Mivel az utolsó nagytúrát a meteorológusok tönkre tették (Józsi már a Venedigeren megmondta, hogy mindet le kéne csukni), Évi kolléganőm félmondatán kapva újratervezés után kiírtunk egy éjszakai csellengést. A félmondat úgy szólt, hogy szombaton várható az idei utolsó nagyobb csillaghullás. Nosza, ímél mindenkinek, hogy a rombolásba mi is beneveznénk a Halálcsillag nevű játékszerünkkel.

Én lepődtem meg a legjobban, hogy két órán belül már volt is jelentkező a programra. Azt hittem, hogy igazából senkit nem fog érdekelni – bár az nyilvánvaló, hogy az égbolt bámulása csak a kamu marketingblabla a közhasznúság miatt. Valójában hárombetűs szeszek köré épült az este.

Vettem egy gyűjtőjegyet, hogy a BKV is bé tudjon kávézni a pénzemből (köszi, van elég karmám bliccelés nélkül is). Aztán vadul keresni kezdtem Mónit és Zsoltot, akikről tudtam, hogy az ex-Moszkva térre, az óra alatti találkozóra jönnek. Mivel kifejezetten őket kerestem, el is húztam Villő és Krisz mellett, akik ezért hangosan tiktakkolni kezdtek, hogy vegyem má' észre, hogy az óra alatt ülnek. Papírtantusz versus meleg légáramlat, de azért megleltem őket. Aztán megérkeztek Móniék és befutott Dani is. Ahogy Csaba majdnem tette a villamos alá, de Villő szólt neki, hogy mi itt várjuk, és ne rohanjon el mellettünk. Satufékkel megállt, hogy lépjen hármat hátrafelé. Már csak Petyára számítottunk (na jó, én ennyi emberre eleve nem...), aki viszont valamelyik megállóban jelezte felszállási szándékát. Helyette azonban Linda lakótársát és a kölyöktacskóját láttam meg. Megkérdeztem, hogy velünk tart-e, és a beszélgetés miatt elfelejtettem Petyának szólni, hogy elindult a buszunk, úgy szedje a lábát. Az égiek azonban szóltak neki, és pont akkor szállt föl, amikor eszembe jutott, hogy fölhívjam. Nagyon nézte a társaságot, hogy mi vagyunk-e azok, ezért a többiek ellenőrnek nézték.

Hát ilyen körülmények között szálltunk le a Normafánál. Az első utunk a panoráma megbámulását célozta. Megállapítottuk, hogy a város 50 hertzen vibrál, és mivel az nagyon fárasztja a szemet, jobb lesz odébbállni. Random adtam fejlámpát pár embernek, aztán az Anna-rétig zarándokoltunk. Itt Krisz előbb kiterítette a plédet, miután hosszas vitában eljutottunk oda, hogy többet már ne gyalogoljunk. Az eszmecsere lényege abból állt, hogy mondtam neki, hogy most végre nem rohanunk sehová, meg nincs kötöttség sem, ezért nem tudom, hogy itt szeretnénk-e piknikezni. Ő leoltott, hogy ha az a program, hogy itt kell ülni, az ugyanúgy kötöttség, mint az erőltetett menet. Erre már nem tudtam több hógolyót varrni, beadtam a derekam, hogy akkor cselekedjen belátása szerint. A dologból pléd lett és citromos Gösser. Csabánál pedig borosüveg pukkant, úgyhogy nem száradtunk ki. Halálcsillagot ugyan keveset láttunk, de talán nem is erre volt kihegyezve a buli. Éjszakai járattal kellett hazajönni, olyan jól elvoltunk.

Címkék: Maty Ajtonkivul Csellengés Normafa Csillaghullás