Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Drezda-Prága-Retz kerékpártúra, 2009. 1. rész
2014/04/05 22:45:51 Küldte: tollkabat

Ezen a túrán sajnos nem írtam naplót, ezért öt év távlatából fejből vagyok kénytelen felidézni. Ilyenformán viszonylag pontatlan és elnagyolt.

Egy kép többet mond ezer szónál - mondják, azonban a fényképezőgépünk memóriakártyái alaposan beáztak és a legtöbb fotónk elveszett. Ezt néhány google maps linkkel próbáltam pótolni.

Az útvonal hozzávetőlegesen ez volt, 11 nap alatt kb 600 km-t tekertünk. A napi megtett km-eket nem tudtam pontosan felidézni. A szintek tekintetében szintén csak találgatok, Prága után kb 1000m  volt naponta.



Beveztés:

2009-ben több magyarországi csomagos, sátras bringatúra után a barátnőmmel úgy gondoltuk, hogy nemzetközi színtérre merészkedünk. A célpont a Németország keleti részén húzódó érchegység volt eredetileg, de ez “némiképp” módosult a túra folyamán. Az appropót az adta, hogy gyerekként párszor jártam arra és úgy emlékeztem, hogy elég szép a táj, nem túl lapos, de nem is túl nehéz a terep, gondoltam otthon a monitor előtt ülve. A tervezgetés során úgy gondoltuk, hogy vonattal elutazunk Drezdába, majd onnan a német cseh határt követve, de nagyjából végig a német oldalon maradva bringázunk Bécsbe.

Az első hibát ott követtük el, hogy bár rengeteget nézegettem a térképet, valahogy mégsem sikerült teljesen konkretizálni az útvonalat és a szállásokat. Nem nagyon tudtuk, hogy milyen lesz a terep, mennyit tudunk majd haladni naponta. Ez így utólag leírva elég béna dolognak tűnik, de akkor még nem volt tapasztalatunk, csak szerettük volna azt hinni, hogy van. A térképek jelentették a másik problémát. Nem nagyon találtunk a német kerékpárutakról térképet a neten, persze ez a saját bénaságunk volt. Abban bíztunk, hogy majd helyben megvesszük.

A vonatjegyeket beszereztük, mindössze annyi bonyodalom adódott, hogy a Bécsből Budapestre vonatkozó kerékpárjegyet Bécsben kellett megvennünk.

2009 júliusában egy jól sikerült Triglav túra után két nappal indultunk el.



-1. nap: BP-i készületek

A túra előtti napon még rengeteg teendő várt ránk. Volt egy terjedelmes listánk, hogy még miket kell beszereznünk, csak az volt a baj, hogy járni alig tudtunk az előző napi hegymászás miatt. Először a bringaboltot kellett útba ejtenem, ahol várt rám az új, erős, kézzel fűzött hátsó kerék és vettem még pár dolgot, többek között egy hálós gumipókot lefogatni a csomagok tetején lévő cuccokat. Ezt követően kempingfelszerelést  mentem venni, pl. gázpalackot meg csukható fülű bögréket. A többire már nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy kora délután kezdtem el szerelgetni otthon a bringát, berakni az új hátsó kereket, beállítani a fékeket, stb. Ez elég sokáig eltartott. Utána következett még egy kis utazás a szüleimhez az agglomerációba majd vissza. Este kezdtünk pakolni, ami kb. éjjel kettőig tartott. Magam hajnal háromkor feküdtem le és csak egy órát tudtam aludni, aztán csörgött a telefonom.



0. nap: Utazás Drezdába vonattal

Ébredés 4 körül, iszonyú álmosan, de persze izgatottan. Lehordtuk a csomagokat a bérház kapualjába, majd a bringákat is. Felpakoltuk a málhát és gördültünk a Keleti pu felé. Forgalom szinte semmi, a levegő viszont kellemesen friss volt. Ha jól emlékszem a Margit hídon keltünk át a Dunán, akkor még nem volt felújítás alatt. A Keletiben a vonat nagyon szimpatikus volt, a német vasút állította ki a kocsit, a bringákat könnyű volt elhelyezni. Lepakoltuk a cuccokat bezártuk a kerékpárokat és beültünk a másik kocsiba, ahová a helyjegyünk szólt. Az út meglehetősen hosszú volt, jól jöttek a szendvicsek, amiket még előző este készítettünk.

