Széchenyi-hegy – János-hegy – Kaán Károly kilátó – Hűvösvölgy

Sziasztok J

Újra itt….

Szinte minden héten J

Most egy „klasszikus” túrán vagyunk túl, „klasszikus” helyeken jártunk, nagyon „klassz” csapattal.

Nosztalgiáztunk a fogaskerekűn, felmentünk a János-hegyen az Erzsébet-kilátóba, lecsorogtunk a Szépjuhásznéhoz – és elmentünk a Kaán Károly- kilátóba is. Mindezt egy nagyon jó csapattal, nagyon jó létszámmal – 23-an voltunk, egyik kedves túratársam még sílécet is hozott, egy darabig velünk tartott, de a mászást nem bírta a talpakkal – így elcsúszkált mindig valamerre - hébe-hóba azért összefutottunk – a túra végére ismét hozzánk csapódott.

Nagyon jót tett nekünk a BKV sztrájk, mert csodálatos napot szerzett nekünk azzal, hogy nem a múlt héten kellett megtennünk ezt a túrát, aki velem volt, az átélte azt a felejthetetlen élményt, amiben részünk volt.

Gyönyörű havas táj fogadott bennünket már a Széchenyi-hegyen, harapni lehetett a friss levegőt, és szinte érintetlen havon mentünk a Normafáig, szinte csigalépésben, mert olyan gyönyörű volt a táj, hogy állandóan megálltunk gyönyörködni, fényképezni. Érdemes megnézni majd a galériákat, a képek magukért beszélnek.

Normafánál tartottunk egy kis pihenőt, nagyon sokan voltak fent amúgy szánkózni, síelni, levegőzni -főleg kisgyerekes családok - nagyon jó volt nézni őket, ahogy csúszkáltak, siklottak a hatalmas hóban.

Forralt bort ittunk, sütit ettünk, jól éreztük magunkat, szikrázott a nap is már, úgyhogy a mi életünkből már nem hiányzott semmi – nagyon elégedettek voltunk a sorsunkkal J

Szép lassan felértünk a János-hegyre, volt aki a műúton, volt aki a meredek lépcsőn ment fel a kilátóhoz, szép tiszta volt a levegő, úgyhogy ismét rengeteg fotót csináltunk az alattunk fekvő városról -  bámészkodtunk, napoztunk, aztán irány lefelé – várt bennünket még egy kis séta a Szépjuhásznéhoz.

 Ott ebédszünetet tartottunk, a havas asztalok csalogattak bennünket, hogy maradjunk ott J - semmi akadálya, szívesen tettünk eleget – mert egy nehéz magaslat várt még bennünket (ezt csak én tudtam) így hagytam a társaságot nyugodtan enni, pihenni.

Szieszta után megindultunk az emelkedőn, fel a Kaán Károly kilátóhoz. Itt is szinpompás havas táj, a szemünk már hozzászokott a látványhoz, de betelni még most sem tudtunk vele, így haladtunk felfelé szép csendesen és kényelmesen. Sokan nem jártak még itt, úgyhogy sebtiben felmásztunk a lépcsőkön, újra Budapest panorámáját láthattunk, de valahogy sokkal tisztább volt a levegő és a látkép, mint a János-hegyen. Itt is sok fotó készült, elidőztünk jó félórát itt a kilátóban – majd szép kényelmesen elindultunk végcélunk felé – Hűvösvölgynek.

Pár km után magunk mögött hagyva a megtett utat – mindenki megelégedettségére – le is értünk, épségben – egészségben – boldogságban – mindenkiben mély nyomot hagyott ez a nap, mert nem mindennapi élményben volt részünk - ajándék volt ez a nap – mindannyiunk számára J kiélveztük minden percét, feltöltődtünk a sok látnivalóval, tüdőnk is tele volt a nagyon friss és jó levegővel, arcunkon a Nap sugarával érkeztünk le a villamoshoz. A túrának vége volt, páran kisvonattal mentünk vissza a Széchenyi-hegyre, hogy még egy kellemes élménnyel megtetézve zárjuk le ezt a napot.

Kedves Túratársaim!

Örömömre szolgál, hogy egyre több a fiatal a csapatban, egyre több a huszon-harmincéves, aki megtisztel jelenlétével és nem okoz gondot nekik, hogy picit idősebbek vagyunk náluk – és ezt külön köszönjük. Egyre több a férfi túratárs is, lassan felébrednek Ők is, és rájönnek arra, hogy számukra ugyanolyan fontos az egészség (főleg ötven felett) J - mint nekünk, nőknek. Hajrá Uraim, csak így tovább J

Mindent megteszek azért, hogy még jobb és még kellemesebbek legyenek a túrák, és szívesen látok mindenkit a csapatban, aki késztetést érez arra, hogy mindig valami újat csináljunk – más utakon járjunk.

tigriske

Budapest, 2010. január 23.

fotók és beszámolók:

http://www.setafika.hu/new/ - tigriske – galéria- és élménybeszámolóra kattintva

http://www.turatars.com – itt is tigriske

http://kiscsavargo.fw.hu    - privát