Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 



Fel és le II.
2014/08/20 10:45:55 Küldte: lefejellek

 

 

Szóval ott fejeztem le az előző részt, hogy találtam vizet.

Aki az első részt nem olvasta, megteheti ide kattintva: Fel és le I.

Kezdett már nagyon unalmas lenni a fenyves, amikor kora délután megváltozott a vadcsapás, amin épp mentem…

 

Zene: Azért éppen ez, mert az egyedül túrázáshoz a blues illik és legalább néha rendes zenét is hallhattok. Ne csak mindig a teknőt vagy teknót vagy mit!

 

 

Kiszélesedett, mintha nem is vadak használnák! Igen ez emberjárta ösvény!

Ezt a talált cukorkás papír alapján állapítottam meg.

Ez aztán a zseniális következtetés, pengeéles logika! Egy Sherlock Holmes veszett el bennem! Valahol nagyon mélyen…

Ereszkedik az ösvény és épp jó irányba!

 

 

Lejjebb bükkösre váltott a fenyves.

 

 

Sejtettem, hogy valahol a Jád gátja, a kis tó felett lehetek. Leértem egy kis patak mellé azután egy kis hídféle egy folyón és valami murvával borított járt út. Ismerősnek tűnt a hely.

Akkor ismertem fel a helyet, mikor megláttam az épületeket!

- Hiszen ez a Négy-fenyő panzió a Jád partján! (Cabana Patru Brazi) -

Két éve a túra második körében ott hagytuk az autót. (Egy 4 napos és egy 3 napos kör volt, egy majdnem összeérő nyolcas.)

Akkor nagyon finom miccset ettünk ott.

Nem kérdés bemegyek!

Egyedüli vendég voltam. Némi beszélgetés a tulajjal és a feleségével, no meg a miccs sörrel.

 

 

A szemben ülő hátizsákot is megkínáltam, de nem volt éhes.

A tulaj három kiskutyája igen, de nekik meg csak egy kis tányértörlésre használt kenyeret adtam.

A beszélgetés kézzel, lábbal, angol román és magyar keveréknyelven történt! Próbáltam egy kis németet is belevinni, de nem voltak fogékonyak rá! Spanyolul és olaszul nem makogok, pedig attól lett volna igazi a bábeli nyelvzavar!

Étkezés után otthagytam a zsákomat és elmentem barangolni (értsd: bogarászni apróságokkal foglalkozni) a Jád mellett felfelé.

Természetesen fürödni is kell mert megizzadtam a melegben. Mindenhol meredek és csalános susnyás volt a part, ezért inkább visszafelé a panzió közelében kerestem helyet.

Elég nehéz volt az erős sodrásban ülve egyszerre kapaszkodni és fotózni.

 

 

Kristálytiszta, jéghideg, fantasztikusan üdítő volt a víz! Megszárítkoztam, ittam még egy sört. Felvettem a zsákomat és elindultam. Egészen a kis zúgóig jutottam…

Nem bírtam ellenállni a látványnak!

Ismét fürödtem egyet!

Mivel késő délután volt úgy döntöttem nem megyek el Biharfüredig, hanem visszamászok a gerincre éjszakára. (A part közelében nem volt alkalmas hely. A kis falu közelében meg nem volt kedvem éjszakázni.)

Erősen gyülekeztek a fellegek, tehát sátrat kell verni. Nem szeretek sátorban sem más zárt helyen aludni, de néha muszáj!

 

Kellemesen telt (volna) az éjszaka, de éjfél felé egy nagy lepke került a sátor külső huzata és a hálófülke közé. Felébredtem a verdesésére. Némi bontás árán sikerült kiszabadítani. Sajnos csak egy pillanatra láttam meg a fejlámpa fényében. Azt hiszem valamelyik bagolylepkeféle (Hadeninae) volt. Pontosan nem tudom megmondani melyik, mert nem vagyok lepkész. (A világon kb. 200.000 lepkefaj él. Nincs élő ember, aki mindegyiket felismeri.)

 

Alighogy elaludtam ismét zörgés ébresztett. Ezúttal a zsákom irányából celofán zörgése.

-         Mi az ördög az már megint?  -

Felkapcsoltam a lámpát. Egy kis erdei egér rágcsálta a puffasztott búzaszeletemet. Nosza, rendeztem egy hatalmas hajszát, hogy elkapjam. Nem sikerült, noha még a nyakamon és a fejem tetején is átszaladt. Egyszer csak eltűnt!

A hátizsák mögé futott be utoljára. Félre húztam a zsákot, ekkor jött a megvilágosodás és a bosszúság.