Délután 3 körül értünk Drezdába. A német szakaszon már megszaporodtak a bringások, a leszállásnál sokat tudtunk egymásnak segíteni, ami jól jött, mert a vonat viszonylag gyorsan indult tovább. Az állomáson volt lift, amibe befértek a bringák és nem kellett cipekedni vagy lépcsőzni. A pályaudvart elhagyva először is vettünk egy doboz cigarettát bazi drágán, mert akkoriban még mindketten dohányoztunk, beültünk egy cukrászdába, ittunk egy kávét, ettünk egy kis fagyit és jókedvűen pöfékelve dumálgattunk. Ezt követően a főtérre mentünk megkeresni a helyi tourinform irodát, hogy beszerezzünk néhány  térképet illetve tájékozódjunk a bringautak rendszeréről. Aránylag gyorsan sikerült is megtalálnunk mindent, a turinformban csak egy elnagyolt térképet tudtak adni a környező bringautakról, de legalább ingyen volt. A főtéren találtunk egy könyvesboltot is, ahol további részletes térképeket vásároltunk. Közben elkezdett pötyögni az eső is, de szerencsére gyorsan abbahagyta. Az első pár napra elegendő térképpel felszerelkezve elindultunk a kemping felé Pirnába.

A kivezető bringautat viszonylag könnyű volt követni a városban, nagyjából az Elba mellett vezetett. Ki volt táblázva a prágai irány. A folyóparton sok bringás volt és itt láttunk életünkben először bringás terelőutat. Pirna nagyjából 20 km-re van Drezda központjától. A kempinget, ami egy szupermarket szomszédságában feküdt, egyszerűen megtaláltuk. Becsekkoltunk és gyorsan felállítottuk a sátrunkat majd nekiálltunk vacsorát főzni a kis fedett kemping pad-asztal kombónál. Vacsora közben észrevettük, hogy a fülbemászó bogárkák tömegesen fordulnak elő a nedves fűben, gyorsan bezártuk a sátrat. Zuhanyzás után 12 körül tértünk nyugovóra. A vizesblokk amúgy nagyon kulturált volt, minden patika tisztaságú.



1. nap: Pirna-Königstein-Bielatal-Oelsen-Laurenstein

Napos reggelre ébredtünk kb 10 körül, a hőmérséklet is kellemes meleg volt. Átmentem a szomszéd  nagy szupermarketbe reggelit venni, amíg a párom ébredezett a sátorban. Kb 11-re értem vissza a kajával. A 2 nappal korábbi Triglav kaland miatt iszonyú izomlázunk volt és nagyon kimerültnek is éreztük magunkat, nem ment a pakolás. Reggeliztünk, mosogattunk, teáztunk pakoltunk, majd nagynehezen kb du 1-kor elindultunk.

A folyón átkelve rámentünk a Prágába vezető Elba-menti kerékpárútra, első úti célunk a 20 km-re lévő Königstein volt, ahol meg szerettük volna nézni a gyönyörű várat, amire még gyerekkoromból emlékeztem. Bár az út a folyóparton ment, voltak benne pici emelkedők, amik nem estek jól, meg még nem is szoktuk meg a felpakolt bringákat igazán. Mire Königsteinbe értünk f4 körül járt az idő. Nap végére az altenbergi kempingbe szerettünk volna eljutni ami kb 40-50 km volt Königsteintől. A realitással és az idővel mit sem törődve első utunk egy kávézóba vezetett, ahol elszívtunk pár cigarettát, ittunk egy kávét és ettünk egy fagyikelyhet, közben csodáltuk a felettünk magasodó bazi nagy várat. Fél öt körül kértük a számlát, majd úgy döntöttünk, hogy annyira biztos nem nagy szám ez a vár, meg mostmár úgysincs időnk megnézni, mert el kell indulnuk - tehát induljunk, irány Altenberg.

