Nem volt ez sem verseny, sem futás. Mindössze az a csúfság történt még velem, hogy lekéstem saját túrámat… Még nem csengett az ébresztő, mikor kimentem zuhanyozni. Közben megszólalt a telefon.

-         Ki a bánat lehet ez,  és főleg mit akar!?

Törölközés közben újra cseng. Gyuri kérdi, hogy meddig vegyen jegyet. Megmondom…. Aztán megcsengetem Csengebengét, mert ő hívott az előbb. Ő is ezt akarta megtudni.

-         Hová sietsz? Ráérsz még, csak ¾ 7-kor lesz a találkozó!

-         Tudom, még van öt percem!

-         Míííííííííííííííííííí? Egy pillantás az órára… Te jó ég!

Ha az öltözés olimpiai szám lenne, biztos dobogós helyezést értem volna el. Bakancsot a buszon is ráérek befűzni, kapom a hátizsákot és hármasával véve a lépcsőket  rohanok le. Közben pereg az agyam. Kizárt dolog, hogy elérjem a vonatot… de akkor mi legyen? Zsolti és Csilla nincsenek bekapcsolva. Gyurit hívom…

-         Szóljál Zsoltinak, hogy vezesse le helyettem a túrát!

És én…?    Egy órával később is van vonat…     és Vácról van csatlakozás Diósjenőre…! Menjek szembe velük…?    S ha Kismarosra megyek…?    Talán lenne kisvonat Királyrétre…?

Már a buszon ülök. Cseng a telefonom. Szistvan hív a túratársról. Ők is a Börzsönybe mennek, de nem látott a vonaton. Elmondom mi történt… Tíz perc múlva újra felhív

-         A kisvonat nem megy, de Kismarosról van buszod Királyrétre!

-         Hurrá! Köszi, az infót!

… És most itt loholok… Eszméletlen szép idő van,  kívánni sem lehetne jobbat… A patak halkan csacsog a jég alatt…Szikrázó napsütés, ragyogó kék ég… Zúzmara csillog az ágakon… Dércsípte hecsedli kínálja magát az íves vesszőkön… De kinek van most erre ideje? A kabátot és a polárt már begyűrtem a zsákba. Épp csak lelassítottam kicsit… Inkább a kék négyzeten megyek, mert a műútról a havat letolták, s így talán kicsit gyorsabb... Csikorog a hó, s a kilehelt pára bajszomra, szakállamra fagy… most 7-8 kilométerrel mehetek. Tudnék gyorsabban is, de azt nem biztos, hogy végig bírnám. Az izom görcsöt sem akarom kockáztatni… Vajon mikorra érek Hideghegyre…?

Kóspallagról nagyjából hasonló a táv és a szint…. Csak hogy ők jóval fiatalabbak nálam… De ők bizonyára bementek a kocsmába bekapni a gyorsítót, és folyó ügyeket intézni….    Meg aztán egy ember mindég jóval gyorsabban tud haladni, mint tízegynehány …   Szóval van esélyem…!

Éppen negyven éve, hogy Mazsolka barlangász barátainak csapatával itt jártunk. Akkor 55 perc alatt léptük le a 7,6 kilométert a 660 méter szinttel…(Keressél rá! Pár éve Mazsolka címmel tettem fel egy írást arról a túráról.)

Hátulról kocsik jönnek.…   Leintsem…?    Nyernék vele 10-15 percet…? … Neeem az már nem lenne tiszta… Úgy is mindjárt itt van már a parkoló… Már az ingem is lekaptam, egyszál aláöltözetben még is izzadok.…    Aztán gyalog útra térek , meredek kaptató…   Otthon valahányszor lemegyek valamiért, mindig gyalog megyek fel a hetedikre…. Lassabb az ütem, de megállás nélkül haladok… Amott az már Magas-Tax… Nem nézek térképet, a jelzés elágazásoknál úgy is tudom, hol járok… Egy pillantás az órára, OK száz perc sem lesz az út… de vajon ők hol járnak most?   Újabb kereszteződések, bejött a piros X!   Semmi gond, ott érem még őket!   A simább részeken újra belehúzok. Az emelkedőkön ritkábban, de hosszabbakat lépek. Így kevésbé fárasztó, még is gyorsabban haladok…