Ahol bejött ott ment kifelé is!

 

 

A kis piszok átrágta magát a hálófülke falán a zsák mögött. Bejöhetett volna a bejáraton is, hisz szokás szerint nyitva volt, de nem.

Inkább rágott! 

Szerencsére a külső borítást nem bántotta és nem a fülke alját, rágta ki.

Azt hittem elment leoltottam a lámpát és visszafeküdtem. Még el sem helyezkedtem, megint a zörgés.

Lámpa fel és újabb hajsza!

Megint meglépett!

Ez nem fog elmenni!

El kell kapni és elvinni a közelből, mert nem fog békén hagyni.

Itt a vadászat ideje!

Leoltottam a lámpát és kezemben a pólómmal ugrásra készen vártam. Kis idő múlva ismét kezdődött a zaj. Lámpa fel és rádobtam a pólót. Elkaptam őkelmét! No, kifelé a sátorból és irány a közelben lévő kis erecske. Megúsztatom lefelé abból majd okul.

Félt szegény, mert közben belepisilt a markomba. Mérges voltam a sátor miatt, erősen dobtam, hogy beleragadjon a sárba. Sajnos a lámpa fényénél egy nagy követ találtam el. Nagyot koppant és…

 

Sajnálom kis barátom nem akartam az életedre törni! Baleset történt!

Ezúton is kérlek, bocsáss meg nekem!

 

Sohasem ölök állatot, még egeret sem!

Néhány embernek nevezett lény-t lelkiismeret furdalás nélkül, de állatot nem!

Nehezen aludtam el, lelkileg nagyon megviselt a dolog.

Reggel kerestem, de nem találtam azon a környéken ahová este leesett. Vagy megúszta a dolgot és elment, vagy valami ragadozó akadt rá az éjjel? Nem tudom!

Egyébként az egész túra folyamán rengeteg egeret láttunk. Enyhe lehetett a tél, sokan túlélték. Esetleg kevés a ragadozó? (A ragadozók száma mindig a táplálék mennyiségével arányos!) Nem tudom a választ.

 

 

Nem ő volt a tettes ezt a képet két nappal azelőtt egy másik idősebb példányról készítettem.

Nem szeretem a rágcsálókat, (még a tengerimalacot és a nyulat sem) inkább igyekszem magam távol tartani tőlük. Azt mondják a patkány nagyon intelligens állat. Lehet, hogy azért nem szeretem, mert magasabb az IQ-ja mint nekem???

 

Reggel gyorsan összepakoltam és ettem egy keveset. Szerencsére éjjeli látogatómat nem érdekelte a kenyerem és a hátizsákot sem rágta meg. (Első túrás a zsákom. Az előző 10 év és kb. 10-12.000 km után nyugdíjba vonult. Kár lett volna mindjárt az első túrán…)

 

Az eső még nem esett, de erősen borult volt az ég. Alighogy elindultam rákezdett. Először csendesen, azután mintha dézsából öntenék. Ekkor már leértem és az úton voltam. Négy kilométer Biharfüred. Az esőkabát ellenére bőrig áztam. Balról, a hegyoldalról a máskor békés kis erecskék, mint megannyi félelmetes vad folyó, ontották vizüket az útra. Bokáig, lábszárig gázoltam a sáros vízben. Néha csak sejtettem hol az út.

Mikor a falucskába értem kissé mérséklődött az eső. 

Valahol meg kell kissé szárítkoznom és utána fel a Kishavas felé. A panziótól is vezet egy jelölt ösvény egyenesen a Lóhavasra. Két éve jártam rajta eső után. Akkor lefelé jöttünk, de nagyzsákkal az sem volt egyszerű! Meredek, sáros, csúszós és susnyás! A látottak alapján nem nagyon használja senki. Ezért inkább kerülök egy kicsit.

(Előző nap ott, ahol a kutyák megtámadtak csak tovább kellett volna menni kelet felé és elértem, volna valahol a kékkel jelzett túraösvényt! A Lóhavas felé vezet, arra már jártam tavaly is. Menjen a jelzetten, akinek nincs jobb dolga!)

 

Csak egyetlen szárítkozásra alkalmas hely van a kis üdülőfaluban, a szálloda. (Jadolina Hotel) No, ha így meglátnak, nem tudom mi lesz? Egy ázott, sáros, koszos, szakállas, ápolatlan külsejű vadember egy ilyen puccos helyen!

Sohasem voltam még a hotelben, noha sokszor jártam már arra. A zsákot azért illemtudóan letettem kívül, az ajtó előtt. Beléptem, s láss csodát, nem vágtak ki, mint a macskát sz@rni!

