Egy igen érdekes túrán vettem részt, amelyet a Kalandozók Klubja szervezett Jan 23.-án szombaton. Olyan volt mint egy teljesítménytúra, ellenörző pontokkal tarkítva, csak szintidő nem volt, takintettel a borkostolókra. 

A túraesemény neve: Vincézés- Pincézés

Mint azt a neve is sejteti, a túra borkostolással volt egybekökve. Két távon lehetett indulni 15 és 25km. A rajt/cél Csókakőn volt a Bogi Pincében.

Reggel fél 7 körül pattantam le a távolsági buszról Csókakő településen, -6 fok, és hajnali sötétség fogadott. A buszmegállóban  felhúztam a kamáslit, és elindultam a rajthely megkeresésére. Egy kapuban szallagozásra lettem figyelmes, az egyik szervező máris útba igazitott: - Szia! Menjél hátra az udvaron, a karámon keresztűl a pincébe! Karámon? Néztem bután és elindultam befelé. A karámban egy ló és egy tehén nézte érdeklődve ahogyan átmasiroztam a pince felé. A pincébe lépve kellemes meleg fogadott, a tűzhelyből fa pattogása halatszott. Gyors nevezés, és elindultam a hosszú távon a K jelzésen haladva, majd felkapaszkodtam a KL jelzésen  várba ahol a pontőrőktől megtudtam hogy én érkeztem harmadiknak. A várból lecsúszkálam a  Vár-vőlgybe és elindultam felfelé az emelkedőn a Buhin-völgy felé. Szép téli táj fogadott a völgyben hótól roskadozó fák, vadak lábnyomai a hóban minden felé. A Buhin-völgybe érve folytattam a hegymenetet immár a ZL jelzésen egészen a Kis-Bükk csúcsig ahol a térkép szerint 441m-en jártam. Itt volt a 2. Ep. Gyors bélyegzés, viccelődés, után irány a Kató-hegy a Z+ jelzésen. Itt az út már nem emelkedett, bakancsom túrta a szűz havat mikőzben az erdőben gyönyörködtem.  Szép lassan elértem a Szappanos-völgy bejáratát. A látvány igen simogatta a lelkem. De gyönyörű! Ide vissza kell jönnöm tavasszal is! megjegyeztem magamnak. Folyamatos lejtmenet kezdődőtt végig a völgyben, Majd egy vőlgyelágazás után már az Ugró-vőlgyben haladtam tovább egészen Csákberényig. A vendéglőbe betérve újabb bélyegzés, és irány a Gémfőrtés-völgy a Z jelzésen. Ismét alattomos emelkedő nehezítette meg az útamat, minden lépésnél megcsúszott alábam a havas úton. Ráadásul itt értem a holtpontra, alig vártam hogy vége legyen az emelkedő. Felérve balra fordultam a Z+-en Papitás-felé ahol kellemesen, közel vízszintes úton lehetett kipihenni az emelkedő megpróbáltatásait. A Kopasz hegyet elérve szép kilátás nyilt a környező szőlős kertekre, így izelítőt kaphattunk a Móri-bórvidékből. Itt az út elég veszélyessé vált, havas, sikos sziklalépcsőzésbe ment át, nem kis izgalmat, odafigyelést, okozva, jobbra persze a hegyoldallal. Nem szerettem volna lecsúszni. Rutintalan túrázókban biztosan komoly félelmet keltett. (Zöld háromszög jelzés) Itt lehetet volna kötéllel biztosítani a terepet gondolva az idősekre. Ez az egyetlen hiba a szervezésben, de miután ez az első rendezés, úgy emlékszem, így ezen nyugodtan szemet húnyhatok azthiszem!!! Ezután már csak lankás lejtmenet  következett Z+-en egészen az Ezerjó borútig.(Kék négyzet Jel) Ezen a műuton haladtunk vissza Csókakőre. Itt végig szőlőbirtokok, pincék, présházak kőzőtt gyalogoltam, mikor elértem a Sáfrán Pincét. Itt forró teával vártak a szervezők, és lehetőség nyílt borkostolásra. Itt nem borozgattam mivel csupán egy órát aludtam a túra előtt, s nem akartam az út hátralevő részét negykézláb teljesíteni. 

Aki erre jár ne hagyja ki az Ezerjót, amely a borvidék tradicionális szőlőfajtája. Itt  jegyzem meg, hogy  zömmel fehérbort készítenek errefelé, Chardonnay, Rizlingszilváni, Tramini, Sárga muskotály!( Tokaj egyik fajtája) Cserszegi fűszeres, hogy néhányat felsoroljak az itt fellelhető borok közül.

Gyors pecsételés és indultam Csókakőre, ahová megérkezve betértem a Kis Pincébe bort kostólni. Szivélyes vendéglátásban volt részem, és  végül két palack borral távoztam, hogy valami vásárfiát is vigyek haza. (mindkét helyszínem lehetett bort vásárolni egyébként)

 A célban forralt bor és zsíros kenyér várta a megfáradt túrázókat.

Élményekben gazdag túra volt ez, köszönet a szervezőknek. Jövőre ugyanitt!

Címkék: Easybiker Kalandjai