Szombat, háromnegyed hat, alig lézeng pár ember a buszon. A következő megállóban felszáll három gonosz ellenőr. Automatikusan nyúlok a zsebembe. Aztán egy pillanatra megmerevedek, mert a bérlet a másik nadrágomban maradt. A három ellenőr pedig, – mint keselyűk a döglött tehénre – már rám is szálltak. Hogy én sietnék a vonathoz? Ők ráérnek, hosszú még a nap! Egyébként is álruhába öltözött királyfinak tartanak, akit BéKáVé akarnak változtatni. Csekket írnak, és hosszú körülményes magyarázatba fognak. Ők ugyan is megtanulták a kulturált viselkedés alapszabályait, és a „hülye utasnak” a szájába rágják mit, mikor, hogyan? Időnként összevesznek egymással is, aztán az „okosabbik” újra kezdi. Ha beviszem, megmutatom, akkor csak ennyi, az annyi. Értelmesen bólogatok, hogy hamarább szabaduljak, de a találkozót már így is lekéstem.
Gyors telefon a társaknak: Vegyetek nekem is jegyet! Aztán majd futok a vonathoz!
Igen, láttam még a végét távolodni…
Újratervezés… Egy óra múlva indul a következő vonat, és van hozzá busz csatlakozás is…
Újabb telefon. „Ne várjatok, induljatok nélkülem! Menjetek Letkésről a Kék + jelzésen Koppány-nyeregbe, aztán délnek a Börzsönyi kéken. Én majd Liliom pusztától a Gallákat kerülve szembe jövök veletek!”
Minden, ahogy elterveztem. Egyedül jóval gyorsabb vagyok, mint ők két kutyával húszegynehányan. Tán Koppány-nyeregig is eljutok, de a piros elágazásig biztos. SMS-t küldök: „Most vagyok a Galláknál! Ti hol jártok?”
A hegytől ballra, jelzés nélkül vágok át az erdőn, így szintben jutok a kékre. Ott a nyeregbe el is fogom érni. Már itt is vagyok, de a jelzésnek nyoma sincs! Újabb térkép és tájoló nézés. Semmi kétség, ott vagyok, ahol kell lennem, csak épp a jelzés szívódott fel. Aztán azt is megtalálom – lefestve szürkével! Másutt meg elmaszatolva, talán hígítóval? És hol az új jelzés? Azt most nincs időm keresgetni. Irány tovább a lefestetten, vagy a tájoló után. De vajon a többiek az új jelzésen, vagy ezen a lefestetten jönnek velem szembe?
Most már felhívom őket. (Pedig már drága a telefon, mert a szlovák adókon van csak térerő). „Most indultak Koppány-nyeregből, és az új felfestésen jönnek!”
Újabb térképnézés. De vajon hol megy az új jel, amit a 2013 januárjában lezárt Börzsöny térkép még nem ábrázol? Mindegy, haladnom kell! Aztán az is meglett.
Valami nagyon nincsen rendben, mert a kerítés túloldalára festett jelzésen látom, hogy teljesen új! Talán októberben újíthatták fel! Januárban pedig lemázolják szürkével? De kicsoda? Mert aki pár hónapja felújította, az biztos nem kenné le most!
Aztán találkoztam társaimmal, s most már az új kéken megyünk vissza a Nagy-Galla felé. Csakhogy ez a jelzés nem arra visz! Letér a lefestettről, és felvezet út nélkül a meredek oldalba a Szél-hegyre. A fagyott, hólepellel borított föld csúszik. Ónos esőben, vagy olvadáskor járhatatlan ez az oldal! Aztán fenn a gerincen, kitűnő a jelzés, de útnak nyoma sincs! Egy terepjáró kétszer, háromszor végig ment itt – talán az hozta a jelzésfestőket? – a bokrokat 3 méter széles sávban, tőben kivágták. Talán majd taposnak valami utat a turisták? Vagy 3-4 éven belül újra benövi a bozót…
Közben kattognak a fogaskerekek a fejemben, és lassan összeáll egy valószínűsíthető kép. Igen, kitört a háború! Eddig is ott parázslottak az ellentétek a turisták, a vadászok, az erdészek és a természetvédők között, de most nagyon elszabadult valami!