Kértem egy kávét és egy sört. Még az ára is barátságos volt, akárcsak a csinos pultos hölgy. Megpróbáltam elmutogatni neki, hogy maradok egy kicsit, amíg kissé megszáradok. Megértő volt. Gondolom, már megszokta a viharvert túrázók látogatását.

Szívem szerint megpróbáltam volna mást is elmutogatni neki, de akkor biztosan kihajítottak volna! 

Telefonáltam haza és sms-t írtam a túravezetőnek, hogy tudja, hol vagyok és mi a szándékom. Válasza láttán már nem indultam el felfelé.

Később összefutottam még két túratárssal, akik rövidítettek a túrán.

Estére kitisztult valamennyire az idő és másnapra mintha nem is lett volna az előző napi ítéletidő. Ott lenn a völgyben minket legalább a szél nem ért, de túravezetőnk fenn orkán erejű szelet is kapott az eső mellé, de erről később még ejtek szót.

 

Másnap szárítkozás és áfonyaszedés volt a program, amíg a tv. leér.

Lábainknál a rengeteg áfonya és ha felnézünk a kilátás!

 

 

Míg száradtam másoknak is segítettem megszáradni.

 

 

A Földi poszméh ugyan a fullánkos darázs alkatúak rendjébe és a méhfélék családjába tartozik, de nyugodtan meg lehet fogni, mert igen békés jószág. A szakemberek szerint van fullánkja és tudja is használni, de engem még sohasem szúrt meg egy sem. Néhány éve garázsom padlására költözött be egy kolónia. Nem bántottam őket, pedig ha zörögtem rengetegen rajzottak elő. Nem bántottak ők sem csak zümmögve fenyegetően köröztek körülöttem.

Csak egy nyáron át él, a család!

Nem bántanak, ti se bántsátok őket!

Kedvelem ezeket a szép és szorgalmas kis rovarokat, melyek nélkül a növényvilág nagy része beporzás hiányában kihalna. A képen jól látható a hátsó lábára ragadt virágpor.

Miután megszáradt a szárnya és kissé felmelegedett, elrepült.

Azért ejtettem néhány szót róla, mert mint említettem fontos szerepe van a növények szaporodásában és ő lett a 2014-es év rovara. (A Magyar Rovartani Társaság választása alapján.)

 

Ez az Atalanta lepke miért pont a büdös ázott zoknimon érzi jól magát, ki tudja?

A túrázók letértek az ösvényről mikor odaértek a zoknimhoz. Gondolom az erős mágneses hatása megzavarta a gps-üket!

 

 

 

És bosszankodjunk is egy kicsit!

Áprilisi blogomban (Április vagy á, Pilis címmel) már írtam a jelzésfestésekről. Nos, íme az újabb gyöngyszem: Hrrrrrrrrrrrrrr!

 

 

Még a túra elején készítettem ezt a nem túl jó képet valahol a Tisza-kő táján!  Nem túl jó, de azért világosan látszik a jelzés alatt eldobott kékfestékes doboz.

Ha ez az ára a jelzésnek, akkor inkább nem kell a jelzés!

Vigaszt esetleg egy dolog nyújthat: Már tudom, nem csak a magyar jelzésfestők semmirekellőek, hanem román társaik is!

Az elkövetőket nem lenne szabad kiengedni a városnak nevezett állatkertből!

Még próbaidőre sem!

Akkor és ott, ennél sokkal csúnyább gondolataim voltak, de az nem papírra, bocsi képernyőre való. (B+ GY¶‼ ! valami ilyesmit! Magyarul rossz szagú növényi táplálékfelszívó és támasztó szerv! Mármint aki eldobta!)

Szóval csak bezárnám őket a városba éljenek ott és fulladjanak bele a saját szemetükbe és a saját maguk által szennyezett levegőbe!

 

Hogy mégse maradjon rossz utóíze a blognak:

Egy névtelen kis patakocska:

 

 

Sajnos nem sikerült fürödni benne olyan meredek helyen volt. Folyásirányából ítélve a Jádot táplálja északkelet felől.

No, de térjünk vissza a történethez. Délután megérkezett a túravezető is. Telefonon egyeztettünk, merről jön le. Felmentem elé egy darabon, hogy segítsek fáradt társamnak, de nem engedte. (Igaza volt! Én sem hagytam volna, hogy más vigye zsákomat az utolsó kilométeren!)

Este C barátommal még egy kellemes estét és éjszakát töltöttünk Biharfüred felett.

