Lassú, egyenletes, rövid lépésekkel ballagok felfelé a sípályán. Janiék a gyerekekkel, Bugyborékkal és Pádissal (két qutyával) az élen. A többiek elmaradozva, meg-megállva jövögetnek.

Meredek a lejtő, alig látok hat-nyolc lépésre előre. Jobb ilyenkor másra gondolni.

Először járok az Alacsony-Tátrában. A szerpentin az erdőn át hosszabb is, szebb is. Ha rajtam múlott volna, arra megyek. Csak, hogy most nem én vagyok a banda-gazda.

Sokan járnak (jártak) velem túrázni. Van, aki a kerékpáros csavargásokra jön. Mások a többnaposokat kedvelik. Megint mások a kábeles utakhoz csatlakoznak hozzám. Valamikor népszerűek voltak a buszos-gyaloglós túráim. Aztán lassan kiöregedett a csapat. Voltak, akik végleg elmentek. Mások lebetegedtek, vagy más gond akadt a családban. A fiatalok pedig már a koruk beliek társaságát keresik. Nem csatlakoznak hozzám. Ha tehát keményebb túrákra vágyok, nekem kell a harmincasokhoz, negyvenesekhez csatlakoznom!

Első közös utunkon, a Balaton-felvidéken, meggyőződtem szervező és tájékozódó képességéről. Mert hát nem az a jó túravezető, aki soha sem téved el, hanem aki, ha kell, helyre tudja magát tenni. (Ha lehet úgy, hogy a többek ezt észre se vegyék.)  Remeron sokkal lezserebbül veszi a dolgokat, és még is működik. Hát ezért szeretek vele menni…

Míg ezeken morfondírozok fel is érünk a Chopok középső állomására. Itt bevárjuk a végét. Majd újra indulva meg sem állunk a menedék-ház feletti csúcsocskáig. Eszünk, iszunk, jól élünk. A kilátás Pazar. A szélárnyékos oldalon még napozni is lehet.

A hegyhátakat egykor gyalogfenyő (Pinus mugo) borította, melyet a pásztorok nyájaik legeltetése végett kiirtottak. Aztán a túllegeltetés következtében a meredekebb oldalakon szétszakadozott a gyep, s mára már csak a lecsupaszodott kőfolyásokat láthatjuk. Az utolsó órában hozták létre a Nemzeti Parkot. A pásztorok félbeszakadt munkáját mutatják a szemközti gerinc téglalap alakú gyalogfenyő foltjai. Bizony több száz év is beletelik, mire a növényzet visszahódítja birodalmát.

Most a Gyömbérre igyeXünk, az Alacsony-Tátra legmagasabb buckájára. (2043 m, a Štiavnica 2025 m kiágazása). A hegység főgerincén, a Krúpova hoľa (1927 m) és a Králicska (Králička, 1785 m) között található. Északról hatalmas hegytömbnek tűnik, 500 m magas falakkal, pillérekkel és szakadékokkal, amelyek Bisztra- (Bystrá dolina) és Ludár-völgy (Ludárova dolina) gleccserkatlanaiba szakadnak le. Déli lejtője kevésbé meredek, gránittömbök borítják. Az északi katlanaiban zergék és mormoták élnek.
    A hegy lejtőin hajdan kiterjedt ércbányászatot folytattak - vasércet, aranyat, és antimonitot bányásztak. Ennek nyomát a mai napig fellelhetjük a Gyömbér alatti völgyekben.
       A Gyömbér ormáról minden irányban gyönyörű kilátás nyílik a Felvidék középső és északi hegységeire.

A csúcs nevét a környező rétek virágáról, a Rózsa félék családjába tartozó Hegyi gyömbérről (Geum montanum) kapta. A Trianon utáni Magyarország területén elvétve, egyedül a Bükk-fennsíkon találkozhatunk vele. Virága hasonlít a pimpó-félékhez.

Alacsony szárú, al-havasi növény. Tőrózsás levelei páratlanul szárnyaltak. 3-7-9 kisebb levélke alkotja, melyeknek mérete a csúcs felé egyre nagyobbodik. A csúcs levélke sokkal nagyobb. Szélük fűrészes. Sárga virága magányos, hat kicsípett szirommal. A gyalogfenyő övében források, és vizenyős helyeken tenyészik.

A Geum féléknek természetesen semmi közük nincsen a gyömbér-sör, illetve a Canada Dry szénsavas üdítőital alapanyagához, a trópusokon honos, fűszernövényként ismert gyömbérhez. Magyar nevét enyhén citrom illatú gyökerének köszönheti.

Felfelé jövet rövidnadrágot vettem, így most lefelé az árnyas oldalba érve meggyorsítom lépteim. Szeretem egyedül járni a gyanta illatú fenyveseket. A fenyőtű elnyeli lépteim zaját. A csendet csak az apró csermely csobogása töri meg.

A sípályákat elérve, bevárjuk a csapat végét, majd meredeken ereszkedünk szállásunkhoz.

Címkék: Alacsony-Tátra Deményfalvi-völgy