„Régóta foglalkoztat a gondolat: mi a túrázás? mi a kirándulás? …

Vagyis számodra a túrázás csakis több napos, s a kirándulás egy napos? … Szerintem a két kifejezés között hasonlóságok és ÓRIÁSI KÜLÖNBSÉGEK vannak!!!

Ez megérne legalább egy blogot, de megeshet többet is…” – írta J barátom egy blogomhoz való hozzászólásában.

Nos, valóban megér egy blogot! Nem vagyok az elméletek embere, illetve csak gyakorlati tapasztalatok alapján állítok fel elméleteket. (A mai (XXI. századi) emberre ez nem igazán jellemző. Szerintem!) Jelen esetben sem lesz szó ilyesmiről. Csak néhány gondolatomat vetem pa … pír helyett képernyőre!

Ez így rendkívül száraz és unalmas lenne, ezért egy kis hozzá illő zene és képek segítenek elviselhetővé tenni. A képek saját készítésűek (Régebbi blogjaim képeiből.) és azt kívánom bemutatni általuk, hogy miért szeretek, miért megyek túrázni!

Zene, katints ide!

„Szerintem”- írtam és ez vonatkozik az egész blogra. Hisz nem vagyunk egyformák, nem egyképpen vélekedünk bizonyos dolgokról, de van olyan is, amiről igen! (Éppen ezért szép és változatos a világ!) „Mindenki másképp csinálja!” (És gondolja!)

Tehát az alábbiak csak számomra jelentik a fenti fogalmakat. Rendkívül összetett és szubjektív (Bocsi, „egyéni megítélésű” a helyes MAGYAR kifejezés!) dolog ezért (ha nem is írom le mindig) csak „számomra”!

(Nem térek ki a magashegységi túrázásra, mert az más kategória!)

Vegyük először a kirándulást. Ez egy rövid ideig tartó kiruccanás, amely nem feltétlenül a természetbe irányul, hanem például város vagy múzeumlátogatás is lehet.

Jelen esetben csak a természetjárásra vonatkoztatom!

Egy kisebb távú és rövid idejű egyszeri esemény. És ezzel a mondattal mindjárt újabb kérdések merülnek fel:

Mi a kisebb táv?

Mennyi idő a rövid?

Ez, ahogyan azt épp az imént említettem, személyes megítélés kérdése!

A kisebb táv számomra a 15-20 km alatti távot jelenti, mivel könnyű felszereléssel általában 30-35 km, ami még éppen jólesik. Természetesen ez szint és terepfüggő, de általában ennyi. Voltam már 38km és majd 4000 (<4km. szint) kirándulás (túra?) után is kellemesen elfáradva és 22/900 után is szörnyen kimerült.

Gond nélkül megy az 50/1-2000 is, de ez már nem igazán esik jól. Többet pedig nem próbáltam, mert nem volt még rá szükség és sohasem a távra és a magasságra hajtok. Gondolom, ha rákényszerülnék, menne több is. Nagyzsákkal (15-25 kg) már egészen más a helyzet! Szinttől, tereptől függően 15-30 km. Ami még jólesik. A képen látható terepen inkább a 15, bár azon a napon több, mint húszat tettünk meg.

A rövid idő pedig egy emberi életre vonatkoztatva lehet egy hét, de egy hónap is. Az átlagos élethossz (kb. 70 évnek vettem) 3600-ad illetve 840-ed része. Én 1 napnak gondolom. (1/25500)

Szóval ott tartottunk, hogy ezek egyénenként változó dolgok, illetve az egyén pillanatnyi lelki és fizikai állapotától függően változóak. Nem véletlenül írtam a lelkit is. Még aktív amatőr sportolóként sokkoló kudarcok tanítottak meg rá mennyire fontos a pillanatnyi mentális állapot! Egy küzdősportban kiemelten fontos, de minden más sportra vonatkozik. A fizikum kisebb hiányosságát lehet pótolni megfelelő lelki felkészültséggel, de fordítva már nem működik a dolog!