Megérkezése után még átgyalogoltunk egy miccsre és egy sörre a Négy-fenyőbe. Mikor megtudta, mit ettem előző délután, nem tudott nyugodni.  Aznap pedig már legyalogolt vagy 20 kilométert a nagyzsákkal, de azt mondta megérte azt a plusz nyolcast!

Este a tűznél még ittunk rá egyet-kettőt a szállóban vett sörből.

 

 

Már napok óta feszült és dühös volt, a csapat fegyelmezetlensége miatt.

Most végre kiengedte a gőzt.

Rosszul kezdődött számára a túra, mert indulás után jutott eszébe, hogy otthon maradt a fényképezőgépe. Szenvedélyes fotós, igényes képeket készít! Nagy bánat volt számára hogy nem tud fotózni.

Utána a csapat szétszakadása miatt bosszankodott. Ráadásul a végén mint említettem a viharban ragadt. Nem saját jószántából!

Ázott-fázott a gerincen, mert a csapat többi tagja behúzódott egy esztenába, csak épp őt felejtették el, tájékoztatni róla. Négy órát várt egy fólia alatt a viharos szélben, esőben ázva-fázva, fent a gerincen! Ha értesítik, hogy leállnak, ő is lehúzódhatott volna a völgybe, kényelmesen sátrat verhetett volna az Oncsásza rétnél!

 

A túravezetőt lehet szívatni, de ha ő teszi cumira a csapatot, akkor kitör a balhé! Ez így nem igazságos!

 

Mindezektől függetlenül ő is élvezte ezt a túrát akárcsak a túra többi résztvevője!

 

Búcsúzóul, nektek is hasonlóan szép túrákat kívánok!

Címkék: Túra Erdély





Bejegyzések 1 - 9-ig. Összes bejegyzésed: 9

Ervin
2014/08/24 19:38:14

Hogy legyen más jellegű hozzászólásom is, a túráról készült képeimet és videóimat megosztom itt is: https://picasaweb.google.com/111777780080011058260/KiralyerdoVigyazoBihar?authuser=0&feat=directlink, még ha kicsit "viharos" körülmények között is, de ketten teljesen végig csináltuk a kitűzött távot.

Gyula kérdésére is válaszolnék, amit még az autóban tett fel, hogy melyik hegycsúcs lehet az, amelyik a Bihar-hegység előtt emelkedik ki magányosan a Biharfüredre vezető úttól jobbra (felfele irányban). Annak két neve is van, a térképeken Harasztosi-Magura és Fericse-Magura neveken is szerepel, amely 1106 m magas. A csúcsra nem vezett jelzett ösvény, csak alatta a Sh, amelyből valószínűleg egy jelzetlen ösvény ágazik ki a csúcsra. A neten talált képek alapján szép kilátás van róla.



Ervin
2014/08/24 19:25:47

Utoljára tisztáznék még egy-két dolgot.

Azzal a lendülettel már az Oncsásza-réten is lehetett volna a találkozó, hiszen az a Tolvajoskőtől jól jelzett és járható ösvényen kb. fél óra távolságnyira található. A "nagy falat" a Tolvajoskő megtalálása lett volna sűrű ködben szakadó esőben erdőhatár felett hiányosan jelzett utakon. Most is úgy érzem, hogy ez azért irreális elvárás lett volna tőlünk, hogy egyből odataláljunk (egyébként esélytelen lett volna aznap), és emiatt trágár szavakkal ordibálni velem a telefonban, ez azért még egy nyugodt természetű emberben is komoly feszültséget gerjeszt és ez összeadódva a 2 . napi feszültséggel is, ez már tetemes, és ez jött ki rajtam pár nappal ezelőtt. És emiatt nevezni a társaságot fegyelmezettlennek... Igaz, hogy a csapat legfiatalabb tagja voltam, de azért én is érző ember vagyok, túrákon még senki nem beszélt velem ilyen stílusban, pedig már igen sok túrán résztvettem. És arra, hogy egy esztanába behúzódtunk a szakadó esőben megszárítkozni, az sem volt egy korrekt válasz, hogy "jó, akkor most már azt csináltok, amit akartok, oda mentek, ahová akartok, nem foglalkozok veletek tovább". És ezekért azóta sem kaptam semmilyen bocsánatkérést!

