Számomra a Retyezát a “HEGY”… Az első igazi havas, ahova ifjú egyetemista koromban ellátogathattam… Emlékszem, milyen nagy kihívás volt nagyhátizsákkal átmenni a Bucura-hágón és letáborozni a Bucura-tónál… Emlékszem, milyen izgalommal telve másztam felfelé a Pelaga csúcsára, hogy elcsípjem a teljes napfogyatkozást… Emlékszem, milyen volt, átélni az első igazi éjszakai, akkori gyengécske sátraink rúdjait törő hegyi vihart…

Azóta számtalanszor jártam csúcsait, fürödtem vízeséseiben, úsztam tengerszemeiben tavasszal, nyáron, ősszel… Egy idő után már kövei ismerősként köszönnek vissza, a gyakran járt útjain ahogy járok, mintha otthon járnék… Gyakran találgatom a Carnic és Encián/Pietrele menedékházak közötti úton, vajon hányszor fogok még itt végigmenni… Télen azonban – ezidáig – még nem voltam. Néhány barátommal elhatároztuk, január végén közelebbről megszemléljük a Retyezát téli, havas, jeges, viharos arcát is… Könnyebbségként ezúttal nem sátraztunk, hanem a bűbájos Encián menedékházból tettük csillagtúráinkat.

A hóviszonyok kedvezőek voltak. Lentebb kevés, az Encián menedékház felett már komolyabb, a völgyek felső részében néhol 50-100 cm-s hótakaró is volt. Mindez, viszonylag frissen, az elmúlt hétvége termése! A friss hó és nagy szél miatt, kicsit tartottunk a lavináktól, de szerencsére a hőmérséklet ritkán emelkedett fagypont fölé. Egy helyen azért sikerült elindítanom egy deszkalavinát. A Peleaga sikeres “csúcshódítása” feletti örömömben a völgybe visszaérve ép “le tudok én csúszni minden lejtőn” című mutatványomat adtam elő, amikor megdöbbenve vettem észre, hogy a hóréteg velem együtt mozog, megállásom után pedig igyekszik ellepni… Több tíz méteres törésvonal mentén szakadt le illetve csúszott meg a hóréteg. Szerencsém volt, rosszabb is lehetett volna… Az időjárásban amúgy az igen erős szél volt a legkritikusabb. Nyíltabb helyeken komolyan kellett botokkal/csákánnyal támasztanunk, nehogy lesodorjon a mélybe. Szerencsére mindkét nap a csúcsokra felvezető út viszonylagosan szélárnyékba volt!

Felszerelésünkből a hótalpak nélkül sok helyen nehezen jutottunk volna tovább. Hágóvas kötelező eszköz, és a jégcsákány is sok esetben nagyon hasznos volt. A vészhelyzetre vitt kötelet nem használtuk.

A gerincre és a csúcsok felé felvezető nyári jelzett utak közül sok télen nem járható részben a csúszás, részben a lavinaveszély miatt! A Pietrele tótól pénteken a jelzéstől jobbra a Custura Bucurei oldalában másztunk fölfelé, egészen a Peleaga előtti nyeregig, onnan már jelzésen oldalaztunk a Peleaga oldalában. Szombaton a Pietrele tótól balra a Stanisoara gerincre baktattunk fel, és a Bucura II. csúcsot ÉNy irányból támadtuk.

Node jöjjenek a képek! Ezeket folyamatosan a többiek képeivel is bővítem majd! Jó nézelődést!

http://borokamag.hu/fotoalbum/?gallery=18