Az elmúlt héten az MTSZ által szervezett Dél-Dunántúli Kék-túrán vettem részt. Valaki feltette a kérdést: Miért pusztulnak az erdeifenyők? Mert egy új gomba-betegség támadta meg – mondta rá valaki. Az állítás igaz, de igen messze van a teljes igazságtól. Bár kertész a hivatásom, nem vagyok a téma alapos tudora. Azt sem hiszem, hogy élne ma a földön olyan ember, aki erre és az ehhez kapcsolódó problémákra teljes körű bizonyos válaszokat tudna adni. Ezért hívlak kedves barátom közös gondolkodásra!

Ma divatos kifejezés a klímaváltozás. Mi előtt jobban belebonyolódnánk, tisztáznunk kell néhány alapfogalmat:

Klímának nevezzük egy nagyobb térség – például a Kárpát-medence – időjárását. Vagy egy kisebb térség – mondjuk Budapest – elmúlt kétszáz évének időjárását. S mint tudjuk, az időjárás változó. Így a klíma sem állandó.

A klímaváltozás kifejezés tehát azt a téves képzetet sugalja, hogy volt eddig egy klímánk, ami jó volt, de az most megváltozik, s a mi jön, az meg rossz lesz.

A jobb megértéshez néhány példát mondok:

Tizenkét ezer évvel ez előtt, az utolsó jégkorszak idején a gleccser vége a Pozsony – Csaló-köz térségében volt. Akkoriban az évi átlag középhőmérséklet 4 oC-al, - nem elírás! Mindössze négy Celsius fokkal - volt alacsonyabb a mainál.

Pár éve átszakadt egy zagy-tározó gátja Romániában,  s a cián elpusztította a Tisza teljes élővilágát.  A tudósok ökológiai katasztrófáról beszéltek. Aztán eltelt két és fél év, s a mellékfolyókból visszatelepült az élet a megtisztult folyóba.

Négy évvel ez előtt – 2008-ban - a Balaton szintje oly mértékben lecsökkent, hogy a déli-part mentén szigetek képződtek. Voltak, akik már arról cikkeztek, hogy a Rábát a Zalába átvezetve kellene a Balaton vízhiányát pótolni.  

Aztán jött pár csapadékos év, s idén tavasszal meg az volt a baj, hogy az északi szél a déli oldalra fújva a tó vizét Balaton fenyvesnél elöntötte a vasút és a part közötti telkeket.

Az 1800-as évek második felében az erdészek felfigyeltek a tölgynek egy alfajára a Délvidéken. Ennek törzse kevésbé ágazott el, így nagyobb fatömeget lehetett tőle remélni. Elnevezték szlavon tölgynek, a fajta kísérletek eredményesnek bizonyultak, így a század utolsó éveiben az arra alkalmasnak látszó területekre több száz holdra azt telepítettek. 100-120 évre tervezték a vágásfordulót.

2000 körül egy addig ismeretlen araszoló hernyó kopaszra rágta a fákat. Az erdészek csak legyintettek, hiszen máskor is megtörtént már, hogy a cserebogár lerágta, vagy a kései fagy elvitte a fiatal hajtásokat, s aztán újra kihajtott. Pár év múlva ez megismétlődött, de még erre sem figyeltek fel. De amikor egy tavaszon a Kőris-hegy oldalában közel száz hektáron nem hajtott ki az erdő, több száz milliós kár érte, az erdészetet.

Mi is történt valójában? A fák tavasszal kihajtanak, és fejlődésnek indulnak. A nyári szárazságban csak vegetálnak, majd ősszel van egy rövidebb fejlődési periódus és jön a téli nyugalmi időszak. Így tavasszal fejlesztenek egy évgyűrűt. Ha csapadékos, hosszú az ősz, akkor még egyet. Ha száraz az év, egyet sem.