Vízeséses sztorihoz visszatérve, ha rajtam múlt volna, akkor már megnéztük volna előző nap, de a történet többszereplős volt, a többiek neki álltak főzőcskézni, de a következő nap úgyis útba ejthető volt. Ha a csapat "megmaradt tagjai" egyöntetűen alulról akarják megnézni a vízesést (ugyanis a magamfajta szenvedélyes fotósok egy vízesést elsősorban alulról szeretnek fotózni és videózni), akkor úgy gondolom, hogy annyi rugalmasság azért belefért volna egy 8 napos vándortúrába, hogy alulról is megnézhessük (végül meg is néztük), ez még nem lehet indok arra, hogy a csapatot otthagyjuk. Azzal semmi gond nem lett volna, ha a túravezető a vízeséshez vezető ösvény leágazásánál vár meg minket, na de nem a hegyvonulat túloldalánál már közvetlenül a cél előtt. Kifogástalan időjárási körülmények közepette persze azzal sem lett volna gond, de közel sem volt az. A hegyoldalban a térerő is korlátozott volt, tehát a folyamatos kommunikációra sem volt lehetőség

Végül úgy illik, hogy a korábbi hozzászólásaim miatt én is bocsánatot kérek azoktól, akiket esetleg megbántottam, bár azt hozzáteszem, hogy csak az én kommenteimből a túravezető személye kívülállóknak nem derült volna ki, nem neveztem meg senkit sem konkrétan. Ugyanúgy, mint ahogyan baleseteket is, a súlyosabb túravezetői hibákat is muszály kicsit elemezni, hogy a jövőben ne forduljanak elő.

Amit akartam, mindent leírtam, a történet most már teljesen átlátható, így a vita részemről is lezárva!



lefejellek
2014/08/23 10:09:59

Vélemények lleírva pro és kontra is, tehát ez a rész lezárva!


Más jellegű hozzászólás természetesen hozzáfűzhető!



Cserkesz
2014/08/22 20:05:01

2014/08/22 19:49:38



Kösz Gyula a kiállást! Annyit szeretnék hozzáfűzni az Ervin
hozzászólásához, hogy valóban magyar idő szerint 5:45-kor, helyi idő
szerint 06:45-kor indultam az említett ködös, esős nap reggelén csak
ennek az volt az előzménye, hogy még előtte való este bejelentették,
hogy ők az Ördög-malom vízesést is megnézik, egy másik útvonalon, ami
nem így szerepelt a túratervben. Arról nem beszélve, hogy a Cserepeshez
érkezésünk délutánján 3 óra körül bőven lett volna idó az oda kb 2,5 - 3
km levő vízeséshez elmenni amit mondtam is, hogy ha akarják látni akkor
menjenek én ottmaradok a zsákokkal, de akkor nem mentek. Benne volt
ugyan a tervben a vízesés de mivel én már láttam az alsó szakaszt úgy terveztem, hogy
felülről a forrás irányábó közelítjük meg ami ugyan egy meredek de sokkal rövidebb az úttól kb 500 m kitérő lett volna. A túraterv eredeti formájában
még mindig elérhető, bárki elolvashatja itt:

Bihari hegyek újra

De
mivel ők nem szándékoztak a tervezett útvonalon folytatni a túrát ezért
korán elindultam, azt  azonban letárgyaltuk, hogy legkésőbb a
Tolvajkőnél megvárom őket. Én betartottam a megbeszélteket.

Lehetne
ezt folytatni, főleg így egymás háta mögött vádaskodni, vitatni, a másikra
mutogatni de legyen már egy kis gerincünk. Leírhatnánk napról - napra a történéseket oda-vissza, hogy ki milyen hibákat vétett de én ebben nem vagyok hajlandó részt
venni, inkább megpróbálom elfelejteni (a szép tájakon kívül
természetesen) az egészet úgy ahogy volt.

Mit mondhatnék végezetül?

Én sem lehetek tökéletes.

Üdvözletem a túra résztvevőinek. A blog olvasóinak pedig jó szórakozást és okulást kívánok!

Okos ember a más kárán tanul!



lefejellek
2014/08/22 13:26:28

Bakker!


Nem fórumot nyitottam csak blogot írtam!


Ervin!



Ervin írta:


Minthogy a túra egyik résztvevőjeként az utolsó bekezdésekhez lenne hozzáfűznivalóm…


Elnézést, ha indulatosan fogalmaztam, de…



 


Nem 6 éve veszek részt vezetett túrákon sajnos, mert az azt jelentené, hogy huszonéves vagyok.  A hat év stimmel úgy nagyjából harminccal meg egynéhánnyal megtoldva. Ebből látható hogy eléggé kezdő vagyok, de azért néhány szót, ha ejthetnék a komoly „túrázóurak" és hölgyek fórumában! Barátsággal írok, ha néha nem is tűnik úgy.


