Sokat meditáltam azon, hogy mi kell egy sikeres túrához? A túraterv mellé fontos a logisztika, a csapat, de azért a probléma megoldásokra felkészült túrvezető is nélkülözhetetlen. Az időjárás okozta pusztitások után eléggé beszűkült a lehetséges célpontok választéka. A szombati Badacsony és környéke ideális helyszínnek bizonyult a nagyszeű napsütéses időnek köszönhetően. Ezen a túrán egy ütőképes társaság jött össze, és komoly túrateljessítmény születtet, de mint később kiderült zömmel "operett túristák" voltak, mivel a vasárnapot az élmények feldolgozásával és pihenéssel töltötték, ezért lemaradtak a "túrák túrájáról".

A Túrák Túrája a Cserhát volt. A viszonylag korai érkezés és a kölcsönös üdvözlés után vidáman indultunk a Nográdberceli harcálláspontról. Érdekesnek tünt a falu, mert emberrel nem találkoztunk, a kocsma is szebb időket idézve már régen bezárt. Persze később kiderült, hogy hol vannak a helyiek -hajtottak. Miután a betonról letérve az első vizes akadályon átközdöttük magunkat megnyugodtunk, hogy majd a dombokon sokkal jobb lesz. Valóban úgy is tünt, csupán néhány medencényi méretű dagonyával találkoztunk az utakon, amit a vaddisznók még a kilővésük előtt utoljára használtak. Távolban szovjet filmeket idéző puskaropogás hallatszott, de nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, mert lekötötte a figyelmünket az útnak nevezett képződmény azon pontjainak keresése, ahol minimális esélyünk lehetett a továbbhaladásra. Azt közösen megállapitottuk, hogy az erdőben a legnagyobb kárt az erdészek és a vadászok okozzák, gyakorlatilag járhatatlan utakat kialakítva. Eddig naivan azt gondoltam, hogy a szuper nordic botom csupán a gyorsabb és biztonságosabb haladást szolgálja, most meg kiderült, hogy mélységmérőnek is kifogástalan. A kisebb kátyuk mélységét tudtam vele ellenőrizni 120 cm-ig. Bajban derül ki igazán, hogy ki a jó barát. Mi gyorsan jó barátok lettünk valamennyien, mert közös volt a cél: Valahogy túlélni! Amikor a táv feléhez értünk, felmerült néhány túratársban, hogy talán vissza kellene fordulni, de ezt a Tábi tó megpillantása után már többet senki nem fontolgatta. Meg különben miért is tette volna, mert az igazi élmények ezután következtek. Amikor a táv felén túljut az ember, akkor már tudja, hogy előbb-utőbb a kör bezárul. Valóban igy volt, csak az jelentett némi bizonytalanságot, hogy a fegyver ropogások egyre közelebbről hallatszottak. Mint később kiderült a kör a vaddisznók körül is egyre szűkült. Mi mentünk elszántan mindaddig, amig nem találkoztunk egy traktoros vadásszal, aki közölte, hogy: "Itten mostan nagy vadászat van!" Próbáltam győzködni, hogy:"Itten mostan a Túrák túrája van!" Végül megegyeztünk abban, hogy nem szükséges az a néhány órás várakozás a mintegy 300 m-es áthaladáshoz ha lemegyünk a szurdokba, és figyelünk, ott biztos nem lehet baj. Gondoltuk, hogy a tiszteletünkre néhány percig abba marad a sortűz -ez igy is volt egy darabig - de aztán az utolsó töltény erejéig a fiúk megmutatták, hogy milyen a "magyar vírtus". Háborús filmbeli statisztának gondoltuk magunkat, de túljutva a tűzfészkeken elértük a teritéket, ahol a készséges vadászok méltányolva bátorságunkat közel engedtek a zsákmányhoz. Megtanítottak arra is, hogy a fenyő ágakból készitett U-alakú díszitésen keresztül nem lehet a zsákmányhoz jutni, csak a nyitott oldalon. A sok fotó után barátként váltunk el a szimpatikus vadászoktól - személy szerint nekem azért még maradt még némi fenntartásom ezen "úri huncutsággal" kapcsolatosan.

Vili barátunk javaslatára még betértünk Gyarmaton a Svejk nevű objektumba, ahol nagyszerű szlovák ételeket ettünk, és a söröket kóstoltunk. Ez igy volt kerek. Várom a folytatást, megköszönve minden túratársamnak ezt a csodás élményt. Külön köszönöm Zsuzsinak és Lacinak, hogy ilyen nagyszerű embereket ismerhettem meg - köztük volt a korábbi kedvencem, aki lenyűgözően finom stilusával belopta magát a szivembe. Na lányok most lehet találgatni, hogy ki az!

Címkék: Cserhát Túra élményekkel