Szent László 33/15 Teljesítménytúra.


"Szent László király 1040 körül született Lengyelországban. 1077-ben került trónra. Uralkodása alatt (1077-1095) a trónviszályoktól és külső támadásoktól zaklatott országban nyugalmat és rendet teremtett. Törvényei a magyar jog legszigorúbb törvényei voltak. A rendkívül szigorú törvények ellenére emlékét legendák tucatjai őrzik (Gesta Ladislai Regis) Ő a magyar lovagkirály, az atleta patriae, a gyengék védelmezője.
A legenda szerint 1090 körül ezen a tájon harcolt a pogány kunokkal. A csata hevében egyszer csak azt vette észre, hogy elszakadt katonáitól és ellenség veszi körül. A menekülés útja csak egy mély vízmosás felé állt nyitva. Azt átugorva megszabadult üldözőitől, lova patájának nyomán pedig forrás fakadt. A forrás mára elapadt, de a pata formájú mélyedés látható."

A jelvény szerintem nagyon szép,amit a szintidőn belüli teljesítők elismerésül-emlékül kapnak.




Nem vagyok egy teljesítménytúrás fickó,de néha azért belefér egy-egy,főleg,ha közel van és nincs más programom.

Így volt ez 2010.február 6-án is.

Kedves barátom kb két hete küldött egy elektronikus levelet,amiben az állt,hogy az ÚMGM környék- béli tagjai részt vennének ezen a túrán és,hogy velük tartok-e? Ezt később még személyesen és telefonon is leegyeztettük,és természetesen igent mondtam.

Nem feltétlenül a teljesítési vágy motivált,és az sem,hogy megismerjem azt a részt,hiszen már jó párszom végig jártam. Egyszerűen kívántam a téli túrát! Szép ,havas, nehéz,téli túrán úgyis már régen voltam. A Mátrában januárban nem volt ekkora hó.

"Szent László nagy Kerál" 1077-től uralkodott. Én kereken 900 évvel királlyá választása után születtem le erre a sárgolyóra,melyet a lovag király legrosszabb álmaiban sem gondolhatott,mert akkor szerencsére nem ilyen hitvány világ volt,mint a XX-XXI. században.

Szóval 1077- 1977   900 és 33 évvel vagyunk ezen történelmi időpontok után.

Szent László 33 tt. A túra neve megint csak azt sugallta: "Menj végig fürge! Pár hét múlva leszel 33 éves! Minden megélt évedért tégy meg egy km-t a Turul nemzetség-béli uralkodó szellemében! "
Mentem....
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Pénteken délutános voltam kb éjfél körül értem haza,"gyorsan" összepakoltam a hátizsákot,elkészítettem a szendvicseket. Bekészítettem az ilyenkor nagyon fontos,tartalék zoknikat,és pólót,kamáslit,fejlámpát és az elmaradhatatlan szőlőcukrot. Utolsó símítások a bakancson (még egyszer jól bekentem). Zuhany és már mehettem is alukálni! (01.40)

Ébresztő 5-kor mert 6.10-kor indult a vonat. Szundi üzemmód győzelme érthető az alig több,mint 3 órányi alvás után,de 15 perccel 5 óra után már a kávémat kevergettem,ami bevallom annyit ért,mintha megittam volna egy pohárka forró vizet reggelire....

Nincs idő kóvályogni sokáig a lakásban! Tisztálkodás,öltözködés,közben tea főzés és máris elmúlt fél 6.

Hajjajj,még ennem is kellene,meg teát ízesíteni-kulacsba tölteni....miközben vészesen peregnek ilyenkor a másodpercek,magukkal rántva 60x idősebb testvéreiket egymás után kíméletlenül, így kergetve az őrületbe a késésben lévő földi halandót. Munkahelyen "lassabban sietnek"az biztos. Ezt már többször megfigyeltem.

Na minden kész! Indulás!

