Utunk először Klastromkúthoz vezetett, melynek jég hideg, kristálytiszta vizével szomjunkat csillapítottuk. Elmondtam röviden a kút és a cisztercita apátság, valamint Gertrudisz királyné rövid történetét... Majd réteken át, felsétáltunk a Mária útra, ahol a turista ösvény kellős közepén öt ló állta utunkat, alig tudtuk kikerülni őket. Majd becsatlakoztunk a zölddel és sárgával festett útra. De nem sokáig haladtunk rajta, mert hamar letértünk egy meredek, jelzetlen ösvényre, amely a Vaskapu szikláihoz hivatott vezetni minket. A nem túl hosszú 30%-os meredekségű kaptató után már hamar feltűntek a monumentális szikla kapuk. Rövid mászás után felértünk a nagy kapu aljához a Zsigmondy emléktábla alá. Én azonnal betódultam a kicsinyke Bivak- barlangba, de a csapat hölgy tagjai kint maradtak, nem sikerült senkit becsábítanom. :-)  Ancsa megetette, megitatta Lencse kutyát. És hamarosan "másztunk" is felfelé egy széles szikla bércre ahol szép kilátás fogadott...

Innen egy jól kikopott ösvényen felmentünk a szikla erkély fölött elterülő négyszögletű rétre, ahonnét egy erdészeti úton érkeztünk meg az elhagyott, rakétabázis romjaihoz. Felmásztunk egy magas betonbunker tetejére és megcsodáltuk a félkör panorámát. Szemünk egészen a Szabadság-hegy, János-hegy vonulatáig látott. Szemben pedig a Főváros, ablakain meg-meg csillanó nap fénye okozott káprázatot. Közben megszedtem magam egy kis bodzavirággal és máris masíroztunk tovább az Éles-kő eldugott,(sűrűn benőtt, alig látható csapás vezet oda) szikla teraszaira megcsodálni a panorámát és az íriszek virágzását.

Sajnos, mint kiderült már csak ez az egy hely maradt a Pilis-tető környékén ahonnét a kilátásban lehet gyönyörködni, mert a volt siklóernyős területet ma már drótkerítés és tábla /Fokozottan Védett Természeti Terület! Belépés csak engedéllyel !/ védi az arra járó turistáktól... 

Csalódottan tovább álltunk, búcsút vettünk Pilis legmagasabb csúcsától és egyik legszebb kilátást jelentő pontjától. 40 perces gyaloglás után egy névtelen, dachsteini mészkővel kirakott, meredeken lejtő, lépcsőzetes sziklás uton szökdécseltünk lefelé. 10 perc után szilárd, barna erdő talaj kényeztette lábunkat, némi sár kíséretében.

Majd még egy kis lefele, amin visszafelé fel felé is kellett jönni... érkeztünk meg a Klastrompuszta felett emelkedő, mesés panorámát nyújtó, Kémény- sziklára. És megtekinthettük róla az Esztergom fölött tornyosuló zápor felhőket és a vízfüggönyt. A zivatar Zebegény felé tova szállt és mi tovább élvezhettük a napsütést és a kilátást. De a kalandunk itt még nem ért véget... egy fél óra múlva már a Pilis-nyeregben voltunk és a II. világháborús emléktábla előtt döntöttünk, még egy kicsit tovább kínozzuk magunkat a meredek kaptatókkal és a jelzetlen utakkal. Egy igen meredek szakasz után egy csúcsra érve megkönnyebbültünk, de nem csak a kaptatót hagytuk magunk mögött hanem az utat is. Dzsungel harc kezdődött a javából... sűrű fiatal fák között haladtunk keresztül, még a fejünk búbja sem látszott ki. De amikor már mindenki kezdte volna feladni a szélmalom harcot, egy jelzett, széles út került elénk váratlanul a semmiből. 30 perc kényelmes gyaloglás következett. Egy újabb, különleges természeti formához vezettem a csapatot...Először egy épp feltárásra váró, mély még névtelen barlang melett haladtunk el. Amely faágakkal és deszkákkal volt még csak lefedve, hogy az arra tévedők ne essenek bele a kürtőbe... A névtelen barlangot elhagyva, amelyre tavaly a nagy havazások idején még csak egy kis beomlás, viznyelőre, zsombolyra emlékeztető képződmény próbált utalást tenni arra, hogy ott bizony komolyabb üreg is lehet... Ez után egy érdekes és félelmetes, völgy-zugolyban, szurdokban találtuk magunkat, de a csapatot itt már csak a menetrend érdekelte. Pedig lett volna még látnivaló itt is bőven, de az idő mint tudjuk nagy úr!  Hamar elbúcsúztunk a szurdoktól és gyors léptekkel a közeli falú felé vettük az irányt. Pilisszentkereszten még egy fagylaltozás is belefért a busz érkezése előtt. 

A túra itt véget ért, mindenki, még a kutyus is fáradtan, de boldogan hazatért. 

a táv: 20 Km, a szint úgy 900 méter lehetett.