Kis-Fátra, Szlovákia, vagy egy pünkösdi hosszú hétvége története…

A történet első helyszínéül: Hronský Beňadik települést választottam, nos nem véletlenül. Ahol még ekkor hosszúnak és kényelmetlennek semmi képen sem nevezhető, alig 160 km utat hagyva magunk mögött a busz hirtelen megállt és kiszálltunk. Életemben először állhattam Európa földrajzi középpontjában… 

GARAMSZENTBENEDEK – Hronský Beňadik

Az Újbánya (Nová Baňa) déli részén fekvő Garamszentbenedek (Hronský Beňadik) község sziklás magaslatán áll a nagyszabású megerősített benedek rendi kolostor, Szlovákia egyik legrégebbi és legjelentősebb építkezési műemlékeinek egyike. A Bencés-rendi kolostort templommal Géza király alapította 1075-ben. Ennek romjain épült fel a háromhajós koragótikus Szent Egyed bazilika, mely mint erődítmény is szolgált. A keleti szárny zárókövét Nagy Lajos címere díszíti. A déli oldalhajóban őrzik a 14. századbeli Szent Vér ereklyét. Gyönyörű kéttornyú gótikus templom maradt fenn Garamszentbenedeken, amely egyes mérések szerint éppen Európa középpontjában fekszik. A Magyarország egyik legrégebbi bencés apátságát még a 11. században emelték román stílusban, majd a 14. században gótikus elemek felhasználásával alakították ki a templom mai háromhajós formáját. Az évszázadok során többször átépítették, legutóbb 1884-ben egy tűzvész után kellett szinte teljesen újjáépíteni. Ennek ellenére őrzi ódon hangulatát, amit a gyönyörű festett üvegablakok tesznek teljessé.

Fentről szép kilátás nyílik a Štiavnické vrchy az-az a Selmeci-hegység csúcsaira, amelyek még messze eltörpülnek a Kis-Fátra 1500 métert meghaladó, fenyvesekkel határolt, kopár bérceitől, vagy a Magas-Tátra 2000 méter fölé magasodó, tekintélyt parancsoló sziklás, gerincétől, amelyet még nyár elejéig hótakaró borít… Ez a hegység kialakulásában, kiterjedésében és élővilágában is leginkább a mi Börzsönyünkhöz hasonlatos. Legmagasabb csúcsa a Sitno (Szitnya) 1009 méter… De mielőtt még jobban belemerülnénk a Selmeci-hegységbe kalandozzunk vissza a buszunkhoz amely a következő állomásunkra szállít minket Bajnicére ahol a Bajmóci várat és környezetét tekintettük meg…

Bajnice-Bajmóc: Körmöcbánya

A vár Bajmóc településen, a Strážovské vrchy hegység tövében, egy travertin (mészkőtufa) dombra épült. Az egyik legrégibb és legjelentősebb vár Szlovákia területén. Először 1113-ban említik a zobori Apátság egyik levelében. Nemzeti kulturális műemlék. A vár falai között a legkülönfélébb kulturális és társadalmi eseményeket rendeznek: koncerteket a Hunyadi teremben, történelmi haditorna bemutatókat, esküvői szertartásokat az Arany teremben és a hagyományos Szellem- és Kísértet Fesztivált.

A várat egy csodálatos kastélypark övezi. Itt látható Corvin Mátyás hársfája. A legenda szerint a hársfát a trencséni Csák Máté ültette 1301-ben, III. András, az utolsó Árpád-házi király halálának évében. A 28 m magas, monumentális hárs koronájának átmérője hajdan 36 m, törzsének átmérője 12 m volt. Corvin Mátyás (1458-1490), akiről köztudott, hogy szívesen és gyakran tartózkodott Bajmócon, a hárs árnyékában ünnepi lakomákat rendezett. A vár érdekessége a várdomb tövében található barlang, mely 22 m széles, 6 m magas és 26 méterrel fekszik a 4. várudvar szintje alatt. A barlangban 2 tavacska található, melyek valószínűleg a feltételezett barlangrendszer részét képezik. A barlangban talált régészeti leletek bizonyítják, hogy a barlang már a kőkorban lakott volt.

A település jelentőségét emeli, hogy egy ismert gyógyfürdőnek és egy jelentős állatkertnek is helyet biztosít.

A várban található múzeum az európai művészet emlékeit mutatja be. A tárgyak csak egy kis részét képezik annak a gyűjteménynek, melyet a vár utolsó tulajdonosa, Pálffy János gróf gyűjtött össze. Pálffy gróf kívánsága, mely szerint valamennyi összegyűjtött műtárgy egy jövőbeni múzeum tulajdona legyen, sajnos nem vált valóra. Az örökösök a gyűjtemény tárgyainak túlnyomó többségét értékesítette. A Múzeum tárlatai: Nemesi élet és lakáskultúra, művészettörténeti tárgyak gyűjteménye…

Alapos kultúr program és hosszas pihenés után folytattuk utunkat tovább a Észak-nyugatnak a Kis-Fátra irányába, de még mielőtt mai utunk vég céljához Terchovára a szállásunkhoz érnénk muszáj még  egy kevéssé ismert hegységről, a Madarasról is szólnom.

