Végtelen…

„Amikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát.” Jókai Mór

Azt mondják a végtelen nem létezik, és a Földön semmi sem határtalan, mindenek van kezdete és vége.  De mégis amikor felmegyek és megállok egy magas hegy, meredek csúcsán és az előttem elterülő, távoli bérceket nézem a végtelent látom. És ha akarom „bármikor” újból és újból nekivághatok a gerincre vezető útnak, melynek csúcsáról (tiszta idő esetén) a határtalant az időtlent és a végtelent látni.

Az élet nem ilyen, legtöbbször nem add újabb és újabb esélyt, hogy a múlt hibáit kijavítsuk és a jövőnket előrelátóan, bölcsen alakítsuk. Kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk, de ugyanarra az oromra többször is fel léphetünk és a csúcsán számtalanszor megpihenhetünk. Igaz, az érzés és a látvány nem lesz mindig ugyan az.  Ahogyan a tegnapok és a holnapok sem ugyan azok. Körülöttünk, bennünk mindig valami változik, vele együtt hangulatunk is.

„Pszichénk olyan, mint a kaleidoszkóp, amelyben egy apró mozdulat hatására minden megváltozik.” Bagdy Emőke

„Végtelen: Nagyobb, mint a valaha létezett legnagyobb dolog, továbbá nagyobb sok egyéb dolognál. Nevezetesen sokkal nagyobb, mint az elképesztően óriási, a baromi nagy és a “Hű!”. A végtelen olyan nagy, hogy hozzá képest a nagyság maga is eltörpül.” 

Douglas Adams

„A lelked végtelen. Végtelen magas és végtelen mély. Határtalan múlt van már mögötted, és beláthatatlan jövő. De élni az Egészet sohasem tudod egyszerre. Az lehetetlen.”

 Müller Péter