Hangos, fémes csattanásra ébredek. Fülelek, de nem ismétlődik a zaj. Csak az út menti gyertyánokról lecseppenő vízcseppek koppannak az alumíniumlemez tetőn, s akkora zajt csapnak, mintha a fülemen dobolnának. A feltámadt szél mozgatja az ágakat, megint pattan, vagy inkább pendül valami, de lépés hangokat nem hallok…
Ikervár határában a focipálya mellett szakadt le ránk az ég, Jó félórája készülődött már a vihar. Az északnyugati láthatár felett ólomszín lett az ég. Acélkék sötét fellegek rohantak a gyorsan változó légben. Aztán hirtelen abba maradt minden. A tücsköktől hangos mező elnémult, s az út menti fákon a madarak elhallgattak. Szinte harapni lehetett egyszerre a csendet… és elébb lassan, majd egyre erősödve megjött a szél. Leveleket, lekaszált száraz szénát vágott arcunkba, s tudtam, hogy perceken belül nyakunkon a fergeteg. Egyébként is későre járt már. Az 1800-as évek végén épült erőmű mellett, a lekaszált gyepen szerettem volna sátrazni, de a Múzeum zárva, s az ott dolgozóktól nem kaptunk rá engedélyt. (Nem lett volna baj, ha a faluban az erőmű hatalmas reklámtáblájára azt is ráírják: „NE menj oda, mert zárva vagyunk!”) Így a viharos szembe szélben a falu sporttelepe melletti gyepet céloztuk meg. Már csak arra maradt időnk, hogy a pálya melletti bódéba behúzódjunk a jéggel vegyes eső elől. Aztán, mikor kicsit csendesedett felállítottuk a sátrakat, s a hullámtető alá beraktuk a bringákat…
…Két-három másodpercenként megpendülnek a küllők… Aztán megint, mint ha két fémet húznának egymáson. Most már kilesek. Itt van a bódé alig három méterre tőlem…
Minden rendben… Hát persze, a hidegben a fémvázak összehúzódnak. A szorosan egymáshoz kötözött kerékpárok, és a fémből készült féltető adják az ismeretlen hangokat! Más a hő tágulása a vasból készített zártszelvénynek, és az alumínium hullámtetőnek. Az adja ezt az ismeretlen húzó hangot.
Megnyugodva ismét álomra hajtom fejem. Távoli tanyák kutyái feleselnek egymással, s a messzi főútról kamion zúgását hozza felénk a hajnali szellő.
Pirkad már az ég alja. Fázó derekamra keresek valami levetett ruhát. S megfordulva tovább szunyókálok… A közeli falu kakasai szólongatják egymást, s lassan ébredezni kezd a határ. A fülemüle már elhallgatott. Rigó rikkant a közeli fán. Fácánkakas kakatol a pálya végi nyárfák felől…
Mikor ismét megébredek, már teljes torokkal zeng a határ. Varjak kárognak, egy gém recseg a távolból, szól a kakukk valahol, s gerlék búgnak a szertárak melletti hársfán. Autók húznak el a mellettünk lévő aszfaltúton. Öltözködni kezdek, ma korábban kell kelni, hogy időben elkészüljünk, mert itt a Rába völgyét vastag pára fedi. Erősebb a harmat is, és a sátortetőt kívül-belül le kell majd törölni!
Címkék: Ikervár Rába-völgye Duzzasztómű