Ilyen melegben nem jó az Alföldön kerékpározni. Holnap még is Monorra megyek bringával  Pár napja ugyan is középső fiam hívott fel azzal a kérdéssel, hogy hogyan is néz ki a bazsarózsa? Lehet-e kapni cserépben? Kivirágoztatható-e otthon? Mert tanítványainak azt a népdalt szeretné megtanítani, hogy

„Én kis kertet kerítek,

Bazsarózsát ültetek…”

S milyen jó lenne, hogy mire a lurkók hegedűn el tudnák játszani, addigra kinyílna   a virág!

Bizony nem tudtam neki azonnal válaszolni.  Elmondtam helyette, hogy vannak virágaink, melyeknek számos tájnevük van. De olyan növénynevek is akadnak, melyek több fajra is alkalmaznak. Ha a latin nevét meg tudnád mondani, az jobb lenne, de így nekem is utána kell néznem a dolognak.

Mielőtt folytatnám a történetet, pár dolgot el kell nektek mondanom róla. Kis gyermekként asztmás volt. Míg pajtásai vígan rúgták a labdát, fogócskáztak, bújócskáztak, ő pár lépés futás után, örült, ha levegőt kapott. Természetesen mindenben igyekezett a nála másfél évvel idősebb bátyát utánozni. Így, mikor ő hegedülni tanult, neki is az volt a vágya. Csak hát, azt mondták, ilyen lapát kezekkel jobb ha a csellóval próbálkozik. Bélus egy év múlva abba hagyta, vele azonban csodát tett a zene! Ha testileg nem is, de lelkileg meggyógyult! Az iskola évzáró ünnepségén ugyan is eljátszott egy rövid darabot, s társai szájtátva hallgatták. Hisz valami olyat tudott, amit az iskolában rajta kívül senki.

Így aztán nem volt kérdés, hogy az általános suli után a konzervatórium, majd a Liszt Ferenc tanárképző Fő iskola, s végül a grázi Zenetudományi Egyetemen tanul tovább. A betegségét nagyjából kinőtte, de nem felejtette el, honnan jött. Ezért két éve úgy határozott, hogy tanulmányait megszakítva, egy éves önkéntes munkára Bolíviába megy, ahol nálánál sokkalta elesettebb sorban élő indián gyerekeket tanít napi 14-16 órában egyház zenére. (Akit ez bővebben is érdekel, írja be a világháló keresőjébe a „Zene Misszió Bolíviában” címszót, s megtalálja több tucat ott írt blogját.)

A tanításon kívül azonban ő is sokat tanult. Dél-Amerikánban jó húsz éve egy kísérletbe fogtak. A nagyvárosok nyomor telepein élő kallódó gyerekeket tanították meg hegedülni, csellózni, fuvolázni. Ma már felmérhető az eredmény. Ezeken a környékeken jelentősen vissza esett a bűnözés, a drog-, és nőkereskedelem. Úgy mondják, minden befektetett dollár 1,7-et fiadzott.

Hazatérte után, nem sokkal, egy megbeszélésre hívták. Valakik a Dél-Amerikai példára hivatkozva egy honatyát arról győzködött, hogy a magyarországi cigányságnál is ki kellene próbálni. Kézenfekvő volt a felkérés, hogy akkor talán neki kellene beindítania az oktatást. Csak hát őt visszavárta az Egyetem.

Most a nyári szünetében itthon vállalt önkéntes munkát. Monoron a Magyar Máltai Szeretet Szolgálat keretén belül a cigánytelep aprajából verbuvált gyerkőcöknek tanítgatja a „Bazsarózsát”. Melyről azóta már kiderítettem, hogy valójában a pünkösdi rózsa alföldi megnevezése.

Minden kezdet nehéz. Egyelőre jóval több a tanulni akaró purdé, mint a hegedű és cselló. Fiam azonban kint léte alatt azt is látta, hogyan készítenek az indiánok a szeméttelepen guberált anyagokból hangszereket. Hogy a hajlékony vesszőre tekercselt vékony horgász damil alaposan begyantázva meg tudja szólaltatni a konzervdoboz testű vonós szerszámot. Így csak a húrokat, a hidat és a húrfeszítőt kell megvenni…

Távol álljon tőlem, hogy bárkitől, bármit is kérjek. Ha azonban az elmondottak alapján valakit arra késztet a lélek, hogy segítsen, megköszönjük.

-         Első sorban sok-sok együtt érző  gondolatra (imádsága) van szükségük!

-         Más részt, ha valakinek a környezetében, a szekrények mélyén, vagy a padláson, használaton kívüli, nélkülözhető zeneszerszám porosodik, és nem kér érte sokat.

-         S végül, ha valamely zeneértő ember az oktatásban is részt vállalna, menjen  ki hozzájuk, s nézze meg a lehetőségeket! Ősztől már fizetést is kapna, mert idő közben a Parlament elfogadta a projekt anyagi fedezetét.

Elérhetőségünk: szadeczky-kg@freemail.hu

Címkék: Monor Cigánytelep Hegedű Cselló