Természetesen a kirándulás is lehet éppen olyan tartalmas és fárasztó, mint egy túra. A különbség csupán annyi, hogy a túra egy hosszabb távú többnapos esemény. A sorozatterhelés mindig keményebb megpróbáltatás, hisz nincs utána pihenőnap, csak jobb esetben egy éjszaka a regenerálódásra! (Bocsánat, néhányszor már a kezemre ütöttem az idegen kifejezések miatt! (felfrissülésre, megújulásra.) Ha nem tudod magad kipihenni, akkor másnap és a következő napokban a maradék fáradtság csak halmozódhat és egy idő után a túra, feladására kényszeríthet. Ezért komolyabb fizikai és lelki terhelés a többnapos! Ezzel azt hiszem mindenki, egyetért. (Legalábbis azok, akik már próbálták!)

Nos, számomra akkor jelent igazán túrát a túra szó, ha ezt a többnapos eseményt megszakítás nélkül a természetben töltöm. Ez azt jelenti, hogy nem töltök el éjszakát lakott helyen, illetve szálláson.

Ez a különbség J barátom és az én álláspontom között. Ő is sok komoly többnapos túrát tesz évente, de mindig szálláson tölti az éjszakát. (Mint azt egy blogomban írtam: „Akkó aludt utójára sátorban, mikó István király fővette a keresztséget!”) Az adja meg igazán a túra zamatát, ha folyamatosan a természetben vagyok, és ki vagyok téve szeszélyeinek! Lehetőség szerint még a sátrat sem használom, csak eső illetve erős szél esetén.

Ez a határtalan szabadság érzésével tölt el, ráadásul egészen közel engedem magamhoz a természetet. Így még jobban próbára teszi a tűrőképességet is, de megéri, mert csak így válhatok részévé, illetve így érezhetem magam igazán a természet részének.

Ezt az érzést csak fokozni lehet azzal, ha:

 1; egyedül vagyok,

 2; ismeretlen a vidék,

 3; nincsen térképem sem fölkörüli műholdas (globális) helymeghatározóm (dzsípíesz) Esetleg műholdas vagy mobil telefon lehet nálam, de csak végszükség esetére, és kikapcsolt állapotban.

 4; mindenféle lakott helytől a lehető legtávolabb, (min. 8-10, de akár 50-500 km. az utóbbit azért Európában lehetetlen elérni)

 5; korlátozott felszereléssel, (kevés víz, élelem, egyéb), vagy ezek teljes hiányában, vagyok kinn. (Néha őrültnek neveznek emiatt! Nem igazán érdekel!)

Így együtt vagy külön-külön valamelyik még a fenti meghatározáshoz, és kész a jó, felszabadító, (esetleg embert próbáló) kikapcsolódás!

Egy szálláson társaságban töltött este sohasem lehet olyan kellemes, mint egyedül az erdőben bámulni a tűzbe, hallgatni az erdő hangjait és közben az útközben szedett gombából levest főzni, vagy teát egy marék fenyőrügyből, vadmentából!

A hálózsákban fekve erre a látványra ébredni, sokkal felemelőbb érzés, mint a Sándor-palotában egy baldachinos ágyban!

Sokan kérdezik: Nem félsz éjjel egyedül a szabad ég alatt aludni? Nem félsz, hogy a közeledbe megy, vagy megérint, megtámad stb. valami állat, rovar?

Röviden: NEM!!!

Esetleg visszakérdezek: Te nem félsz egyedül, bukósisak, páncél és rendőri, kíséret nélkül kimenni a városba?

Annak, hogy kirabolnak, megerőszakolnak, elüt egy jármű, fejedre esik egy stukkó, cserép vagy a lakásodban gázmérgezés áldozata leszel, sokkal nagyobb a valószínűsége, mint annak, hogy odakint a természetben valami állat megtámad! Egyetlen dologtól lehet ott félni az, pedig éppen az EMBER!