A Madaras-Vtácnik hegység a Felvidék közép-nyugati részén, a Garam és a Nyitra folyó között emelkedik, legmagasabb pontja a névadó Vtácnik (Madaras) csúcs (1346 m). A vulkanikus hegység nyugati oldala észak felé nyitott, beszakadt kaldera maradványa, csodálatos sasbércekkel - valószínűleg ez adja a hegység magyar elnevezését. A hely, illetve a tágabb környék szépsége lenyűgöző.

Megérkeztünk Terchovára vagy régi nevén Terhely falucskába, amely közvetlenül az Kis-Fátra lábainál helyezkedik el. Szállásunkról jól láthattuk másnapi és harmadnapi úti célunkat a Kis(Maly) és a Nagy (Velky)-Rozsutec 1609 méter magas csúcsát. Illetve azt az elképesztő völgyet mely fölött mindenféle alakú sziklák magasodtak, melyet a helyiek csak Teve-szikla ként említenek, mint Gábortól a szobatársamtól megtudtam, aki nagyon jól beszél szlovákul és nagy segítségünkre volt, mert itt mint kiderült, mindenki szinte csak az anyanyelvén volt hajlandó kommunikálni… Gyönyörködtünk a szemben magasodó hegyek oldalában elterülő fenyvesek szépségében, amíg azt a lenyugvó nap fénye lehetővé tette nekünk. Magyarán nem sokáig… Ki csapolt sörrel a helyi kiskocsmában, ki a hipermarketben vett palackos sörrel mulatta az estét… Ki-ki a maga módján belekóstolt a szlovák falvak nyári szombat esti hangulatába.

II. nap

A Kis-Fátra központi vonulata északkeleti-délnyugati irányban helyezkedik el, és szabálytalan elliptikus alakot képez. Kiterjedése hosszúságban 72 kilométer, szélessége átlagosan 16 kilométer. Magassági viszonyait tekintve a Kis-Fátra középhegységi, illetve magashegységi jelleggel rendelkezik. Felszínének legnagyobb része a legutóbbi jégkorszak idején alakult ki, amikor a hegység felső 200 méteres területét örök hó borította.

A Vág folyó Sztrecsnói-szorosa részre osztja a hegyvonulatot, a dél-délnyugati régió neve Lucskai-Fátra vagy Rajeci-havasok, észak-északkeleten pedig a Kriváni-Fátra található. A központi főgerincből, amely nagyrészt a hegység középső részén húzódik végig, több hosszabb mellékgerinc ágazik ki, melyek meredeken végződnek a hegyvonulat peremén.

A főgerinc magasabban fekvő része a Kriváni-Fátrában helyezkedik el, ahol a magasabb hegycsúcsok magassága az 1600 métert is elérheti, míg a Lucskai-Fátra csúcsai nem sokkal haladják meg az 1200 métert. A Lucskai-Fátra legmagasabb pontja az 1476 méter magas Veľká Luká, míg a Kriváni-Fátra legmagasabb csúcsa az 1709 méteres Nagy-Kriváň.

Útnak a hegyek felé…

Egy félelmetes, és impozáns látványt nyújtó szurdokban vezetett a műút, és persze Patrik a buszsofőr.

Forgolódtunk jobbra-balra és a smaragd zöld erdőket és hegyeket lestük mindenfelé. Kiszállás Chata Vrátna végállomás! Mindenki hátára vette túrazsákját, megigazította bakancsát és megváltotta 8,5 € jegyét a és elfoglalta helyét a síliftben. A lanovka lassan elindult felfelé és elénk tárult a csoda… És ami az után fogadott minket, ahogyan kiszálltunk a felvonóból, azt leírni nem lehet. Hegyek körbe mindenütt ameddig csak a szem ellát mindenütt hegyek. Hatalmas tér tárult ki az ember előtt, mintha madárként szálltunk volna fel az erdők és bércek fölé. Pedig „csak” a Velky-Kriván 1708 méter magas, kopár csúcsán a Kis-Fátra tetején álltunk. Majd újabb és újabb csúcsok következtek ahogyan lassan haladtunk, le-föl a gerincen. Chleb 1645, Hromové 1686, Stenách 1480, Poludhovy grún 1460, Stohové sedlo 1230…

A nap végig tűzött ránk, de az árnyat adó fákra még várni kellett, sokan már a tartalék vizüket kortyolták. Volt aki árnyékért és volt aki hűsítő forrásért imádkozott… A kérés meghallgatatott az árnyék és a forrás megadatott. Következett az utolsó csúcs megmászása, mindegyik közül a legszebb és a legnehezebb Rozsutec névre keresztelt  sziklaóriás állta utunkat. A Medziholie 1185 méter magas völgyében voltunk,

amit inkább egy mesébe illő, fenyvesekkel körbevett, zöldellő rétnek neveznék, amelyből egy  lélegzetelállító szikla párkányokkal körülvett hegycsúcs emelkedett ki előttünk az 1609 méter magas Velky Rozsutec. A hegy megmászása idő és persze kellő elszántság hiányában sajnos elmaradt, még a láncokig sem jutottunk… De ami késik, az nem múlik…  Biztosan adódik még rá alkalom és néhány elszánt és gyakorlott túratárs, akivel sikerül majd meghódítani ezt a csodálatos hegyet…