Az elmúlt húsz évben kb. 0,1 oC-al emelkedett az évi középhőmérséklet. Pár nappal hosszabb lett a nyár, s lerövidült a tavasz és az ősz. Tehát feltehetőleg a rövidebb idő alatt, kevesebb tápanyagot tudott felhalmozni a fa. Legyengült, s a kártevőknek kevésbé tudott ellenállni. (Mi emberek is általában a vitamin hiányos tél végén kapunk influenzát.)

Valószínűleg hasonló okok miatt pusztul  a fenyő is az Őrségben, a Tátrában és a Dél-Kárpátokban is.

A Dánok 1230 körül foglalták el Izlandot. Akkoriban 0,8 oC-al melegebb volt még, így zabot is tudtak termeszteni.  Pedig akkoriban még kevesebb ember élt a földön. Nem irtották mértéktelenül az erdőket. Nem használtak foszilis energiahordozókat. Nem volt ózonhatás.

Az akkori felmelegedés hatására valahol a Mongol pusztákon lecsökkent a legelők állat eltartó képessége, s így azok lerohanták  szomszédjaikat.

Az akkori hadi szokás szerint a leigázott népek harcosait – mint egy élő pajzsot – hajtották maguk előtt. Ezért nevezzük a mongolok támadását tatár-járásnak.

Sok szó esik ma a klímaváltozásról, de arról senki sem beszél, hogy a felmelegedés ma is háborúkat szít.

Igen barátom, 15-20 éve tart már a harmadik világháború. Csak hogy ezt nem fegyverekkel vívják, hanem pénzzel. Néhány év múlva a termőföld mai értékének a sokszorosára fog rúgni, s a Kárpát-medence vízkészlete az aranynál is többet fog érni.

Kalandor politikusaink a Magyar Nemzeti Bank részvényeit eladták külföldi pénzintézeteknek. Ezért nem hajlandó az MNB elnöke esküt tenni a Magyar Alkotmányra.

Igen, hosszan sorolhatnám még mi mindent tettek a fejünk felett, a hátunk megett, a mi megkérdezésünk nélkül.

Manapság nem is igen veszik emberszámba azt, aki nem tud lélegzetvétel nélkül, legalább félóráig panaszkodni, hogy ez sem jó, meg az sincsen…

Csak, hogy ezzel nem megyünk semmire sem. Éppen még tovább rontjuk azt.

Mi tehát a megoldás? Mit tehet hát a kisember? Vegyük számba azt, amink még megmaradt!

Naponta sok féle hatás ér minket. Néhány jó,  sok rossz,  és jó pár számunkra közömbös.  Örüljünk  a JÓ dolgoknak! Naponta háromszor 5-10 percet örvendezzünk, monjdjuk el másoknak is,   hogy ők is velünk örülhessenek! – és neveltetésünktől függően – adjunk hálát a jókért!

Tanuljunk a rosszakból.  Gondoljuk át, máskor hogyan előzhetjük meg?  Mit tehetünk ellene?  Hogyan fordíthatnánk azokat is saját javunkra?

Ne feledjük, még a legsötétebb diktatúra idején is gondolatszabadság volt,  Magyarországon. Álmodozni nem kerül pénzbe! Ne szabjunk hát határt álmainknak! Álmodjál bármit!

Érted? BÁRMIT! S aztán tegyél meg mindent, hogy elérhessed azt!

A közmondás azt mondja: „Segíts magadon, s az Isten is megsegít”

És ez nem üres beszéd! Mert nem az van, amit látsz, hanem az fog veled megtörténni, amiben HISZEL!

Ott a Kék-túrán, Szombathely határában Oladon, a Mezőgazdasági Szakközép Iskola kollégiumában, szálltunk meg. Az újjáépülő kastélypark japán kertjének kapujain ezt olvastam:

„A gyenge, ha hisz a győzelemben, győzni fog!”

„Az erős, ha nem bízik magában, azt is elveszti, amije van!”

Szádeczky-Kardoss Géza

szadeczky-kg@freemail.hu

+3630/35-439-35