Még szeptember jártunk arra, s a vegyes élmények mostanra ülepedtek le annyira, hogy írjak róla. Az ilyen vándorlásnak meg van az alap hangulata. Már itthon összeszedem, mi mindent szeretnék az út során felkeresni. Hol vannak alkalmasnak látszó táborhelyek. Hol tudunk fedél alá húzódni, ha elromlik az idő.

Ezúttal Balaton Szent Györgyig mentünk vonattal, s a lejtőn legurulva  a berényi tájházat akartuk volna megnézni. Szeretem  az ilyen aprófalvak magángyűjteményeit. A mindenütt látható régi paraszti használati tárgyak között, gyakran találni olyan apróságokat, öreg bibliát, gyerekjátékokat, a XIX. Századi vásárokban vett agyon olvasott ponyvafüzeteket, amik gyűjtésére a nagy múzeumokban talán nem is gondolnak.

Hamar megtaláltuk, ki foglalkozott vele nyáron. De a polgármesteri hivatal csak július-augusztusra alkalmazta. Utána visszakérték tőle a kulcsot. Szombaton pedig zárva a hivatal. Máshol egy öreg néni, vagy bácsi őrzi a kulcsot, s boldog, ha betéved hozzá valaki. A fizetség pedig egy jó   beszélgetés… Had ne írjam ide a  véleményem! De ha valaki még egyszer arra hivatkozik, hogy azért olyan nagy a drágaság a Balaton partján, mert nekik két hónap alatt kell megkeresni az egész évi jövedelmüket… Még valami csúnyát találnék mondani!

És nem csak itt volt ilyen. Fonyódon a kilátó is csak a nyári hónapokban van nyitva. Míg a vár sáncait körbejártam három csoportban huszonkét fő bosszankodott a bezárt kapu előtt.

Marcaliban szerettük volna megnézni Bernáth Aurél festményeit, de a nyitva tartás: H, K, Sze 9-13 óráig és Cs, P 14-18 óráig. Előzetes bejelentés alapján hétköznap délelőtt csoportok számára nyitva. Ugye logikus? Aki kíváncsi a képekre, vegyen ki szabadságot, mert egy Múzeum nem azért van, hogy hétvégén nyitva legyen!

Szerencsére az eldugott kicsi falvakban nem így gondolkoznak! Niklán zárás előtt tíz perccel érkeztünk Berzsenyi Dániel borostyánnal benőtt szép kúriájához. Már vártak. Senki sem nézte az óráját. Boldogok voltak, hogy betértünk, kérdezünk, s ők megoszthatják velünk gazdag tudásukat…

Valaki, túratervemet látva azt írta: „cigányveszély!”

Ahogy a vályogházak között az apró műemlékkápolnához tekertünk, az egyik udvarból kikiáltott egy purdé:

-         Jáó napot!

-         Neked is legyen szép napod!

Aztán egy hajlott hátú, töpörödött, kortalan néni ballagott hozzánk:

-         Megakargyák nézni? Ötven forint a belépő, majd szólok Picúrnak! Mindgyárt gyön!

S nem telt bele öt perc valóban ott volt. Kinyitotta. Pénzt sem kért érte, de azért elfogadták, amit a megbonthatatlan, örök roma-magyar barátság jegyében a markukba nyomtunk.

Szerdára mocsok időt ígért az előre jelzés. Viharos északnyugati szél és egész napos országos eső. Így hát kedden már délben lesátraztunk Csisztafürdőn, hogy csomagok nélkül ruccanjunk át a Fonódi végházat és az alsóvárat megnézni.

Éjszaka aztán meg is jött a vihar. Hajnalban bizony mindent magunkra kellett venni, hogy ne fázzunk. No de hát kit érdekel az ítéletidő, ha mind ezt tető alól a jó meleg termálvízből nézzük? Ebédre pedig már megrendeltük Nusi néni kifőzdéjében a babgulyásunkat. Ez a fürdő jó példája annak amikor nem adják el külföldi befektetőnek a falu értékét, hanem egy vállalkozót EU-s pályázatokkal támogat az önkormányzat.

S ahogy jött, másnapra tovább is állt a zivatar…

Írhatnék még apró, kicsi magán várakról, a Szigetvár eleste után épült török erősségekről, melyekről Fekete István oly szép mesét kerekített a „Kopányi aga testamentumában”

Nekem élmény volt Somogyváron megnézni azt a kastélyt, és annak kertjét, melyről gyerekkoromban Széchenyi Zsiga bácsi annyit mesélt…

Somogytúron Kunfy Lajos festményeit szerettük volna megnézni. Az udvar nyitva, de sehol senki. Csak a kert végében zümmög egy fűnyíró.

-         Hol találom a pénztárost?

-         Megtalálta!

S már jön is velem. Fizetünk, s beljebb megyünk. Hogy mondhat-e egy pár szót a képekről? Hát persze, ezért jöttünk! Közel két órán át mondta, mesélt, s hogy közben dolga akadt, így felesége folytatta…

Gyerekek! Akit érdekel a festészet, az jöjjön el ide! Ezt érdemes megnézni, de főleg érdemes meghallgatni azt a mindenre kiterjedő szeretet teljes gyönyörű előadást, ahogy szüleik gazdájáról, az öreg zsidó bérlőről és családjáról mesélnek

Táborhelyeinkről is írnom kell pár szót. Niklán Berzsenyi gesztenyefái alatt hajtottuk álomra fejünket. Aztán két éjszaka a Csisztafürdői kempingben, ahol az 1.800.-Ft/fő árban már a fürdőjegy is benne volt, s a bőgő szarvasok éjszakai koncertje adta az altatót. Talán a Rád pusztai romtemplom hajója volt a leghangulatosabb sátrazó helyünk, ahol a szabadtéri kápolna padjaira telepedve gázfőzőn főztük meg vacsoránkat.

De az esti tücsökszót, a hajnali békakoncerteket, a kelőnap aranyló sugarát, a lágyan simogató szellőt, s a somogyi erdők susogó varázsát nem lehet szavakkal visszaadni. Ide el kell   jönni, s  személyesen megtapasztalni!

© Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

Címkék: Fonyód Karád Somogyvár Nikla