20 percre van a vasútállomás és 20 percem van,de jegyet is illik (mostanában inkább ez dívik,nem a kötelezettség) venni,mert jön a kalauz bácsi korán reggel morcosan és nem lesz jó napja,ha szolgálatba lépése után mindjárt az első utas jegy nélkül szándékozik utazni. Futás! Vezényeltem magamnak a kihalt hatvani főutcán (ilyenkor katonaviselt embereknek beugrik az ökölben tartott,könyékben behajlított kar). Na kb én is így tettem és megtámadtam a vasút állomást kocogásban (ami egyébként nagyon szép és nagyon nagy épület,de furcsa módon még soha nem jutott eszembe lefényképezni).

Végig futottam szinte az utat. Jó kis bemelegítés volt a csípős hideg levegő égette a torkomat és orromat egyaránt,de jegy a zsebben,és még van 4 percem,hogy kiérjek a vágányokhoz. Zsír

Elég meleg volt a vonaton,és én sem fáztam a km-nyi futás után már. Nekivetkőztem. Fütty a peronon és nyöszörögve,de moccant a szerelvény Somoskőújfalu irányába. Ilyenkor majdnem mindig eszembe jut Demjén Rózsi nagysikerű szerzeménye: "elindul a vonat,az állomás meg ott marad".  

Az állomás tényleg most is ott maradt,nem beszélt hülyeséget a dalban a nagyhajú, napszemüveges, zeneszerző-énekes...
Egy rövid,szöveges üzenet (vidéken sms) küldés,valamint pár szavas telefon a többieknek,majd az útvonal szem ügyre vételezése térképen és már kezdett világosodni.

Borongós téli,hideg idő volt. Unott tekintetű őzek kerestek táplálékot a vágányok melletti területen a hó alatt.

Pásztó! Itt vannak a srácok!  5-en jöttek terepszínű ruhák,és egy hosszú rúdon Szent László szellemében az Árpád-házi lobogó!

Köszönésre is alig volt idő,hiszen innen már csak pár perc utazásra van Tar a túra rajt helye!

                                
A vasúti megálló épületében nevezés,valamint szerelvény igazítás,és 7.15-kor indultunk neki a több,mint 34 km-es távnak,melynek teljesítésére 10 órát adtak a szervezők(ez igen bőséges idő).  Nem sokan jártak előttünk,hiszen 7.00 órától lehetett nevezni,és ezzel a vonattal érkeztek az első "versenyzők".

Még a RAJT felíratot is éppen akkor függesztette ki egy fiatal ember a vasúti megállóhely egy jól látható pontjára.

Indulás!

A síneken átugorva, a szemközti utcán kimentünk a 21-es főútra, innen el a Sztúpa-hoz.

1.ep itt kaptunk téli fagyit és fel a dombra,hófúvás és mély hó. Alig voltak előttünk,tehát nyomok is alig voltak. Nehéz lesz,ez már 2km megtétele után érződött. Caplattunk a hóban Szentkútig.

A Szent László kút el volt zárva ,de egy csoportképet készítettünk azért,ha megkóstolni nem is tudtuk a vizét. Itt bevallottam,a többieknek,hogy hibáztam abban,hogy nem kellett volna elsők között indulni,mert talán két órával később jobban járható nyomon taposhattunk volna,de ez már ugye "eső után köpönyeg". Szentkútig egy Gábor nevű középkorú úrral haladtam,mert a többiek elmaradtak. Beszélgetésünk közben,ami kb egy óra volt,megismertem túrázási szokásait,és azt is,hogyan került kapcsolatba a teljesítmény túrákkal,hogy milyen túramozgalmakat teljesített valamint,hogy ezekért kapott jelvényei száma már kb 60 db. Évente mintegy 1200 km-t tapos le,ami nagyjából annyi,hogy havonta 100 km,tehát átlagban hetente 25-öt maga mögé utasít. Szép teljesítmény!