Már négy éve túrázok együtt C-vel  meglehetősen nagy távokat tettünk meg együtt főleg hosszú többnapos nomádokon. Jól tájékozódik a térképen és nem csak jelzetten tud túrát vezetni! Az, hogy a csapat így szétszakadt nem csak az ő felelőssége, illetve annyiból az, hogy nem porolta ki a seggét az elöl rohanó tapasztalatlan túrázóknak! Hátul két tapasztaltabb ember is volt, tehát valamennyire nyugodt lehetett, így az elsőkre figyelt nehogy elmenjenek rossz felé, amint azt az első nap tették. Az, hogy a hátsó alakzat letért az én hibám, ugyanis folyamatosan mondtam (Remélem erre emlékszel!!!), hogy jobbra kell tartani ahol lehet. Sajnos más nem figyelt és én pedig nem vettem észre a letérési lehetőséget, így mentünk tovább egyenesen! Tehát én b... tam el! Az, hogy a társaság reggel nyolckor még csak vakarózott, mint a bolhás kutya nem a tv. hibája! Ha nyolckor indulás akkor nyolckor indulás! Főleg annak ismeretében, hogy, előző nap megtárgyaltuk, másnap a víz miatt nagyobb távot kell teljesíteni, de tudom nem erről a napról írtál. Viszont azt is tudom, hogy más napokon sem ment másként. Tehát ha a tv. azt mondja indulás akkor indulás van! Egyébként ha velem teszitek ezt akkor másnap leviszlek a jelzettről és otthagylak, mint Szent-Pál az oláhokat. Akkor azután, gondolkodhattok, hogy mennyivel okosabb lett volna a tv.-re hallgatni!


Túráztam már olyan túratárssal aki szintén kritizálta a tv.-t, mindezt olyan tapasztalattal „ismeretekkel” tette, hogy még engem is meglepett. Elmondta szépen, hogy előttem van észak, hátam ögött dél,… , Ezért tudom, hogy rossz az irány! - mondta Nagyon szépen tudta a mondókát, csak egy icipici baj volt vele! Arccal nyugatnak állt! Mennyit is tévedett? Ó talán csak kilencven fokot. (A 360-ból!)  Nem nagy dolog! Talán az országhatárnál észrevette volna, hogy nem jó felé megy!


A ködről!


Ködben mindenki elveszíti az irányérzékét, tehát fokozott figyelmet érdemel ilyenkor a jelzés és az iránytű! Te már tavaly bebizonyítottad, hogy különösen rosszul tájékozódsz a ködben! Emlékszel? A tábortól 100 m.-re… Meddig is tartott visszaérni? Kicsit több, mint két órába azt hiszem… Pedig akkor még nem is volt igazán nagy a köd. Tehát ködben célszerű a túravezetővel tartani. (Igaz láttam már olyan „vizsgázott [nem tudom miből?] túravezetőt” aki a sarki közértből is csak azért talál haza, mert már tudja az utat, megmutatták neki. Ha azonban elmész a túrájára ö a főnök. Ha tetszik, ha nem!) C nem ilyen! A csapatban három fő volt, akit térkép és iránytű nélkül is nyugodtan szabadon lehetne engedni ismeretlen terepen, sajnálatodra nem tartozol közéjük. Jól tájékozódsz a térképen, jól követed a jelzéseket, de ha elvennék a térképedet és nem lenne jelzés...  


A korai indulásra bizonyára jó oka volt és nem hiszem, hogy hat előtt indult volna! Ettől függetlenül tök mindegy, hogy milyen oka volt! Ő volt a túravezető így ő határozta meg hogy mikor és merre! Amíg mások túráján veszel rész addig, alkalmazkodni kell mások szokásaihoz! A túratervben nem szerepelt az Ördögmalom ve. A gerinc alatt a tv. is látta az esztenát és ha tudja, hogy két órával utána indultok és megálltok ott akkor nem ázik-fázik négy órát miattatok egy fólia alatt! Tehát ne állítsd, hogy nem törődött veletek!


A romániai jelzések sok helyen hiányosak ez köztudott. (Amint azt a blogban említettem épp olyan haszontalanok festik, mint nálunk épp olyan idióta módon! Ahol jól kitaposott ösvény van két méterenként van festve [minek???], de ahol letérő van vagy nem egyértelmű merre kell menni ott, még véletlenül sem jelzi semmi!) Ezért kell figyelni, ha a jelzetten akarsz menni! Vagy nem kell a jelzetten menni, akkor pedig a terep adottságaira és az irányra kell fokozottan ügyelni!


Arról miért nem írtál, hogy a túra végén az egész csapat rád várt egy fél napot (vagy kicsit többet is), mert úri jókedved úgy tartotta, hogy egészen másfelé mész, mint ami a túratervben szerepelt! Az egész túrán ezt tettétek! Ettől lett mérges a tv. is! Arról sem tettél említést, hogy nem a megbeszélt ponton jöttél le hanem jó 3 kilométerre! Vajon miért nem említetted???