Bejött a piros sáv, visszajött a piros X, amott van már a villanyvezeték nyiladéka… Ez már az utolsó kaptató! Ott a sílift kábele. De alatta tiszta jég… Inkább beváltok a zúzmarás fiatalosba… Már látom a házat… Ha látnám őket ki, vagy bemenni, már meghallanák a kiáltásom. Most már nem sietek, de nem is lassítok. Még pár perc és ott leszek…

Az ebédlő üres… Teát kérek, nem jártak még itt?   Senki sem? Hoppá…!?   Akkor sikerült megelőznöm őket!    Hát, igen 87 perc alatt feljöttem. Felöltözöm, s gondolataimba merülve csendben kortyolom a forró teát… Végtére is csak a gyermekeink öregszenek. Mi csak egyre régebben születtünk… Az a negyven év közel negyven plusz percet jelentett a feljövetelben…

Aztán kezdenek ők is szállingózni. Minden ki eljött, aki bejelentkezett. Tizenhatan vagyunk. Örülünk a napfénynek, a találkozásnak, a szikrázó hónak…

Míg ők falatoznak, elmondom eddigi útjukról, amit tudok. Kóspallag, Kis-, és Nagyirtás-pusztával együtt középkori irtásföldek voltak. Két utóbbit még a kilencszázas évek közepén is vadföldnek használta az erdészet. Kós-pa(r)llag - lejtősebb terület lévén – a termőföld gyorsabban lemosódott. A műveletlen maradt területet már csak legelőkén tudták hasznosítani, de állatok híján az is kezd visszaerdősülni.

Kis-Inóc, Nagy-Inóc neve a szlovák inovec, magyarul zúzmara szóból ered. Télen a Duna völgyét gyakran megüli a pára. Az alsóbb régiókban még őszi lombszínben pompáznak a fák, de az Inócok már deresek. Erről kapta nevét a Duna pilisi oldatán a Hamvas-kő gerince, melyet a népnyelv a hamvas gyümölcshöz hasonlít. Ugyanilyen elnevezés az Alacsony-Tátra egyik oldalgerince, a Deres is. A keleti Mátrában pedig a Havas 599 méter magas csúcsa.

Az ország sí terepei közül Nagy(on)-Hideghegy északi lejtőjén marad meg legtovább a hó.

Éhüket elverve indulunk tovább.

Csóványoson egykor öreg bükkös állhatott. A nitrogénben dús avarban, ember magasságúra nőtt a csalán. Ezért aztán Csalánosnak nevezték.

A tizenöt centis friss hó alatt jegesre taposták a régi havat, így az utak mellett  erdőn át igyekeztünk lefelé.

A Foltán keresztnél álltunk meg. Foltán János a korona uradalom vadőre volt. Az1880-as évek elején egy téli éjszaka fa tolvajokat próbált jobb belátásra bírni. De azok félve a leleplezéstől meggyilkolták

Ma sem kellemes dolog, ha valakit elbocsátanak a munkahelyéről. Aki olvasta Fekete István: „Gyeplő nélkül” című önéletrajzi ihletésű könyvét, az könnyen átérezheti a frissen végzett, állástalan agrármérnök, vagy erdész helyzetét. Éveken keresztül kilincsel, írja az önéletrajzokat és próbál elhelyezkedni. Ha végül sikerül, ez azt jelenti, hogy az uradalomtól a fizetésen felül szolgálati lakást, és egyéb természetbeli juttatásokat is kap. Életre szóló biztonságot és nyugellátást. Erre már meg lehet nősülni, családot lehet alapítani. Nem véletlen, hogy Foltán János igyekezett a rábízott területen rendet tartani.

Alaposan kilépve elértük a fél ötös vonatot

Bánhatja, aki nem tartott velünk Ilyen szép téli napsütésben ritkán járhatjuk az erdőt

Címkék: Királyrét Nagyhideghegy Csóványos