Amikor 15 évesen először töltöttem kinn egyedül egy éjszakát nem sokat aludtam.

No jól van, bevallom őszintén, egész éjjel rettegtem! Minden apró neszre felkaptam a fejemet és mindenféle idióta gondolatom volt, különféle rémséges lényekről! Pedig akkoriban még nem is voltak a tévében és a mozikban hülyébbnél hülyébb (főként amerikai) népbutító rémfilmek. Akkor még csak legfeljebb a Rézf@szú-bagoly (nagyapámtól hallott kifejezés) riogathatott (volna!).

Idősebb barátaimtól hallottam, hogy milyen jó (menő?) dolog kinn aludni az erdőben és úgy gondoltam eléggé kemény (macsó) gyerek vagyok, hogy kipróbáljam. Éjjel kiszöktem és a kb. 2 km-re lévő réten, az erdő szélén egy szénakazalban töltöttem az éjszakát.

Később mikor megismertem az állatok, a természet hangjait, már nem féltem, hanem élveztem, hogy hallhatom, és néha láthatom is őket. A kezdeti félelem csak az ismeretlentől való félelem volt! A szokatlan zajokra még manapság is felébredek, de ha mellettem, megy el egy vaddisznó, vagy ott turkál, már nem mindig.

Esetleg az állatok szokatlan viselkedése lep meg néha. Épp a hónap elején, egy nomád túrán voltam a Zemplénben. Szokás szerint a szabad ég alatt feküdtem le aludni, a tűztől néhány méterre egy öreg tölgy alatt. Éjjel 10 körül I barátom még a tűznél üldögélt iszogatott, de én már aludtam. Nem tudom mire ébredtem fel, de a szememet kinyitva egy rókapofa bámult a képembe (nagyjából 10-20 centiméterről), és éppen az arcomat szaglászta! Erre természetesen felültem és rákiáltottam, hogy mész innét, vagy ilyesmi! I is csak ekkor vette észre a rókát. Először csak néhány métert távolodott, onnan nézett vissza. Alig tudtuk elkergetni, még jó ideig láttuk amint 20-30 méteres távolságban, körülöttünk lopakodik és leskelődik. Maga a róka látványa nem lepett meg, de ez a tőle teljesen szokatlan viselkedés már igen. Arra gondoltunk, hogy veszett volt talán, de a neten utána nézve azon a környéken évek óta nem találtak veszett állatot. Nem tudom, mi lelhette. Lehet, hogy csak azt nézte élek-e még? Ha nem, akkor kész a (gyu)lakoma?

Vagy csak jóéjt-puszit akart adni?  Akkor viszont nagyon elbaltáztam a dolgot!

- Mit gondolhatott rólam? -

 - Odamegyek ehhez a seggfejhez, hogy egy jóéjt-puszival, örömet szerezzek neki erre nekemtámad és elkerget! No, tudod mikor barátkozom legközelebb veled! Milyen bunkó népség az ember! –legalábbis valami hasonlót!

Elnézést elkalandoztam, mint ez a hegyi patak a kövek között!

Igaz ezt túrán is gyakran teszem. Ezért nem is túrázónak, inkább csak csavargónak nevezném magam!

Tehát a túra!

Egynapos eseményt esetleg akkor tekinthetek túrának, ha különösen nehéz a szint vagy a táv miatt. 50-100 kilométeres sok szinttel. Tulajdonképpen teljesítménytúra (féle?). Én sosem veszek részt ilyesmin. Régebben néhányszor voltam, L barátomat kísértem el illetve ő hívott meg. Végig csináltam vele egy-két ötvenest (Mackó50, Bükk50), de sohasem neveztem be. Nálam már ez kiveri a biztit! Papíron nevezni, feliratkozni brrrrr! Utálom a hivatalos dolgokat, a hivatalokat és a hivatalnokokat! A papírt csak könyvként szeretem!