A hazaindulás reggelén küldtem egy sms-t, hogy ha nem értek le délig, otthagylak. Emlékszel? Mikor is értetek le? Sajnálom, hogy nem voltam következetes. Vajon  a főnököd mit szólt volna, ha nem érsz be időben?


Egy számomra ismeretlen túratárs blogjához írtam hozzászólást 07.07.-én:


„Sem a túravezetőt sem a résztvevőket nem ismerem, tehát elfogult sem vagyok, ezt előre leszögezem.



Ha jelentkezem egy túrára és nem úgy sikerül akkor nem a túravezetőt okolom rögtön, hanem magamba nézek először. Ettől függetlenül lehet hogy a tv. nem állott a helyzet magaslatán, de úgy tűnik ti sem voltatok ártatlanok. Tehát ne a tv.-t alázd rögtön!”


Az Öreg-Nyitra túráról írt blogomban (Elfeledett, de nem feledhető címmel) már szót ejtettem hasonló témáról. Néhány dolog nem tetszett számomra a tv. tevékenységével kapcsolatban, de nem írtam róla a blogban. Egyszerűen azért, mert előtte nem mondtam a szemébe! Utólag pedig a háta mögött, ha úgy tetszik, alattomos dolog kritizálni valakit. A túra végén illetve közben pedig azért nem szóltam neki, mert nem volt jelentős dolog és ha az is lett volna, a tv. lelkesedése láttán érdemtelen cselekedet.


Összefoglava:


-         1. A túravezetőnek mindig igaza van!


-         2. Ha mégsem akkor is az első pont van érvényben!


-         3, Csodálom az irántatok tanúsított türelmét, én már a második nap után, tüzet raktam volna a térképekből és útjára engedtem volna a társaságot! Lehetőséget adva ezzel arra, hogy bebizonyíthassátok mennyire okosak vagytok!


-         4, C abszolút alkalmas a túravezetésre, jó túravezető csak kissé engedékeny!


-         5, Nem hagyta magára a csapatot! A csapat egy része hagyta magára őt, mivel nem követték az utasításait és a túratervet sem!


Ui.


Csak egy jó tanács és némi illemtan!


Ezeket akkor és ott kellett volna a tv. szemébe mondani, nem pedig utólag! Ő megmondta a szemetekbe a túra végén! (Ha jól emlékszem, márpedig jól emlékszem!) Akkor kellett volna hozzászólni!


Ennyit az illemről!


A jó tanács: Tura barátommal ne készülj a Gyalui-havasokba, ha így állsz hozzá a túrához! Ő nem fog otthagyni… nem olyan a természete, de megtanulsz, a szőnyeg szélén állni abban biztos vagyok! Ismerem őt, hidd el az sokkal rosszabb lesz! (Nem voltál katona, lehet, hogy nem tudod mit jelent ez a kifejezés. Majd rájössz…) Ha már a katonaságnál tartunk: Igaz, hogy hülye volt az őrmester, de muszáj volt azt tenni, amit ő mond! Egyszerűen azért, mert ő volt a főnök!


Jah, míg el nem feledem! Nem nézem el! Sem, neked sem másnak!


Uff!!!



lefejellek
2014/08/22 13:12:04

 


Bonatirev és Tura


 


Ha megyek is a Gyaluiba akkor kóborolni, kutyagolni és botorkázni!


Loholni azt nem fogok. Nekem ne akarja a tv. bebizonyítani, hogy legyalogolja még a fiatalokat is! Úgy is tudom, hogy igaz!


Mostanában sokat fáj a lábam, (gondolom a munkám miatt) tehát nem fogok rohanni! Ráadásul akkor nincsen időm fotózni, gombászni, bogarászni meg ilyesmi.



Ervin
2014/08/20 23:24:50

A Gyalui-havasok engem is érdekelne, bár idén ősszel már reménytelen, hogy nekem beleférjen.

Bonatirev! A tények pontos ismerete nélkül írtad, hogy szegény túravezető! Ajánlom, hogy olvasd el az előző hozzászólásomat, ami a színtiszta igazságot tartalmazza. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy szegény résztvevők, akiket a túravezető többször is magukra hagyott.

A blog végén leírtakkal ellentétben nem mi szivattuk a túravezetőt, hanem ő minket, és végül ezzel saját magát. A bloghoz hozzátartozik az előző hozzászólásom is!