Az elmúlt évek történéseiből villannak be képek…
Pár éve Peták Pista barátom a Magyar Turista Egyesület vezetője hívta Dobogókőre a Pilisi Parkerdő vezetőit, a vadásztársaságokat, és a Duna-Ipoly Nemzeti Park képviselőit. Mindenki békében, szeretetben mindenkinek mindent megígért, aláírta a közös megállapodást – aztán, nem változott semmi…
Igen, a kormány stratégiai megállapodást kötött a tizenkilenc erdészettel hogy azt a közel 200.000 jobb sorsra érdemes falusi embert éhbérért foglalkoztassa az erdők fenntartásában. Nem emberbaráti szeretetből kötötték a megállapodást! Kellenek az adófizető polgárok, hogy egyensúlyban maradjon a költségvetés! ( A pénz beszél, a kutya ugat, s a karaván meg halad…)
Két hete az MTSZ rendkívüli küldött gyűlésén sok újat hallottam. EU-s pályázatokból két milliárdért felújítják a teljes kék-túrát. Új információs rendszert építenek ki hozzá. Egy másik – szintén EU-s forrásból – 40-45 turistaházat, és ugyan ennyi kilátót tesznek rendbe. Másutt meg újakat építenek.
Erdélyi barátainknál, a magasabb turistaminősítéshez nem elég a megtett kilométerek száma, és a szint. Meghatározott mennyiségű társadalmi munkát is kell hozzá végezni a turista létesítmények építésében, és karbantartásában. Javasoltam, hogy a házak építésébe vonjuk be mi is a turista szakosztályokat! Csak hogy a megállapodás értelmében, ezt az erdészetek kapták meg.
Egyelőre azokkal tudnak foglalkozni, ahol tiszta a jogi állapot. Az erdészetek területén a turisták eddig is csak bérelték a házakat 50-100 évekre. Most visszaveszi ezeket az erdészet, és méregdrágán 85 % EU-s és 15 % banki hitelből felújítják. De ez már nem lesz a turistáké! Nem is kapunk bennük 50 %-os kedvezményt! Ausztriában az Osztrák Alpin igazolványommal 8 euróért alhatok. (Tehát kb. 2.400.- forintért) Itthon a Pilisben, a Som-hegyi házban 3.000 – 10 % + 400 IFA = 3.100.- forintért!
Az elmúlt évben több turista szervezet reklamált a Nemzeti Parkoknál, hogy az erdészet a tél folyamán a faanyag szállítása közben használhatatlanná tette a jelzett turista utakat!
Azt a választ kapták: „Írják le a konkrét panaszaikat!”
Megtörtént! És itt az eredmény: „Megoldották a kérdést!”
A terület az erdészeté! Az utak is! De az erdőtörvény előírja, hogy a tulajdonos köteles eltűrni a túrázókat a területükön! Viktor barátunk is valami olyasmit mondott ott a Som-hegyi ház avatásán, hogy „az Isten mindnyájunknak adta az erdőt!”
Van valami sejtésem. Nem állítom, hogy így van-e, de lehet!
A kormány stratégiai megállapodást kötött az erdészetekkel. Már pedig – mint tudjuk – mindig az erősebb kutyának jut a szuka!
Tehát az erdészet megoldotta „a turisták jogos panaszát” Az általuk tönkretett utakról a jelzést eltüntette, s helyette felfestette – jobb estben a teherautók által nem használt egyéb utakra – másutt meg csak úgy az erdőbe, bozótosba. Hogy így kétszer olyan hosszú az út, meg olyan hegyre is felmegy, ahová eddig nem, az már kit érdekel? Nem azért mentek az erdőbe, hogy hegyet másszatok?
Csak hogy a háború a vadászokat is sújtja! Mert az új jelzés most az út nélküli nyiladékon vezet. Ahol eddig ők békében leshették a vadat, ott most bennünk gyönyörködhetnek!
Szintén most szombaton láttam. Egy kisebb forgalmú erdei szekérútra tették át a jelzést, a vadászok pedig az út közepére építették fel az új vadlesüket. Mi át tudunk bújni a létra alatt, de arra ezen túl az erdészet is csak gyalog járhat! Autóval a magasles miatt képtelenség.
És gyanítom, hogy ez még csak a kezdet, mert az emberi találékonyság határtalan. Szóval, valaki nagyon belenyúlt a darázsfészekbe…
Aki esetleg ismeri a tényleges okokat, kérem, ossza meg velem is!
© Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com
Címkék: Erdészek Vadászok Turisták NP-ok