Mint rendesen szokás, csak nézegettük egymás oldalát.Először talán én, másodszor is én. Tetszett, érdekes volt a személyisége- főleg a zenei vonal-de mit kezdjek én egy bringással? Azért, mikor Ő is "benézett" hozzám, kicsit megdobogtatta a szívem, mert valamiféle kapcsot éreztem közöttünk, amit akkor még nem tudtam pontosan, mi is.
Az első bejegyzése után már gyorsan kialakult az a furcsa, személyes találkozás nélkűli barátság, ami nem csak virtuális, hanem már valóságossá lett a hasonló életérzés alapján.
Léna-Blues-megajándékozott egy könyvvel,Az úttörőtábortól a pekingi kacsáig- címmel,amiben leírja véget nem érő bringás útjukat Pekingbe.A 2008-as olympiára a MOB megbízásából Ők vitték ki a magyar zászlót.
Tartottam tőle, mint mostanában lenni szokott, tíz perc múlva elalszok, azért mégis a kandalló mellé telepedtem a könyvvel. A feeling kedvéért öntöttem egy balit magamnak, a cd- lejátszóba betáraztam Hendrix és a Doors egy-egy lemezét és neki láttam. A lányom egy szinttel lejjebb lakik, és kétségbe esve rohant fel, mi bajom történt? Nem hogy el nem aludtam, de olyan könnycsorgató nevetésben törtem ki többször,amit ő kb. valami segélykiálltásnak hallott. Rendesen elfogyott a levegőm a röhögéstől.A könyv olvasása humorban felér egy Markos Nádassal,de van benne izgalom és kaland is bőven.Viszontagságos körűlmények között megtett kilométerek után minden kudarcba fullad-e ,a reménytelenség pusztítja el az álom valóra válását,vagy van remény?
Az idő, nagyvonalúan vonultatta fel repertoárját, mint kutya hideg és kánikula, de más értelmezésben is sikerűlt múlásának több dimenzióján át vonúltatni Lénáékat úgy kb. a 15.-ik századtól a szocreálig.
Ez a könyv két elszánt, egyszerű, ember viszontagságait,azokat mély alázattal tűrő elszántságát mondja el Léna szavaival, ami mindenki számára jól érthető és élvezhető,a tragikus helyzeteket is laza humorral fogalmaz meg./pl.csak a kút fejemből, nem szó szerint.. a tűzoltóparancsnok éppen szolgálatban volt, ezért nem fogadta el a sört...így csak két vodkát ivott;vagy ..egy nyolc méteres rozsdamentes katona rohant géppisztollyal lefele a semmibe..ez nem szó szerinti idézet/
Nekem a bicajos az az őrűlt elveteműlt paraszt ember volt, aki kamikaze módjára a sötét úton kivilágítatlanúl elém kavírnyázott az úton, és csak két kilcsi után hagytam abba a róla szóló jelzőket.
Lénáék ezt alaposan megváltoztatták bennem: egy borzalmas nagy szabadság és alázat,az uralkodás és a szolgaság olyan példáját mutatták be saját magukon keresztűl ,amit kevesen tudunk-merünk- bevállalni.A szabadság talán?Azt hiszem, az csak a lelkünkben van és akkor mindenhol van, ha ott nincs akkor sehol sincs.
A könyv végén a sok nevetés után szememet megtörölve, elgondolkoztam, milyen megpróbáltatás volt ez az út számukra. És megcsinálták!Ez a pici ember a 164 cm.-vel mekkora teret szorít ki, és mekkora dolog. amit véghezvitt, Ez önbecs. persze, de rólunkmagyarokról is szólt, szerintem. A szabadságot, amihez volt bátorsága és talán mindannyiunkban ott csobog mint egy búvópatak, nem is kell említeni., a zenékből átjön, amit a könyv mellékletét képező dvd-én hallhatunk.
Minden kedves túratársnak nagyon ajánlom ezt a könyvet,a szórakoztató, ismeretterjesztő hatásán túl az célkból is, mert Lénáékat segítjük következő? Darjeelingi útjuk megvalósításában. Én mint nem bringás,_ és soha nem is leszek,ha csak ki nem akarna valaki ezzel vágezni_maximálisan támogatom.
Örülök, hogy barátomként tisztelhetem ezt a 164 cm. kozmopolita organizációt, Lénárt Léna Ferencet Bluest, aki egy igazi, természetes ember.
Címkék: Könyv Ajánló