A minap itt a Túratárson Petour barátunk fotóit nézegetve akadtam a börzsönyi Kőemberről készült fotójára, és a hozzáírt írt magyarázó szövegéhez. (Érdemes elolvasni!) Ehhez szeretnék pár gondolatot hozzáfűzni.

A magyar ősvallás szenthelyeinek kőbányákkal való elpusztítása a Rákosi korszakra volt jellemző. Az általa felsorolt Kőember, Szanda, Bélkő, Naszályon kívül ide kell sorolnunk még a Balaton-felvidéken a Hegyes-tűt is.

A "Kőember" "Emberkő" "Asztalkő" "Oltárkő" "Bálvány" "Pogánykő" stb. földrajzi elnevezések mellet van számos olyan helynevünk, melyek környékén semmilyen szikla nem található. A megnevezés még is teljesen egyértelmű

A Mátrában Parádsasvártól északra ilyen hegy az Áldozóvár, alatta az Áldozó patak és Áldozó-kút. (Itt feketefenyő telepítéshez előkészítésül mélyen megforgatták a talajt. Így eltüntetve az esetleg még fellelhető szakrális nyomokat)

A szent kutak felsorolást meg sem kísérlem, hisz ezekből csak a Trianon utáni Magyarország katolikusok által lakott vidékein több száz van.

Érdekességként azért megemlítem, hogy ezeknek a forrásoknak van egy fajta „fejlődéstörténetük” Kétséget kizárólag eredetileg ezek is ősi áldozó helyek voltak, melytől az egyház tiltotta a népeket. Ma is van néhány ilyen helyi tiszteletnek örvendő kút, melyekről a katolikus egyház nem vesz tudomást. Például a Zala völgyében Zalalövő központjától délre kb. 4-500 méterre a Jézus szíve forrás. Kálváriával, szobrokkal jobban ki van építve, mint számos szent kút. A másik ilyen forrás Balassagyarmattól délre, 2 km-re, a sárga négyzet jelzésen, a Segítő Szűz forrás.

Ha idővel valamilyen csoda történik egy forrásnál, azt az egyház kivizsgáltatja. S ha kellő képen bizonyítottnak látja, elfogadja. Elébb egy Mária-kép kerül az egyik fára, majd feszületet állítanak. Apró kápolna épül. S ha híre megy, s megindulnak, a népek a csodatévő kúthoz kiépül a környezete. Végül pedig már a forrás helyett a könnyező Mária képét (Máriapócs), a Baba-Mária hársfa szobrát (Csíksomlyó) Az öltöztethető Mária szobrot (Andocs) Vagy éppen magát a kegytemplomot (Máriaremete, Jászberény, Máriagyűd, Vác, stb) tisztelik.

Olyan szent kutak is akadnak, amelyeket az ötvenes években elgyalultak. Például Pécstől délre, Kozármisleny és Magyarsarlós között a forrást bekerítették és sertés hizlalda trágyáját hordták rá.

Más helyeken az öreg plébános örült, ha nem kell kijárnia miatta a határba. Ilyen a Balaton-felvidéken Rezi községtől észak-északnyugatra 2 km-re a szent forrás. Tapolcán, a tavat tápláló Szent kút, vagy Zalahaláptól északra másfél km-re lévő forrás.

A vegyes felekezetű tájakon a szent kutak helyett Orvos kutat, Szemfájós forrást, Isten-kutat, vagy éppen Hasfájós kutat találunk. A tiszta protestáns vidékeken pedig teljesen eltűnnek.

Találunk azonban Szent-víz patakot a Vértes lábánál Csákvár és Zámoly között.

Szent-ligetet Vác déli határában, a Hét-kápolna mellett.

Szent-mezőt az Ó-bükkben. Lásd Istenmezejét!

És erdőink mélyén Szent-fákat. Ilyenek Szurdokpüspökitől keletre az Istenfa-tető (442 m)

A Zemplénben Telkibánya és Pányok között az erdő tisztásán a Szentfa.

Zalaegerszegtől keletre, a Csácsi arborétumban a Szentes-fűzfa.

A szent fák természetesen nem élnek örökké. Van, ahol a fának már nyoma sincsen, csak a helynév őrzi emlékét. Máshol újat ültetnek, vagy a környék más öreg fájára ruházzák át a nevet.

A Bükkben a Bélkő azért lett áldozóhely, mert a tövében fakadó Három-kút vize az átlagosnál melegebb lévén (13,2 fok), még a kemény teleken sem fagyott be. Az ősi szent hely megtisztítása érdekében telepítette oda III. Béla királyunk még a tatárjárás előtti években a cisztereket, akik elkezdték építeni a ma is látható apátsági templomot.

A táltosok a hegység belsejébe húzódva az Imó-, (Ima) és a Veres-kő (Véres-kő) időszakos karsztforrásainál folytatták szertartásaikat

Sok évvel ezelőtt Vámbéry Ármin egy nyelvészeknek írt tanulmányában olvastam a „toldikh” kifejezést. A lábjegyzetben csak annyit írt hozzá megjegyzésül: „gyászban járó személy” (Akkoriban még nem foglalkoztam ilyen dolgokkal, így sajnos nem írtam fel, hogy hol is olvastam mind ezt) Amennyiben helytálló Vámbéry szómagyarázata, akkor elgondolkoztató, hogy a hegység belsejében a Toldi-kapun keresztül, juthatunk a Veeres-kőhöz.

Hasonló sorsra jutott a Zalai-dombságban, Nagykanizsától északnyugatra lévő ősi kegyhely, Homokkomárom melletti Szent kút. A katolikusok megjelenésével előbb a szomszédos őskori sáncvárhoz az Isten-dombra (283 m) költöztek. Majd az újabb zaklatások miatt az erdők mélyére az Újszent-hegyre (261 m)

A Cserhát északi felében úgy tűnik megszűntek a felekezeti viták, teljes a vallásszabadság! Egyházasgerge és Nógrádszakál között alig két kilométeres körzetben beszédes három helynevet találunk: Az Ördögkövet, az Isten-mezejét és a Másisten bércet. Ki-ki eldöntheti, milyen menyei hatalmat tiszteljen.

Végezetül szólnunk kell még az Isten-hegyekről is. Ezek azonban feltehetően nem az ősvallásra, hanem Krisztus szenvedéseinek színhelyére, a Golgota-hegyére emlékeztető meredek oldalukról kaphatták nevüket. Ilyen a Börzsönyben a Kismaros és Szokolya közötti Isten-lejthegy (256 m), és a Zemplénben Kékedtől keletre a Hálisten-tető.

Budán, a XII. kerületben lévő Istenhegy pedig alig százhatvan éve Döbrentei Gábor dűlőnév keresztelője alkalmából kapta nevét. (Feltehetően szintén a hegy meredeksége miatt.) A német Raitzenkopf helyett, ami magyarul Rácfejet jelentett.

 © Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

Címkék: Másisten-hegy Istenfa Hálisten-tető