Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Gyalui-havasok - rehab-túra II.
2013/12/19 12:46:25 Küldte: kallaipisti
3. nap
Reggel ismét a nappal keltünk. A tervek szerint mi Judittal a bélavári körutat akartuk lejárni, amiről a többiek előző nap visszafordultak, úgy, hogy az elején megmutatják az utat, amit a széltörésben találtak, majd ők elmennek a Podságai-szoros fele, és délután 3-kor találkozunk indulásra készen az elrejtett cuccainknál. Még aznap vissza akartunk menni első esti sátorozóhelyünkre, hogy másnap, vasárnap, minél könnyebben visszatérjünk a kocsihoz és jöhessünk haza.





Ebből az lett, hogy átvezettek minket a széldöntésen (a jelek szerint erdőtűz volt, és ezzel párhuzamosan vagy ez után dönthette ki a szél a fákat), majd a jelzések elágazásánál, a Bélavár keleti sarkában végleg szétváltunk. Mi Judittal kényelmesen megtettük a körtúrát, rengeteg fényképet készítve a sziklákról (nagyon megfogott a megmászásuk gondolata), koordinátákat levéve, és 3 után pár perccel beestünk a táborhelyünkre – ahol nem volt senki.





Ebédeltünk és vártunk, majd 3/4 4-kor úgy döntöttem, hogy ha meg is érkeznének pár percen belül, akkor se lenne értelme elindulni, így felkerekedtünk vizet szerezni és sétálni. Előtte Judit meg akart nézni egy barlangot, amit a közelben talált. Ebből bő fél órás kaland lett, ugyanis bemászott, de nem tudott visszaereszkedni a csúszós agyagon, így végül utána kellett másznom egy szakaszon, és a lábait egyesével a lépésekre szorítani, hogy le tudjon jönni. Nagyon nem örültem a dolognak, de nem volt más megoldás. Tanulság: felszerelés nélkül a legkisebb barlangba se kell bemászni…
Vízért menet, naplemente előtt pár perccel találkoztunk Orsival, aki egyedül jött vissza. Miközben elmesélte, hogy mi történt, előkerült János is, így kiderült, hogy hárman három fele szaladtak. Magamban jót mulattam a dolgon, és közben aggódtam Ákosért, mert tényleg alacsonyan volt a nap. Ők elmentek sátrat állítani, mi Judittal leereszkedtünk vízért, és a visszafele már sötétben, a tábor szélén szembetalálkoztunk Ákossal, aki valami félreértés folytán utánunk indult. Örültem, hogy mindenki jól van, meghallgattam, mi történt, hogy sikerült ennyi fele szakadni, majd feküdtünk aludni.
4. nap
Ezúttal egy borzalmasan hosszú éjszaka után (kényelmetlen helyre került a derékalj, így én is), hajnalban hallgatva a ködszitálást a sátor falán, majd ködre-felhőre ébredve, felkészültünk az indulásra. Végig a kék keresztet követve visszatértünk a kocsihoz, közben Ákos megjegyezte, hogy ott találkozunk, de ezúttal nem tudtam eldönteni, hogy viccel-e, vagy tényleg megint “kiengedi a kéziféket” és lehagy minket. Végül annyira nem is szakadtunk szét, és immár eseménytelenül, a két kiskutyával ismételten megküzdve (Ákost földharcban legyőzték), elértük a kocsit.




Ott sikerült még a kulcsot a csomagtartóba zárni úgy, hogy Ákos azt a túranadrágja zsebében felejtette és elcsomagolta, én pedig elégedetten, hogy indulhatunk, lecsaptam a csomagtartót. Mivel a csomagtartó az utastérből nem nyitható, kezdtünk izzadni, amikor Judit megmentette a helyzetet, és eszébe jutott, hogy egy filmben látta, hogy egyes 4 ajtós kocsik hátsó üléseit is előre lehet buktatni és hozzáférni a csomagtartóhoz.
Ennyi záró izgalom után, már nem a túra, hanem a hazaút részeként az M3-ason elkapott minket egy felhőszakadás jéggel, mindezt teljes sötétben, így kb. hatvannal lehetett menni; baleset történt előttünk, amit Márta, a GPS segítségével kikerültünk, de így is sok időt vesztettünk; és végül Ákos megküzdött Pest forgalmával is sötétben, esőben, amitől nekem a volánnál égnek állna minden szál hajam – bár lehet, hogy utasként ilyenkor rosszabb hátul, mint vezetni.
Végezetül köszönöm mindenkinek, hogy ott voltatok a túrán, Orsinak a furulyaszót, Ákosnak a szervezést, Juditnak a cuccunk cipelését, Jánosnak a cím ötletét és az érdekes beszélgetéseket!