Ervin
2014/08/20 20:44:16

Minthogy a túra egyik résztvevőjeként az utolsó bekezdésekhez lenne hozzáfűznivalóm, ugyanis nem teljesen fedik a valóságot. Már 6 éve járok más által vezetett túrákra is, de még ennyire rosszul vezetett túrán nem vettem részt, ugyanis a túravezető nagyon súlyos hibákat követett el.

Az első nagyobb hiba a 2. napon történt, amikor egy gyengén jelzett egyenes útszakoszon a jelzés letért jobbra. A kritikus ponton a túravezető is csak gondolta egy patak folyásából, hogy talán itt kell jobbra térni, hárman, akik előrerohantak, le is tértek jobbra, és majd csak valahol később láttak újra jelzést. Az azonban a túravezetőben fel sem vetődött, hogy a hátul lévő 4 embert is be kellene várni. Mivel nem volt jelezve a letérés, így mi hátul tovább mentünk és a térképem és minimális térképolvasási tapasztalatom alapján jókora kerülővel értük utol a csapatot. Egyébként már a kritikus pont előtt sem volt már több helyen egyértelmű a jelzés, természetesen a túravezető azokon a helyeken sem állt meg sehol sem.

A másik nagyobb hiba az 5. napon történt. Azt ugyan már előző este bejelentette a túravezető, hogy másnap reggel korán szeretne elindulni a viszonylag rövid táv ellenére is, de konkrét időpontot nem mondott. Reggel még aludtunk, amikor 3/4 hatkor bejelentette, hogy ő elindult, majd valahol megvár minket, a csapatot szó szerint otthagyta!!! Először arról volt szó, hogy valahol az Ördögmalom-vízesés körül fog várni ránk, ugyanis mi azt nagyon szerettük volna megnézni, azonban a vezetőnket az nem érdekelte. Aztán közben a tudtunk nélkül mégis úgy döntött, hogy a gerinc túloldalán vár meg minket, a Tolvajoskőnél. Csak hogy közben meg jött a rosszidő, ami a magashegyi gerincen sűrű ködöt jelent, ami a tájékozódást nagy mértékben nehezíti, ilyen esetekben nagyon fontos, hogy együtt haladjon a csapat, és a túravezető pont ebben a helyzetben hagyta magára a csapatot. Szerencsénkre még a gerinc alatt találtunk egy jó állapotú esztenát, ahová be tudtunk húzódni a szakadó eső elől és meg tudtunk szárítkozni. Ahogy ráleltünk az esztenára, a túravezető rögtön telefonált is minősíthetetlen hangnemben, utána sms-ben is érdeklődött, hogy hol járunk, és én rögtön azonnal küldtem is válasz sms-t, tehát az nem igaz, hogy nem tájékoztattuk őt. Arra egyébként esély sem lett volna, hogy a sűrű ködben kissé hiányos jelzések közepette oda találjunk a Tolvajoskőhöz, ha nem állunk meg, elképzelhető, hogy a hegység teljesen más pontjánál kötöttünk volna ki.

Nekem a leírásból nagyon úgy tűnik, hogy a C túravezető ahogy leért Biharfüredre, a lént lévő túratársaknak közel sem a valóságot adta elő. A valósaág az, hogy a C TÚRAVEZETŐ annak ellenére, hogy nagyon jól tájékozódik és olvas térképet, A TÚRAVEZETÉSHEZ MÉGIS A TELJES ALKALMATLANSÁGÁT BIZONYÍTOTTA BE, ugyanis a csapatot egyáltalán nem tudta összetartani és nem is igazán foglalkozott a csapattal. Szerencsére nekem is és az egyik társamnak is volt térképe és némi túrázási tapasztalata, így 3-an túravezető nélkül is be tudtuk járni a hátralévő szakaszt immáron ragyogóan szép időben. De ennek ellenére külföldön ismeretlen terepen a csapatot magára hagyni súlyos felelőtlenség volt!!!!!! És súlyos felelőtlenség volt a 2 napon a kritikus letérésnél a hátul lévő 4 embert is otthagyni!!!!!! 7 embert nem sikerült összetartani.

Elnézést, ha indulatosan fogalmaztam, de sajnos a bloghoz mindenféleképpen hozzá kellett tennem a valóságos történetet is, és őszintén remélem, hogy a jövőbeli túratársas túrák vezetésében ilyen hibák nem fognak előfordulni.



tura
2014/08/20 16:19:05

Köszönjük! Közösen is megdöngethetünk egy nagyobb szakaszt a Gyalui havasokban még az idei őszön. Ha mellőlem is meg akarsz lógni, akkor máris indulhatsz a ...jelzetlen ösvényeiden




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.