A települést elhagyva az út egy erdőben vezetett egy patak partján közepesen meredeken felfelé. Kb 45 percig mentünk felfelé, amikor elértünk egy kis nyerget, majd leszáguldottunk egy völgybe. majd kezdődött az egész előről. Meredek mellékutak, fel, le, fel, le. Nagyjából olyan volt mint az Őrségben, de hosszabban és magasabb dombok között. Ahogy haladtunk a falukban egyre kevesebb emberrel találkoztunk, amitől kicsit kezdtük rosszul érezni magunkat. Hét óra után volt olyan falu, amiben senkit nem láttunk csak az üres utcákat és a bezárt kapukat. Utólag kicsit ilyen erődszerűek voltak a kerítések is. Este 8 körül kereszteztük a 8-as autópályát egy gyalogfelüljáró szerű dolgon, ami persze németesen profi volt és onnan hegyen-völgyön átvágva érkeztünk el Laurensteinbe. Innen már csak 10 km volt az altenbergi kemping. Óriási szerencsénkre találkoztunk egy helyi idősebb úrral, aki éppen gereblyézett az út mellett. A biztonság kedvéért megkérdeztük tőle, hogy jó irányba haladunk-e és, hogy mennyi van még hátra a kempingig. Mondta, hogy kb 10 km, de az végig meredeken felfelé. Na itt szakadt el a cérna. Mivel már sötétedett és egyébként is elég fáradtak voltunk megkérdeztük tőle, hogy tud-e szállást. Mázlinkra pont volt egy kis hotel a faluban, úgyhogy odatekertünk. Az esti vacsora folyamán át kellett értékelnünk a tervünket, mert látszott, hogy az eredeti útvonal jelen erőállapotainkat meghaladja. Azt találtuk ki, hogy hagyjuk a csodába az érchegységet és inkább Prága felé vesszük az irányt az Elba mellett. A következő linken található egy jó leírás erről a szakaszról térképpel, stb. http://www.topbicycle.com/BTPragueDresden.htm



2. nap: Laurenstein-Drezda-Königstein

Reggel vonatra szálltunk, mert ebben a faluban volt állomás és visszautaztunk Drezdába, ahonnan a már ismert Elba menti úton bringáztunk Königsteinbe. Ide kora délután érkeztünk. Szerettük volna megnézni a várat, ahová egy gyalogösvény vezetett fel. A váraljában megkerestük a helyi tourinform irodát, a  bringákat lemálháztuk, lelakatoltuk  és megkérdeztük, hogy berakhatjuk-e a csomagokat - persze “igen” volt a válasz. Ezek után a délután jórészét a várban töltöttük, ami nagyon szép volt. Főleg az iszonyú mély kút volt érdekes, amibe kb 20 mp-ig esik le a beleöntött víz mire csobban, de a többi része is impozáns volt. A kiláátás szintén gyönyörű. Ha valaki alaposan szeretne megnézni mindent, simán egy fél-egynapos program.

A várnézegetés után már nem terveztünk tovább menni, mert Königsteinben volt kemping. Ide begurulva elkezdett cseperegni az eső. Elég szerencsések voltunk, mert a sátrunkat fel tudtuk még időben állítani, de utánna elkezdett rendesebben esni. A németeket ez persze nem zavarta, ugyanúgy jártak-keltek félmeztelenül, mintha a francia riviérán lennének, ragyogó napsütésben. A kempingben volt egy fedett étkező hely asztalokkal,padokkal, itt főztük meg a vacsoránkat.

Utánna számot vetettünk az eddigiekkel és bár gyakorlatilag három nap alatt kb 30 km-re sikerült eltávolodnunk Drezdától azért bizakodva tértünk nyugovóra - gondolván: majd holnap behozzuk a lemaradást

. Az éjszaka folyamán olyan vihar volt, hogy azt hittük, hogy belemossa az egész kempinget az Elbába. A sátrunk ekkor vizsgázott először vízhatlanság szempontjából és beázásnak nyoma sem volt, aminek nagyon örültünk.



3. nap: Königstein-Decin

Ezen a napon mindössze 30 km-t tettünk meg, de a körülményeket tekintve nem voltunk nagyon elégedetlenek.