Címkék: Gyalui Erdély Bélavár Csillag Vándor Sátor Kállai Pisti István





Bejegyzések 1 - 6-ig. Összes bejegyzésed: 6

kallaipisti
2013/12/23 19:45:37

Én azért nem aggódok az erdők miatt (ott, ahol nem pusztítják őket), mert pl. a Hargitán vagy a Kelemenben rengeteg helyen láttam, milyen hamar visszahódítják azt, ami az övék; A Radnaiban a kb. 15 éves bejárás alapján íródott útvonal helyén olyan fiatal fenyves van, hogy alig bírtunk kiverekedni belőle. Tény, hogy teljes szépségükben már én se fogom látni őket, de legalább majd az utódaink gyönyörködhetnek bennük!



Gejza
2013/12/23 18:58:45

Már hogy ne érdekelne!  (Ez is, + az is!)  Hiszen éppen csak hogy elkezdtem  a 2. hatvan évemet!


Tudod, ez nálam szakmai ártalom. Ha egy kertet építek, arra gondolok, milyen lesz 10-15 év múlva. S közben tudom, hogy teljes szépségét csak 50-60 év múlva fogja elérni... Látok kastély parkokat, ahol nem gondoltak erre és túlzsúfolták. És vannak erdő részek, ahol már ötven évvel ezelőtt is gyönyörködtem, és fogok is még. Mert az élet minden napjának meg van a maga öröme...



tura
2013/12/20 22:14:05

Géza, Pisti !!! ébredjetek !!!

Mit érdekel engem az a táj ami 100-200 év múlva fog kibontakozni az arra járó számára? Titeket érdekel? ... engem is! DE legjobban az érdekel, hogy holnap mit tudok bemutatni a társamnak, a túratársaimnak!!! Titeket az érdekel, hogy 100-200 év múlva milyen levegőt szippantanak be a Margit szigeten, vagy az hogy milyen levegőt szippanthatunk be holnap ???  Szerintem óriási a különbség!!!




Gejza
2013/12/20 12:27:42

Kedves János, ne bánkódjál! Éppen száz éve, 1913-ban egy száraz nyár után leégett egy földcsuszamlást követően a Gyergyói-havasokban a Vit-havas. A tűzvészben évszázados fenyők semmisültek meg. A hatalmas hőben a szilaj taréjok szabályosan megégtek. Az esővíz hatására oltott mész lett belőlük. A sziklák még ma is erősen porladnak. De a helyén a déli oldalon gazdag lágyszárú vegetáció fejlődött ki. Nyár elején kaszálni lehet ott a gyopárokat, habszegfűket, pimpó-féléket, szellőrózsákat. Az északi oldalt lassan visszahódítja a fenyves, de egy-két száz év bele fog még telni, mire újra beerdősül.


Nagyapám elbeszéléséből tudom, hogyan nézett ki a Biharban az 1900-as évek elején az Elveszett világ, amit egy gomba betegség támadott meg, s mára már nyomát sem látjuk...



kallaipisti
2013/12/20 07:10:46

"Szerelmed" nekünk is nagyon megtetszett, remélem ez nem vezet ellentétekhez köztünk  Az erdőt még 2010-ben láttam, akkor Torockó környékén kirándulgattunk, és erre vetődtünk; szerintem nem kell félteni a tájat, pár év alatt az égésnyomok eltűnnek, a csemeték növésnek indulnak; pár évtized múlva ugyan még nem fognak ott sok száz éves fák állni, de a tűznek ettől eltekintve alig lesz nyoma! Próbáljunk pozitívan hozzáállni!



tura
2013/12/20 00:04:24

... a "szerelmem" (Gyalui havasok) területén "felfedezősködtetek" ... ha többet akarsz tudni a tájról, betekinthetsz albumaimba ...

a Bélavárán történt tűz 2012 szeptemberében történt, szerintem a nagy hőség és szárazság következtében

személyesen is próbáltam oltani a tüzet, de lehetetlen volt ...... az idén kétszer is voltam ott, s szakad meg a szívem, hogy milyen kietlenné, "háború utánivá" alakult a táj ... évtízedek sem hozzák helyre a pusztulást azon a vidéken ... öregkorodban sem fogod látni azt a gyönyörű fenyvest, ami ott volt , mert a sziklás talajon nem fog "újra ébredni az erdő"





*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.