Pár nappal ezelőtt jóbarátom a fővárosba érkezett. Természetjáróként meglepetés túrát szerveztem neki a Budai-hegységbe. A tervezett útvonal: Normafa-Budakeszi-Mária-szurdok-Végvári-szikla-Piktorüregek-Frank-hegy.

Budakesziig zavartalan volt az utunk, minden a túratérkép szerint alakult, no de Budakeszin a csatornázási munkálatok miatt el voltak terelve a túraútvonalak (a Szent-Jakab zarándok út is), így a markolók és az izzadt munkások érdeklődő tekintetei között elvétettük az irányt. Méltatlankodtunk is, hogy így fukarkodnak a jelzésekkel, de az irány és a táv jónak tűnt. Egyszercsak elértünk egy repülőtérre. Ismételt méltatlankodás után, mely szerint hogyhogy nem tüntetnek fel a térképen egy repteret, kutyák támadása után beértünk az erdőbe, túristaútvonal jelet keresve. Jelet nem találtunk, így beljebb mentünk az erdőbe. Miután jó lett volna tudni hol vagyunk, bekapcsoltuk GPS-ünket, ami meglepő módon úticélunktól kb. 8 km-es kerülőt jelölt meg jelenlegi helyünkként.

Miután nagy nehezen beazonosítottuk, hol vagyunk, eleredt az eső is. Az esőkabátból sátrat készíve bevonultunk egy alacsony fa alá, ahol kivártuk, hogy elcsendesedjen a zivatar. Eközben az új túracipő feltörte a sarkam, így túratársammal megegyeztünk, hogy amint eláll, hazamegyünk a legközelebbi busszal.

Így lett a szép Budai-hegységes kirándulás, és a fenti célpontok helyett egy elázós-cipőfeltörős nap, Farkashegyi repülőtérrel, és Budai kaptárkövekkel.

Tanulság: Túratérképre jobban-jobban figyelni, új cipőben nem elindulni, még ha kényelmesnek tűnik, akkor sem

  Szép napot!

Címkék: Budai-hegység