Halkan duruzsolnak alattam a hengerek, mellkasomat a szélnek tárva élvezem a száguldást! Lágyan simul kétkerekűm a kanyarok ívébe! A szabadság végtelen érzésével tölt el még mindig ugyanúgy, mint 45 évvel ezelőtt, mikor nagyapám Rigáján az első kört megtettem. A fülemben cseng a nóta: „Szabadnak születtél, véred, mint a tűz…”

Hátamon a hátizsák pedig azt jelzi, hogy másképpen is megélem ma ezt az érzést. Túrára illetve csak kirándulásra indulok, szarvasbőgésre, mint minden ősszel!

Zene:

Az idén a szokásosnál kevesebb időm jutott túrázásra, ezért sok kis apró egynapos kirándulás tarkította évi programomat. (Az egynaposok számomra nem minősülnek túrának csak kirándulásnak!) Volt több nagy (többnapos nomád), azok némelyikéről írtam is, de most csak egy kicsiről írnék. Leginkább csak magam számára, hogy maradjon valami emlékeztetőm erről is majd ötven év múlva.

Tehát: szarvasbőgés!

A motort Á barátomnál hagyom, onnan indulok, de előbb egy kis diavetítésen veszek részt, Á néhány túrájáról és egy barátja képeiből élménybeszámolóval egybekötve. Szép téli képek a Radnai-havasokból az Ararátról és nyári képek az Aconcaguáról az Andok legmagasabbikáról.

Éjjel 23 óra táján indulok a terepre. A fejlámpa fényében nem találom az átjárót és a jelzést, de hála helyismeretemnek egy kis kerítésmászás és crossover után meglelem a helyet, melyet éjszakára kigondoltam. Nem ez a legjobb hely a bőgés megfigyeléséhez, de tilosban járok, és így éjjel nem lenne szerencsés egy golyót kapni a hátsómba. A jó helyhez, amit eredetileg kigondoltam csak nappal lehet veszélytelenül eljutni. Útközben rengeteg vaddal (rókák, vaddisznók, szarvasok, őzek) találkoztam, így reménykedtem, hogy nem lesz unalmas az éjszakám. Egy öreg vadkan úgy gondolta nem tér ki előlem csak bámult bele lámpám fényébe zöldesen fluoreszkáló szemeivel. Mindössze talán négy méterre volt. Egy darabig csak néztünk egymás szemébe, azután amikor megtörtem a csendet, ("No, akkor most barátkozunk, vagy nem barátkozunk komám?" – kérdeztem tőle.) úgy gondolta inkább elmegy. Az ilyen öreg remeték sajnos nem túl ismerkedő hajlamúak!

Csalatkoztam a bőgésben is lanyha volt és az is eléggé messziről jött. (Arról ahová először menni akartam.) Leterítettem hálózsákomat egy öreg tölgy tövébe és inkább aludtam egy jót a kristálytiszta szép csillagos szabad ég alatt. Mindössze egyszer ébredtem fel, mert néhány vaddisznó jött és turkált egy ideig néhány méterre tőlem. Gyönyörködtem bennük, míg el nem mentek, utána a csillagos égben is míg újra elaludtam. Reggel gyorsan összeszedelőzködtem és indulás vissza. Még néhány fiatal bika folytatta az éjszakai eszmecserét éppen amerre mentem. Kettőt sikerült becserkésznem közülük. Nem túl közelre, de már lehetett volna használható képeket készíteni.

Sajnos fényképezőgépem otthon maradt ezt még este vettem észre. Pedig kellett volna a vadászathoz és az útközben tervezett gombászáshoz is. (Vadakra lőni csak fotómasinával és a szememmel szoktam! Emberre már puskával és íjjal, nyíllal is. Azt nem tiltja a hitvallásom!)

Házigazdám számára szedtem némi gombát. Gyűrűs tuskógomba, Nagy őzlábgomba, Óriás pöfeteg volt a választék. Sok csiperkét is találtam, de mind az enyhén mérgező Sárguló ill. Karbolszagú csiperke volt. Az idén megfigyeléseim szerint országszerte több volt a Gyilkos galóca, mint az előző években. Abból valamint Párduc és légyölő galócából is sok volt azon a környéken. Vargányát nem találtam már, de előtte két héttel azon a környéken szedtem nagyjából 5-6 kilónyi Okkerszínű vargányát (tinórut).

A délelőttöt még barátomnál töltöttem kislánya szülinapi buliján. Megmotoroztattam a gyermeksereget, azután hazaindultam vissza a munkás hétköznapokba.

A bőgés vacak volt, de kárpótoltak a disznók a két becserkelt bika és a gombák!

Címkék: Túra