Jó volt a társasága,élveztem a beszélgetést.Szentkútnál bevártam a csapatot,eddigi útitársam pedig ellépett és én is indultam tovább.Itt megjegyezném,hogy egy "Hegyikecske" kinézetű túrázót véltem látni,de elhaladt előttem messzire,így nem vagyok biztos benne,hogy ő volt az.

A remete-barlangtól (2.ep.) kis kaptató után egy hatalmas kereszt mellett elhaladva érkeztem a Szent László-hasadékba. Ez egy szép hely,erre a bevezető is utal. Viszont itt a le ereszkedéskor olyan seggest dobtam,hogy ezt már csak a két perccel későbbi hátasom tudta überelni.
                
Csúszós részek voltak és nem figyeltem eléggé. Itt éreztem egy kis fájdalmat a térdemben,de ugye "eb csont beforr"! Gyerünk,mert idő van! A másodpercek pedig itt is szorgosan dolgoznak a földi halandó ideje ellen. Azért pár képet készítettem itt is.

A Mária forrás vize finom. Érdekes,hogy langyosabbnak tűnt,mint a flakonomban lévő víz.Kicseréltem az otthonról hozott vizet a forrás vizére és a gáz vezetékek mentén,majd a Szálláska-völgy kék sáv jelzésén csorogtam be Sámsonházára. Ekkor már eléggé küzdöttem a fájdalommal és érezhetően lassultam,mert az előttem járó túrázó egyre távolodott és a mögöttem lévő pár pedig rohamosan közeledett. Csúszkáltam a hóban ez még jobban eszembe juttatta és folyamatosan jelezte,hogy van bal térdem. Bár én ennek általában tudatában vagyok (mint normális esetben mindenki) ,de most nem jött jókor,hogy minden lépésnél össze kellett szorítanom a fogam. Első ház Sámsonházán a 3. ep. itt kaptam forró citromos teát,és bélyegzés után hajrá tovább a kéken Nagybárkány felé. A betont nem szeretem,de most a letakarított aszfalt,mely vízszintben haladt kifejezetten elfelejtette velem,hogy eddig a térdem is velem volt. Kellemesen haladtam,sőt még bele is húztam,hogy kicsi idő előnyt gyűjtsek össze. Pedig itt első terveim szerint a kocsmában forralt bort szerettem volna fogyasztani,de mivel jól működött a lában,nem álltam meg.

Fejérkő vára (Sámsonvára) alatt a hegyoldalban védett geológiai érték található,mely táblákon mutatja be a régi kőbánya és a környék természeti-geológiai értékeit.

               

-Egyik alkalommal,mikor erre jártam felmentem a várhoz,és lefelé jövet,csak a fő utat megcélozva ereszkedtem és egyszer csak egy udvarban találtam magam . Szerencsére nem volt kutya és szerintem nem is lakták a házat,így gyorsan átugrottam a kerítést és mentem tovább.-


Ezen régi emlékeken járt az agyam,mikor elértem újra az ösvényt. Pontosabban hótengert,amin át kellett bejutnom Nagybárkányba. Az első lépéseknél egyből tudatosult bennem,hogy bal térdem még mindig van és innentől már egyértelművé vált,hogy a Tepkéről (ha fel is jutok) bizony könnyekkel küszködve fogok lejönni. Nem az öröm,jókedv és a kilátóból való szép kilátás által kiváltott örömkönnyek,hanem a kín könnyei lesznek ezek a sós cseppek,ha nem javul a helyzet. Márpedig nem javult. A "hómezőn" átkelve megint lelassultam és a nagybárkányi iskola küszöbén söprögetve a cipőmre és kamáslimra ráfagyott hógombócokat,elhatároztam,hogy feladom.

