Árpád-pihenő - Mátyás-hegy – Kiscell -

Szalonnasütés

Sziasztok J

Újra itt….

Nem untok még? Ha nem, akkor mesélek J

Megint nagyon jó a kedvem – minden okom meg van rá, de nem csak nekem, hanem aki velem tartott a hócsavargásban – annak is J

Nagyon szuper volt minden. Igaz, az eleje a dolognak akadozott egy kicsit, mert akkora, de akkora hó esett szombat hajnalra, hogy nem tudtak közlekedni a buszok, villamosok - csak nagy nehézségekkel - ami pici késést jelentett párónknak, de sebaj, megvártunk mindenkit. De a vonatok viszont hajszálpontosak - voltak, mesélte egyik vidéki túratársam, neki könnyebb volt beérni Bp-re, mint nekünk helyben közlekedni.

No, de minden jó, ha a vége jó, amíg várakoztunk sem estünk kétségbe, ismerkedtünk, mert jöttek  újonnan érkezők is a túrára, a régiek meg már jóbarátként köszöntötték egymást, közben előszedtük a finom süteményt (almás pite lett beígérve, az is lett sütve J) – ittunk egy kis meleget is hozzá, így lassan befutottak a későiek és indulhattunk a busszal fel a Rózsadombra – az Árpád-kilátóhoz.

Nagy pelyhekben hullt a hó – télapó most rázta meg a szakállát – de rendesen – nagyon látványos volt, a képeket, ha megnézitek, ugyancsak lehet látni a havazást rajta, viszont plusz fok volt, úgyhogy fázásnak nem volt helye – hamar felértünk az Árpád-kilátóhoz. Ugyan tájat nem láttunk, akkora volt a hóáldás, de anélkül is tudtuk, merre van a Duna, a Gellért-hegy, a Budai-hegyek, vakon is láttuk, amit kellett. J

Fotózkodtunk, nevetgéltünk, egyik túratársunk talált egy karácsonyfát, olyan két méter magasat, valaki ottfelejtette az ünnepek után – nekünk viszont kapóra jött, mert ugyanis mentünk szalonnát sütni a kedvenc helyünkre – és éppen azon tanakodtunk, miként csapjunk nagy lángokat, hogy megsüljenek a finomságok J

 Még az angyalok is velünk voltak – nekünk maradt ott ez a fa, vidéki túratársam még egy baltát is elővarázsolt valahonnan – így kényelmesen hasogatta a fákat a tűzre, én a főkolompos pedig, olajat csepegtettem a tűzre – kicsi túráslány és egy páran, az újságokat pakolta alá - úgyhogy volt égés rendesen, pár perc múlva készen állt minden a nagy szalonnasütéshez.

 Hatalmas esernyők védték a szalonnákat, kolbászokat, kenyeret, hagymát és más finomságokat az asztalon, nehogy vizesek legyenek a nagy hóesésben, kis magnó is szólt közben – Elvis Presley hangja lágyan szólt a havas tájban – nagyon hangulatos volt, elhihetitek J (Fotók.)

Jó két órát elszórakoztunk itt helyben – de egyszer minden véget ér, mindent megettünk – megittunk – irány az erdő, kezdődik a túra – így volt meghirdetve – először móka, utána munka J

Visszafelé vettük az irányt a kilátóhoz, majd megindultunk Fenyőgyöngye felé – és fél órás séta után meg is érkeztünk oda, majd a kék sávon tovább menve – haladtunk tovább a Mátyás-hegy felé.

Innen nekem is új volt a táj, erre még nem jártam - úgy ahogy jó páran sem – négy km-es volt az út, de olyan volt, mintha tizenkettő lett volna – ugyanis a nagy hó próbára tette ügyességünket - hol le mentünk, hol fel, de hihetetlen szép tájon, végig fenyvesek kísértek bennünket, a fákon vastagon a hó, ennél szebbet el sem tudtunk volna képzelni. Volt, ahol combközépig ért a hó, élveztem az „útcsinálást” – a bakancsom sem ázott be, ui. indulás előtt a villamoson jól bekentük szilikonos zsírral, úgyhogy egy életre elfelejthetem, mi az a beázás J

Elmentünk a Mátyás-hegyi barlang mellett is – lekukucskáltunk, de az alját nem lehetett látni, olyan mély volt. A Mátyás-hegyi-barlangrendszer Magyarország második leghosszabb barlangja. A barlang méretét, keletkezési módját és formakincsét tekintve is különlegesnek mondható – de most nem barlangászni, hanem kirándulni jöttünk, úgyhogy mentünk is tovább az utunkon, azért fotókat csináltunk.

Két kőfejtés nyomait is láthattuk utunkon, le is fényképeztük, a mélyben - a völgyben - egy sátrat is láttunk pár emberrel - valószínű hontalan hazafiak találtak itt menedéket, nem mondom, nagyon romantikus helyet választottak az ottlakásra – nagyon tetszett – jó látvány volt a magasból nézve.

Lassan civilizált területre értünk, megközelítettük Kiscellt.

Óbuda-Kiscell egykori búcsújáróhely az Árpád-völgy és a Mátyás-hegy közötti dombon.

Hamarosan megláttuk a múzeumot is. A Kiscelli Múzeum nem csak Óbudának, hanem Budapestnek is egyik gyöngyszeme.  A barokk épületegyüttes 1745 és 1760 között épült a trinitárius szerzetesek számára, akiket a Zichy család telepített le Óbudán. Körbejártuk,  csináltunk pár képet, és ballagtunk tovább.

Négy óra volt már – ideje volt hazafelé indulni, de ide majd feljövök pár társammal ismét, mert a múzeum is, és a kiállítás is, ami benne van, nagyon érdekes látnivaló – többször láttam már, de nem elégszer J - érdemes megnézni.

Kedves Barátaim!

Itt a túúúúúra vége – itt a mese vége, tizenöt túratársamnak köszönöm a megjelenést, nagyon jókat mókáztunk, nagyon jókat sütöggettünk, nagyon jót túrázgattunk, remélem senkinek sem lett izomláza a nagy hótól – hamarosan újra jövök egy új tervvel, ami szintén tele lesz élményekkel, nem fogtok unatkozni – megígérem.

tigriske

2010. január 30.

Fotók és beszámolók:

http://www.setafika.hu/new/ - tigriske – galéria- és élménybeszámolóra kattintva

http://www.turatars.com – itt is tigriske

http://kiscsavargo.fw.hu    - privát - tájképek