A túrázáshoz térkép is kell, s a térképen helynevek is vannak szép számmal. A helynevek pedig sok mindent elárulnak a hozzáértőknek. Csak hogy, ezek többsége több száz évvel ez előtt keletkezett, amikor az emberek még nem költöztek városokba, nem szakadtak el a földtől. Tudták mit hová kell ültetni. Mit, mikor, hol lehet szedni. Mit, mire lehet használni. Mi az, ami gyógyít, amit meg lehet enni, amiből szerszámot lehet készíteni.

Nem állítom, hogy így van. Csak hangosan gondolkozom. Örülnék, ha valaki megcáfolna, vagy további érveket hozna fel mellette.

A Keszthelyi-hegység peremén, Lesencefalu feletti tanyám környékén találhatók a címben szereplő dűlőnevek. Első olvasatban azt gondolhatnánk, hogy a Csóványos, Tölgyes, Ibolyás, Turbolyás helynevekhez hasonlóan valamely növényről kaphatták nevüket.

A Tüskés például elvadult, vissza erdősülő, kökénnyel, vadrózsával benőtt terület lehetne. Csak hogy ebben a határ részben emberemlékezet óta szépen gondozott szőlős kertek voltak. 1883-ban a filoxéra kipusztította ugyan a sajátgyökerű tőkéket, de alig egy évtized múltával oltványokkal újra telepítették.

Látszatra a Somos-tetőt sem kell magyarázni! Som-hegyet, Som-oldalt, Somos-tetőt majd minden hegységünkben találunk. Valami még sincsen itt rendben ez körül!

 A fehér som (Cornus alba „Sibirica”) Nálunk nem honos, csak parkokba és gyűjteményes kertekbe ültetve találkozhatunk télen, a hóban is szép sötétvörös vesszőivel.

A veresgyűrűs som (Cornus sanquinea) honos ugyan, de a falvak népe ezt csak „veresgyűrűnek” nevezi, s legfeljebb apróbb kosarak készítésére használják a vesszőjét.

A húsos som (Cornus mas) az, amelyről hegyet, oldalt, s más határrészeket neveznek el. Ennek a szívós fáját használják az irtókapa, a csákány, és a kovácsok kalapácsának a nyelének elkészítéséhez. Októberben érő savanykás bogyójából lekvárt, és bort is készítenek. Csak hogy ez a som a kőfolyásos, csertölgyesek másod koronaszintjét alkotja. Itt a Keszthelyi-hegység Tapolca felöli peremén, a szelídgesztenyével, bükkel benőtt erdőkben még véletlenül sem találkozunk vele. Akkor hát honnan az elnevezés?

A környék öreg szőlősgazdái „Bincás”-nak is, meg „Vincás”-nak is mondják az egyik szintén szőlővel beültetett oldalt. Míg a Bincásra nem kaptam tőlük semmilyen magyarázatot, addig a Vinca minor a májusban nyíló égszínkék virágú meténg, vagy más néven kis télizöld latin neve. Nálunk, itt a Balaton-felvidéken szertefutó hajtásai után boncsnak nevezik. Erről kapta nevét a Káli-medence feletti 448 méter magas Boncsos-tető, de itt az edericsi határban is van egy hasonló nevű 424 méter magas hegy. Nem valószínű tehát, hogy a latin név után nevezzenek el egy határrészt.

Nem régiben Jankó János könyve[1] akadt a kezembe. Ebben a Mezőgazdaság, szőlőtermesztés című alfejezetében a következőket olvastam:

„A Balaton mellékén a phylloxera vész a szőlőgazdálkodást nemcsak teljesen átalakította, hanem egyszersmind a régi magyar szőlőművelést eltemette.”

„…a Balaton-felvidék etikai sajátosságai miatt fővonásaiban eltért az ország más vidékeinek szőlőművelésétől. Külön fajtái és borkezelési módjai voltak…”

 „A Balaton melléki szőlősgazda jól ismeri a szőlőfajtákat is, a múlt század derekán mintegy 60 szőlőfafajta volt elterjedve a Balaton mellékén. Abból vagy negyven kizárólag hazai, 20 külföldi faj…”

„Voltak szőlőfajok amelyek egyenesen balaton-mellékiek, balatoni eredetűek voltak. Ezek a következők: Kéknyelű = Kéknyelű fehér, mely a balaton-mellékén is főleg Badacsony úri szőlőiben van elterjedve, ma már (1903-ban) erősen irtják, mert bár kitűnő ború, de keveset terem.”

„-Somszőlő = Badacsonyi somszőlő, tisztán asztali és csemegeszőlő. – Tüskés szőlő = Tüskéspúpú zamatos, melynek bogyója a bibeszár egy megmaradt száraz részétől tüskés végű (neve innen ered) s amely szintén asztali szőlő. Ezek azok a fajok melyek tisztán a balaton-mellékéről eredeteknek tekinthetünk.”

A tüskés szőlő – melyet itt a Balaton-felvidéken Tiskésnek emlegetnek, és már csak elvétve fordul elő - feltehetőleg a kelet-Ázsiában honos, hideg tűrőbb Vitis davidi-vel[2] azonos, és könnyen lehet, hogy még honfoglaló őseink hozták magukkal a Kárpát-medencébe.