Reggel 9 körül ébredtünk, az idő elég szürke volt. Első utam a boltba vezetett reggeliért és egész napi ellátmányért. Megreggeliztünk, majd szedtük a sátorfánkat, ami dél körüli indulást jelentett. Eddigre szerencsére pont kicsit kiderült az idő és megszáradtak a dolgok. Indulásunkkal egyidőben elkezdett esegetni újra. Az út a folyó mellett kanyargott egyszer-egyszer felkapaszkodott a hegyoldalba is, nem túl magasra. A német oldalon dedikált, jó minőségű  bringaút volt, kicsit szélesebb, mint az itthoniak.  A tájegységet szászföldi svájcnak is nevezik, és nagyon impozáns sziklaalakzatokat lehet megcsodálni részben a bringaútról is.
A határt Bad Schandau után léptük át, majd már  a cseh oldalon megebédeltünk egy pad asztal kombónál. Egy apuka és a kamasz fia jelentette a társaságot, akik szintén bringatúráztak. Láthatóan nem zavarta őket az eső, be voltak öltözve rendesen. Utunkat folytatva - miután  révvel átkeltünk a folyó bal partjára az eső egyre jobban nekieredt, “lélegző” vízhatlan ruházatunk volt ugyan, de Decinbe érve már a saját izzadságunkban úsztunk. Decin egy nagy vasúti csomópont, elég sok helyre indulnak innen vonatok. Fontolóra is vettük a vonatozás lehetőségét, mert nehezen haladtunk újonnan kitűzött célunk felé, azonban végül elvetettük. Az idő - a nedvességen túl - szeles, szürke és deprimáló volt, kb +15 fok hőmérséklettel. Fáztunk. A térképünket nézegetve úgy gondoltuk, hogy nem megyünk már tovább, hanem ott éjszakázunk. A sátrazás lehetőségét elvetettük a kemping hiánya, az eső és hideg miatt.

Megkerestük a helyi tourinform irodát szállás után érdeklődtünk illetve nem vettünk  bringás térképet, mert azt gondoltuk, hogy a táblák és a nálunk lévő GPS elegendő lesz. Ez később be is igazolódott. A srác az irodában a Hotel Formula-t ajánlotta, ide vettük az irányt és este öt körül meg is érkeztünk. A szobában nagyjából mindenünket kiteregettük száradni. Jó volt ez a szállás, mert tudtuk használni az internetet és meg tudtuk tervezni a következő napokat. Mivel a fentiek miatt nem haladtunk túl jól (mindössze 60 km-re voltunk Drezdától) másnapra egy kicsit húzósabb etapot terveztünk. Utunk rendesen ki volt táblázva, csehországban a 2-es számú bringautat kellett követnünk prágáig. A tervezgetés és a meleg vacsora után álomra hajtottuk fejünket.



4. nap: Decin - Ústí nad Labem - Litomerice - Melnik

Ezen a napon végre sikerült nagyobb távot megtennünk, hozzávetőlegesen 100km-t. A panzióban kértünk reggelit amivel megsporoltunk egy csomó időt, de a cuccok összecsomagolása így is sokáig tartott. Szerencsére a ruhák elég jól megszáradtak. 10 körül tudtunk indulni, az idő bíztató volt, bár elég szeles és hűvös. A 2-es számú bringaút jórészt a folyó menti alsóbbrendű utakon kanyargott, minősége jó volt, néha felment a gátra, máskor a települések belsejében kanyargot. Leginkább a Dunakeszi-Vác szakaszt juttatta eszembe. Valahol itt hagytam el az egyik esővédő huzatot amit a csomagok tetejére gumipókoztam. Ekkor még sajnos nem tudtam, hogy bármi amit a gumipókkal odafogatok a cuccok tetejére, gyakorlatilag elveszettnek tekinthető.
Dél körül értünk Ústi nad Labem-be, ahol a gát melletti büfésoron megebédeltünk. A városba nem mentünk be szétnézni. Ebéd után következett a Litomerice-ig tartó szakasz kb délután öt óráig. A következő megálló egy Karlovo namesti nevű település volt. A főtéren álltunk meg, ahol beszélgettünk egy idősebb helyi bringással, aki aztán megmutatta a városból kivezető utat, mert valahogy elvesztettük a bringautat. A főtér egyébként nagyon szép tágas volt eltolt elrendezésű,  tele virágokkal, díszfákkal. Újdonsült ismerősünk megmutatta az elba mellett felvő evezős pályát, ami egy hosszú szögletes, mesterséges tó.  

Innen a folyó kanyarulatát levágva végül egy hőerőmű vagy gyártelep szerűség mellett elbringázva jutottunk el a mintegy 25km-re fekvő Melnikbe, este hét körül. A dombra épült gyönyörű épület már messziről mutatta magát, egyébként az egész napi út többnyire sík volt. Gyorsan megtaláltuk a nagy kempinget a folyó bal partján. Tele volt német és holland túristákkal, akik főleg lakókocsival  meg lakóautóval érkeztek. A vizesblokk teljesen rendben volt, bár már nem annyira patikaszerű, mint  a német kempingekben, a telefonokat is tudtuk tölteni kicsit. A sátorállítást és zuhanyozást követően vacsorát főztünk majd az elfogyasztása után pihenni tértünk a sátrunkban. A bringák egy fának támasztva, egymáshoz láncolva éjszakáztak mellettünk.



