A meleg beálltával gyakrabban keletkezhetnek talpunkon, tenyerünkön víz-, és vérhólyagok. Futás, vagy túrázás közben a nem megfelelő méretű cipő, vagy a gyűrődő zokni a talpunkat feltöri. Evezés, bringázás, favágás, vagy ásás közben kézujjainkon, tenyerünkön jöhetnek létre vízhólyagok a nyéltől, a kormánytól, vagy az evezőtől. Valamennyi estben a szerszámnyél, vagy a cipő dörzsölése, és nyomásának hatására az egymáson elhelyezkedő bőrrétegek elválnak, majd elcsúsznak egymáson és szövetközi folyadékkal feltöltődve kialakulnak a víz-, illetve vérhólyagok.

A munkához, kerékpározáshoz, evezéshez védőkesztyűt, a túrázáshoz jól illeszkedő száraz zoknit, megfelelő méretű bakancsot, vagy futó cipőt ajánlanak a megelőzés érdekében. Mind ez igaz, de a valódi okokról ritkán esik szó.

Az átlagember napi folyadék szükséglete 1,5-2,2 liter körül van. Az intenzív munka, a futás, evezés, vagy túrázás izzadással jár. Így a folyadék bevitelt is fokoznunk kell. Az izzadással azonban sót is veszítünk. Így ezt is pótolnunk kell! Aki csak iszik, és nem eszik hozzá, vagy nem tesz az italába konyhasót (nátrium kloridot) az ettől csak még szomjasabb lesz. Bár szomjúságot érzünk, a szervezetünk ilyenkor valójában nem a folyadékot kívánja, hanem a só visszapótlását. A nagyobb mennyiségű vízivással fokozódni fog a vizelet kiválasztás és izzadás is. Így éppen ellentétes eredményt érünk el, hiszen ezzel még több só fog kikerülni a testünkből.

A fokozott só vesztés hatására lecsökken a vér sótartalma, és nátrium hiány lép fel. Ezt a szervezet úgy igyekszik helyrehozni, hogy a vérből annyi vizet transzportál a szövetek sejtközi állományába, hogy a vérplazma nátrium és víz aránya helyre álljon. A végtagok a többlet szövetközi folyadéktól megduzzadnak. A fellazult bőrszövetek könnyebben válnak el egymástól, és a pangó folyadék beszivárog az egymástól elvált bőrrétegek közé kialakítva a vízhólyagokat. Ahol hajszálér is sérül, ott vérhólyag alakul ki.

A megelőzésben tehát elsődleges a fokozott folyadék és só bevitel. Hányszor hallunk olyat túra közben, hogy valakit sózott pisztáciával, édességgel, vagy keksszel kínálnak, s ő nem kér, mert attól csak még szomjasabb lesz, s így is kevés már a vize?

A dolog azonban fordítva is igaz! A szervezet nátrium-kálium egyensúlya szűk paraméterek között változhat. Amennyiben több só van a szervezetben az több folyadékot tart vissza. Tehát a túlzott só bevitel is gondokat okozhat. Ezért májustól szeptemberig a túrákra elvitt vizembe annyi sót szoktam tenni, mint a saláta lébe. Vagy inni valónak a vízzel 1:5 arányban felhígított kovászos uborka levét viszem magammal. De a cékla saláta leve is megfelel, ezért bővebb lével készítem ilyenkor. Lehet persze izotóniás italokat is vásárolni, de ezek árát én inkább eltúrázom.

Természetesen a megfelelő lábbeli, zokni és védőkesztyű sem elhanyagolandó. Saját tapasztalatomból tudom, hogy egész napos latyakos hóban, beázott bakancsban cuppogva sem volt ilyen gondom, ha odafigyeltem a megfelelő mennyiségű rostos levek, sósmogyoró és gyümölcs fogyasztására. Amíg mozgásban voltam, nem volt gond a vizes holmi. De ahogy vonatra ültem, vagy a szállásra értem száraz zoknit és papucsot húztam. Megelőzve ezzel a meghűlést. A téli túrákon általában úgy öltözöm, hogy álló helyzetben fázzak. Tehát menetközben érzem magam komfortosan, ezzel lecsökkentve a hőfelesleget és az izzadást. A polár azonban ott van a zsákomban, hogy megálláskor felvehessem.

Ha az első kicsi hólyag kialakulásakor iszunk, eszünk és száraz zoknit veszünk, megelőzhetjük, a nagyobb bajt!  Amennyiben ezt elmulasztjuk, újabbak fognak keletkezni. Idővel a kisebbek továbbgyarapodnak, összeszakadnak egymással. Ha megpihenünk, tehát nem terheljük, még jobban megtelnek a sejtközi folyadékkal és keserves lesz a tovább indulás! Azután, amikor kiszakad, már a nyílt seben kell járnunk, és ezzel megnő a fertőződés veszélye is.

Szólnunk kell tehát a már kialakult víz-, és vérhólyagok kezeléséről.

Ahogy észleljük az első hólyagot, (igyunk és együnk), majd – lehetőleg fertőtlenített - tűvel, vagy ollóval szúrjuk fel, és nyomkodjuk ki belőle az összes levet. Ezt követően ragasszuk le ragtapasszal, - ezzel megvédjük a kiszakadástól, és a fokozott fertőzés veszélytől - és úgy húzzuk vissza rá a tartalék száraz zoknit. (Hosszú távú túráknál érdemes az átizzadt zoknit a zsákra kitenni, hogy megszáradjon, és esetleg pár óra múlva ismét cserélhessünk.)

A kiszúrás és kinyomkodás után a levegővel érintkezve 8-10 percig, amíg újra le nem tapad a felső bőr égetően csípni fog. Ezt követően azonban teljesen megszűnik a fájdalom. Én inkább ollót használok ehhez, és kb. egy négyzetmilliméteres bőrdarabot kivágva megakadályozom a hólyag újabb feltöltődését. A bőr felületet és az ollót előzetesen betadinnal fertőtlenítem.

A világhálón ebben a témában is számos írás található. Ezek azonban jó részt cipő, zokni, sebtapasz, vízhajtó szerek, táplálkozás kiegészítők és egyéb gyógymódok burkolt reklámjai. Vannak bennük hasznos tanácsok is. De a kiváltó okokról és a megelőzésről mélyen   hallgatnak, mert akkor a Qutya sem venné  meg a hétmérföldes csizmát, meg a csodapacsmagokat.

Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

Címkék: Vízhólyag Vérhólyag Izotóniás-ital