempót ha el akarom érni a vonatot. Fásultságomból egy foltos szalamandra zökkent ki, szegényre majdnem ráléptem, a úton kelt át éppen. Megtorpantam, ő is. Fényképezés után megköszönte a mai reflektorfényt és sietve távozott. Annyira szép volt, hogy egy ideig nem éreztem a lábamat, szinte újult energiával mentem tovább. Ugyan nem tartott ki Nógrádig ez az erő, az erdőből kibukkanva ahol megláttam a várat, elhagyott minden erőm. Ez szépen mutatja, hogy mennyi minden függ attól, hogy mentálisan hogy állunk a dolgokhoz. Én, ahogy megláttam Nógrádot, az agyam azt gondolta megérkeztünk, vége van. Innen még negyed óra szenvedés (bokafájdalom) után nagy nyögésekkel ültem le pecsételés után a vasútállomás padjára, hiszen 13 óra alatt csak a Nagy-Hideg-hegyen ültem 15-20 percet.


Utólag összegezve a napot, ez egyike volt a legjobb börzsönyi túrámnak, gyönyörű volt és változatos az időjárás, én valahogy jobban szeretem ezt, mint a napsütést. Jó volt megtudni, hogy jelenleg mik a fizikai határaim, miket bírok ki. Kíváncsian várom a következő kék szakaszt, most már biztos vagyok benne, hogy meg fogom csinálni az egész kéktúrát.

Címkék: Börzsöny OKT Kéktúra





Bejegyzések 1 - 2-ig. Összes bejegyzésed: 2

Shadowspirit
2012/07/26 13:15:28

Köszönöm szépen, remélem mindegyiket ugyanígy fogom élvezni.



Gejza
2012/07/26 12:24:14

Tartalmas, szép írás. Gyönyörű utad lehetett, de a java még hátra van...




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.