A fentiek alapján felmerült bennem a gondolat, vajon a Somos-tetőn egykor nem somszőlőt termesztettek? És a Tüskés határnév nem a tiskés szőlőről nyerte-e a nevét?

Térképeimet tovább vallatva Gyenesdiás felett találtam Tüskéslap, Tüskés, és Tüskés-tói-lap határrészeket. Rezi és Várvölgy között vannak a Tüskés-hegyek (363 m.) Várvölgy és Zalaszántó között Tüskés allé. A Haláptól északra is van Tüskés, és Tüskés-tanya, és ezek is kivétel nélkül mind nyugati fekvésű területek! Továbbá a Káli-medencében a Kornyi-tó mellett is van egy Tüskés nevű szőlővel beültetett tábla. Veszprémfajsz határában szintén délnyugati lejtőn találunk Tüskésföldek megnevezést, amit mára már szántóföldként művelnek. Tihanyban, a rév mellett, a homokturzás déli szakaszát is Tüskésnek nevezik. A 8-as főúton, Devecser és Jánosháza között van Tüskevár. Zalaszentgrót északi részét Tüskeszentpéternek hívják. De a Balaton felvidéken kívül egyedül Somogyban, Balatonújlak határában, és a Duna-Tisza közén, Kecel és Kiskunhalas között találtam egy Tüskés dűlőnevet.

Vadrózsára nem gondolhatunk, mert épp itt a Keszthelyi-hegységben, Vállustól délre van Rózsa-mező. Viszont a Badacsony, a Szent György-hegy és a Csobánc tetejét, ahonnan a filoxéra szintén kiirtotta a szőlőt, s a galagonya, kökény, vadrózsa és szeder nőtte be még véletlenül sem hívják tüskésnek!

Pedig parlag, szederrel benőtt vissza erdősülő, felhagyott szántóföldek minden felé vannak az országban, de ezeknek más megnevezésük van. A Gödöllői-dombságban Tura mellett egy határrészt Tövises dűlőnek neveznek. A Tiszántúlon, Pocsaj felett is van Tövises. Szeghalom határában pedig Töviskest találunk. Talán még ide sorolhatjuk Erdélyben, Nagyenyed és Gyulafehérvár között Tövis községet. (oláhul Teius)

Dörgicsétől délre, egy mára már vissza erdősült területet Som-saroknak neveznek. Nem jártam még ott, de a térkép alapján aligha lehet ez az enyhe déli lejtő sombokorral benőtt erdő rész. Ugyan így a Kapolcs és Balatonhenye közötti Som-kúti legelő is egy délnyugati oldal. Ezt is meg szeretném egyszer nézni!

A régi szőlőművelésről alig van adatunk. Azt tudjuk, hogy a csemege és borszőlők legtöbbje az Európában honos erdei szőlőből (Vitis silvestris)[3] lett kinemesítve.

Balaton-felvidéken bizonyos ön meddő fajtákat mindig más fajtákkal vegyesen ültettek, hogy kielégítően kötődjenek a fürtök.

Az 1860-as évektől a nagybirtokokon elvétve már használtak gálickőt (rézgálicot) és büdöskőt (ként) a szőlő gombabetegségei ellen. De a 48-ban felszabadított jobbágyság ebben csak úri huncutságot látott, s megmaradtak az ősi művelési módoknál. A már idézett Jankó János ezt így fogalmazta meg:

„Voltak ebben rossz, de volt sok oly jó dolog is, melyhez a tapasztalat alapján minden tanítás ellenében ragaszkodtak…”

Az alábbiakat pedig a világhálón, a Mátra alján, Gyöngyöspatán, a „Vári-szőlők története” című írásban találtam:

„A filoxéra árnyékában, nem sokkal utána a magyar szőlőtermelőket új riadalom is foglalkoztatta, az 1893-tól járványszerűen felbukkanó peronosz- póra. Ennek az ellenszere, a bordói lé aránylag hamar elterjedt, közismertté vált, csakhogy a Patán divatos direkt termők viszonylag ellenállóak voltak, valóban elég volt ritkán permetezni. Így a novának köszönhetően nem szereztek a gazdák kellő szakismeretet és rutint a permetezésben. Még a világháború után is a „vödörben feloldott gálicos-meszes levet rongycsomóval, cirokseprűvel, vesszőköteggel frecskelték a tőkére”.

Megint csak azt mondom: Nem tudom, csak gyanítom, hogy azért ragaszkodtak a Balaton-felvidék megszokott fajtáihoz, mert ezek bizonyos fekvésben ellenállóbbaknak bizonyultak a betegségekkel szemben, és permetezés nélkül is általában kielégítő mennyiségű termést hoztak. Ez pedig már magyarázatot adhat a helynevekre, ha azok valóban szőlő fajtákat takarnak.

Hasonló alapon gyanítom, hogy Cserszegtomaj határában a Budai-hegy a Budai-zöld szőlőről kaphatta a nevét, a Bincás pedig talán a bianca, vagy bianka – ma is termesztett fajták - lerövidüléséből eredhet.

© Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

Címkék: Filoxera Szőlő Balaton-felvidék Bor