Nagybárkány 4.ep. pecsét az igazolólapra (11.15. időben még így is jó vagyok) . Leültem,zsíroskenyér,hagyma,forró tea és ismét téli fagyi. Kitöltöttem a Szent Lászlóról szóló tesztet,amit még a rajtnál kaptunk. Délben fognak sorsolni. Ekkor vettem figyelembe,hogy a rajtszámom:  22. hmmmm  Biztos nem fogok nyerni... A sorsolás délben lesz és igen szép könyvek vártak a szerencsésekre. Telefon a többieknek.Ők még Sámsonházán vannak. Még egy pohár tea és úgy döntöttem folytatom. Legalább (angolul leg a láb) megpróbálom. Elindultam hát neki a Tepkének,melyhez 11km-t és 700 m szintet kellett volna legyűrni a Garábi-nyereg-Macska-hegy-Purga útvonalon a gerincen,és onnan még 7 km-t a célig lefelé. Kb 2 km megtétele után már beláttam,hogy nincs mese,fel kell adnom még itt,mert később már nem lehet,és többet kell visszafelé szenvednem,aminek nincs értelme. Éppen ekkor pillantottam meg előttem, a túra elején megismert Gábort,aki akkor állt fel és indult velem szembe.

Megadta magát a térde,ezért feladni kényszerült. Ez volt az a pillanat,amikor én is sarkon fordultam és vele tartottam. Nagyon kedvesen felajánlotta -KÖSZÖNET ÉRTE!- ,hogy jön a felesége autóval és elvisznek valameddig,ha gondolom. Megköszöntem és éltem is a lehetőséggel.

Jön a zászló szemben! Magasan lobogva látszanak a vörös és ezüst sávok!  Derék srácok ők! Bírják a kiképzést! De eggyel kevesebben vannak! - Hol van Gabi?  -Lemaradt és elkavart. Bedurrant a lába is.

               
Sajnálattal vették,hogy kiszállok,elbúcsúztunk és Gáborral visszasétáltunk,-én már nagyon- szenvedve a nagybárkányi iskolába.

Ekkor érkezett meg Gabi barátom is. Leadtuk a papírokat. Befejeztük a túrát. Gáborék elvittek minnket Pásztóig,melyért nagyon hálásak vagyunk. Innen pedig már haza mentünk magunk.

Sajnálom,hogy nem tudtam végig csinálni,ilyen még nem volt velem. Ahogyan a fórumon r0t0 terminátornak említett ez megdőlt. Mégis úgy érzem helyesen döntöttem. Aki ismeri azt a részt tudja mi vár volna még rám. Szégyen? Nem szégyen? Ez volt.Nincs csattanó,nincs teljesítés. Így is mentem egy jó 18-19 km-t a téli Cserhátban,szép volt és a fájdalomtól eltekintve jól esett. A hátizsákban végig cipelt sörömet,melyet a Tepkén a kilátóban szándékoztam bedönteni meggyötört testembe,otthon ittam meg a meleg szobában.

Este kaptam a hírt,hogy a csapatból a gerincen valahol a Macska-hegy és a Purga között az egyik srácnak "elszállt" a térde. Végig csinálták,de onnan már nincs is más választás .A társai felsegítették a Tepkéig és le a célig. Fél nyolc után értek célba,de hősiesen végig mentek! Szent László és a bajtársiasság szellemében. Dícséret érte!

Tapasztalat szerzésnek is jó volt ez a túra,melyet kifejezetten nehéznek ítélek meg utólag is ezen viszonyok között .34,3 km és 1210m szint....30-40 cm hó

Elhatároztam,hogy mivel minden eddig megélt évemért nem tapostam le a kilométert,visszamegyek és megcsinálom akár egyedül is!

Álljon itt a végére egy részlet.


Ének Szent László Királyról,az 1500-as évekből:


"Idvezlégy kegyelmes Szent László király!

Magyarországnak édes oltalma,

szent kerályok közt drágalátus gyöngy,

csillagok között fényességes csillag.

---

Dicsérjük magyarok Szent László kerált,

Bizony érdemli mi dícséretönköt,

dicsérik őtet angyelok, mondván:

Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály."

Címkék: Szent László Teljesítmény Túra Cserhát Tar Pásztó Tepke