Ülünk az autóban. Egyszercsak Harkály hangja töri meg a motor monoton duruzsolását: "Lehet, hogy kint alszom veled..."
Az Excelsior klubnapján szóba kerültek a hálózsákok, mire - prezentációs céllal - rögtön elôhúztam a sajátomat. "Azt ugye tudod, hogy ha bivakra készülsz, bivakolni is fogsz?" - idézi a hegymászók klasszikusát. "Persze. Épp amiatt hoztam" - válaszolom. 
Csend. Nem érti. Lehet, hogy az esti sörök lassítják a gondolkodását... de ahogy az arcába nézek, biztossá válik: józanul sem értené. "Há-ló-zsák-teszt. Melyik része nem világos?"
Ülünk a kocsiban, néha egy-egy szót váltunk. Majd újra a régi lemez: "Kiscsávó, te tényleg kint akarsz aludni?"
Állunk Harkállyal a kapuja elôtt. "Menjek...? Ne menjek..." Cifrán válaszolok neki: "Nemtombazmeg, de a cigid végéig döntsd el! Annyit kéreted magad; olyan vagy, mint egy nô - csak nekik ez jól áll." (Természetesen az általánosító és durván kirekesztô hasonlat nem vonatkozik rád, Kedves Hölgyolvasó - de azért neked is jól áll.)
Harkály összecsomagol az esti bivakhoz. Készül rá, tehát így fog történni. (Keleten ezt nevezik a gondolat teremtôerejének.)
Az Oroszlán-sziklától szintben kicsit magasabbra mászva keresünk valami vízszintes fekhelyet. Harkálynak könnyû, ô függôágyat hozott. Én viszont nem szeretnék a domb aljában arra ébredni, hogy a hajnali futók és kutyasétáltatók a holttestemet kerülgetik. Második nekifutásra megtaláljuk az alkalmas tábort.
Harkály fölköti az ágyát két fa közé. Csak remélhetem, hogy épp jól csomózza boulint, és nem a legszebb álmom közepén esik majd a nyakamba. (Mert nem az a legszebb álmom.) A klubban ugyanis megmutatta kötélkezelés és a fogyasztás közti összefüggést. Mit mondjak... nem kedvez a pillanatnyi helyzetnek.
Kamu ugyan, de azért jól hangzik: a zsák tesztjére egy fázós vízitündér kedvéért vállalkoztam, hogy a jövô hétvégén ne érje meglepetés. Ledobom hát a ruháimat, hogy minél autentikusabban sikerüljön a teszt - és ha most csak arra tudtok gondolni, akkor elmondom: a hálózsákos dress code egy réteg aláöltözetet ír elô. Semmi összefüggés nincs tehát a mostani chippendale show, a következô kintalvás és aközött, hogy épp eszembe jut a lány. Pedig megmondta tegnap, hogy ne gondolkodjak annyit. De hát "dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak..." Mondjuk arra sem vagytok kíváncsiak, micsoda szeretetteljes gondolataim voltak a fázásrohamok közepette. (Tündérke, innen üzenem neked, hogy SAPKA! És hogy kicsit tudálékoskodjam is egy csöppet: az emberi test hôveszteségének mintegy feléért a fej, a kéz és a láb felel.)
Akárhogy is, reggel fülig ér a szám. Egy ilyen éjszaka után érzem, hogy élek. (Pedig nem is csináltunk semmit Harkállyal.)
Összecsomagolok, és UIAA "hétbôl" fokozatért a sziklákon át elindulok a munkahelyemre.

Címkék: Maty AjtónKívül Excelsior