Inkább csak sportként tekintek erre a műfajra. Teli az erdő emberekkel, kijelölt útvonal, állomások stb. Szóval nem természetjárás inkább átgyalogolás a természeten!

Sokak számára egyfajta kihívás, ahogyan a minél magasabb csúcsok meghódítása is! Van, aki ezt kedveli, én azonban nem!

Többet jelent számomra egy ritka növény, gomba, rovar egy ember által régen nem járt hely.

Természetesen a korral változik az ember, változik az érdeklődési köre is, de azért túl sokat nem.

Mindig utáltam futni! Ennek ellentmondani látszik, hogy iskolásként 60 méteren az egyik leggyorsabb voltam. Ráadásul sok mezei futóversenyen indultam, nem is eredménytelenül. Egy ideig élveztem a száguldást erdőn-mezőn át, de azután már nem leltem benne örömet. A gombák, rovarok, állatok, növények iránti szeretet viszont nem változott, ahogyan a gépek szeretete sem! Ezt az oldalamat kevesebben ismerik, de ez nem tartozik ide! (Bár a motoros túra sem rossz dolog!   Egy nap, az motorozgatás, három négy folyamatosan nagyobb távon (minimum 2-300 km/nap) az már túra!)

Nemrégen egy ismerősöm hívott egy eseményre a városba. Épp az a cég támogatta az eseményt, melynél dolgozom.

Városi maratoni futás!

Még ilyen eszement ötletet?

Nem kell futni, van gyalogló táv is! –mondta.

A várost alapból utálom!

Abban a mocskos levegőben fussak, vagy gyalogoljak?

Inkább rászokom a dohányzásra, ha már rongálni akarom a tüdőmet!

A dohányfüst kevésbé ártalmas, mint a városi, levegőnek nevezett gáz és porkeverék! (Ezt nem én találtam ki.)

Az idegeimre menne a tömeg, a sok szmogban futkározó mérgezett idióta!

- Úgy tudom, szoktál túrázni, azért gondoltam. –mondta.

- Igen valóban szoktam túrázni, de ahová te hívsz, nem túra és még csak sportnak sem nevezném! –válaszoltam. Bár, ha a szmogtűrést sportnak nevezzük, akkor mégiscsak az!

Ráadásul valami 7,5km volt a gyalogló táv. Az kirándulásnak kevés, büdös levegőt szívni meg sok!

Amint láthatjuk, van, aki ezt is kedveli, ráadásul ezt is túrának nevezi.

Az emberi tüdő egyébként kitűnő levegőszűrő! Hatalmas (futballpálya nagyságú) nedves felületén sok gázt és port tud megkötni, így tisztítja a szennyezett levegőt. Ebből az következik jó, ha maratont futnak a városban, de minden nap kellene legalább félmillió futó. (Akik tisztítják a levegőt, hogy én is el tudjam viselni!)  

A vízitúrát is csak akkor tekintem túrának, ha többnapos. Az egynapos csak evezés, evezgetés, lapátolás!  

Akár túráztok, akár kirándultok, az erdő szelleme vigyázzon rátok!

Élvezzétek, a természet nyújtotta örömöket, szépségeket, viseljétek el, ha a csúnyábbik arcát mutatja, fogadjátok alázattal, amit rátok mér!

Ezzel el is értem mondandóm végére, de egy kicsit más dologról még ejtenék néhány szót. Nem a téma mondanivalójához kapcsolódik, hanem a szöveghez!

Következetesen többnapost és egynapost írtam a blogban. Jelen esetben ez a helyes magyar kifejezés a több napos és egy napos így különírva ugyanis egészen mást jelent!

Akire vonatkozik, az tudja miért írtam ezt a kis kiegészítést!

Címkék: Túra Kirándulás