5. nap: Melnik - Prága (Troja városrész)

8 órai ébredés után a kemping szomszédságában lévő boltba mentem vásárolni. A reggelit elfogyasztva elkezdtünk tábort bontani. Ez a tapasztalatok szerint kb 2 órát jelentett indulásig. Reggelivel és kávézással együtt inkább hármat. 11 óra körül tudtunk elindulni.

A bringaút elhagyta az Elbát és a Visztula partján haladt tovább kb 10 km-t keleti irányba, majd délre, eleinte nem közvetlenül, csak nagy vonalakban. A napi betervezett táv cca 60 km volt, az időjárás egyre jobb lett, ahogy kinyílt körülöttünk a táj. Ezen a napon is kellemes napsütés és 20 fok feletti hőmérséklet volt. Prágához közeledve a kerékpárút egyre inkább a folyópartra húzódott. Egy idő után elfogyott az aszfalt és döntenünk kellett, hogy megyünk kb 10 km-t földúton vagy a főúton az autók között. Az előbbi mellett döntöttünk. A földút egyre keskenyedett és végül kb egy méter széles magas parton haladt a folyó partján. Elég félelmetes volt helyenként a felmálházott bringákkal, kicsit féltünk, hogy beleszédülünk egy-egy bukkanónál. A túrára vásárolt hálós gumileszorítóm kilazult, majd beleakadt a kampója  a köllőkbe és feltekeredet a fogaskoszorúra, végül elszakadt. Ekkorra már észrevettem, hogy baj van. Hatalmas szerencsém volt, hogy a küllő nem tört el. Nagy nehezen félreálltunk, a csomagokat leszedtük, majd kiszereltem a hátsó kereket, letekercseltem a gumipók maradékot és mindent visszaszereltem. Ez az eset komolyan veszélyeztette a túránkat. A kézzel fűzött bazi erős  hátsó kerék és a minőségi küllők kifizették magukat. Megtanultam továbbá, hogy a gumipókból csak olyat szabad használni, aminek nagyobb fém kampója van, és olyan módon kell használni, hogy ne tudjon véletlenül kiakadni. Rá kell szánni az időt, hogy rendesen megfeszítsük. Ez triviálisan hangzik, de sokszor sietségében nem figyel rá annyira az ember, később pedig komoly probléma forrása lehet. A legjobb persze, ha mindent belerakunk a táskáinkba és nem kell semmit gumipókozni. (Mostanában(2014) inkább viszek magammal két első táskát és egy kormánytáskát is.)

Prága közelében sok helyen elég rossz minőségű volt az út. Találkoztunk két holland fekvőbringás túristával ( egy anyuka és a lánya), ők egy idő után fel is adták és kimentek a főútra a gazzal benőtt földútról. Nekünk ehhez nem volt kedvünk, inkább a rossz utat választottuk, mint az autókat. Délután 5 körül értük el a Trója nevű városrészt ahol viszonylag könnyen megtaláltuk a Sokol nevű kempinget. Ez egy pici kis szálláshely volt, tele egy csomó francia cserkésszel. Gyorsan felállítottuk a sátrunkat és zuhanyzás után a könnyű bringákkal nekiindultunk a városközpontnak, a cuccainkat a sátorban hagyva. Iszonyú sok túrista volt a centrumban, megnéztünk pár nevezetességet: Károly híd, Szt Vitus székesegyház, aranycsinálók utcája. A bringákat lezártuk, hogy szabadabban tudjunk mozogni de azért kicsit izgultunk, hogy ott lesznek-e még, mire visszatérünk. Vacsorára egy gyorsétteremben ettünk egy szendvicset, ha jól emlékszem. Túl vékonyan öltöztünk és ezért a kézszárítónál eltöltöttünk egy kis időt, hogy átmelegedjünk. Este 11 körül indultunk vissza a kempingbe, az bringaút a sötétben elég félelmetes volt mert ilyen kihalt ipartelepeken vezetett keresztül, ahol kutyák csaholtak a sötétben, de nem támadtak meg. Bringásokkal sehol nem találkoztunk. Éjfél körül tértünk nyugovóra a sátrunkban. Az éjszaka csendesen telt, nem kaptunk záport.




Címkék: Kerékpártúra Bringatúra Prága Drezda Retz Csehország





*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.