Kedves Túratársak!

Nem tudom közületek kinek (gondolom már többeknek) sikerűlt eddig részt vennie a Magas (Lengyel) - Tátrából induló: Sas - Túrán, de immár én is "túl vagyok" rajta. Igaz a legutolsó szakaszt, amely a: "Granati" csúcsról indúl tovább, már ki kellett hagynom. Ez volt az a pont ahol úgy éreztem ha tovább megyek, azt már nem a saját örömömre teszem! Nemcsak a miatt, hogy rendkívűli módon elfáradtam, de itt meg kellett hoznom azt a "nehéz döntést" amit a túrázók bizonyára jól ismernek és mindíg óckodnak tőle: "semmi kedvem és erőm tovább menni, de jó a csapat , meg: "ha feladom", egyébként is mit fognak szólni hózzá?" Így napokkal a túra után, már egészen biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem! Hisz senkinek sem tartozom elszámolnivalóval (önmagamon kívűl), hogy meddig bírom, ill. meddig tartom még élvezetesnek és pozitív - kihívásnak az adott útvonalat. Ráadásúl így biztosan nem "utálom meg" a túrázásnak ezt a formáját, és biztos, hogy visszafogok még térni ide!

"Abban soha sem az útvonal, vagy bárki más hibás, ha Én Vállalom túl magam"!

Igaz, a túrázok között volt aki megmosolygott, de én mégis mindenkinek azt javaslom, hogy: beülőt, legaláb 20m hegymászó - kötelet, védő - sisakot, karabínert és egy legalább 1m hosszú összekötőt vigyen magával!!! Ezek szó szerint életet mentenek (akár másokét is)! Tudni illik, a: "hegyet és annak mélységeit is tisztelni illik", és ha azzal vagy elfoglalva miközben a láncot fogva a lépést, fogást keresed, nincs elég időd, lehetőséged, megfelelően vigyázni magadra!

Üdv: Itt Kareszka

Címkék: Sas - Út