Folytatás:

A Rudarica erdészházhoz (1050 m) vezető utat nagyon nehezen találtuk meg a sokszor ember nagyságú málnásban, egyéb növényzetben vezetett, így egy helyen el is tévedtünk. Persze azért minden időben a helyére került. Az utolsó előtti nagy meredélyen, lapulevelek között csúszkálva értünk be az erdőbe. Itt több turistával találkoztunk, akik igyekeztek fel a gerincre. Ők még nem tudták, amit mi már tudunk, hogy talán most is esik fent az eső, hogy nem látni semmit a felhő miatt, hogy sátrazásra nem igen van alkalmas hely, talán a védkunyhó sem található, vagy nem is létezik csak a térképen s csodálatos napoknak néznek elébe.

Szürkületben értünk le az erdészeti útra. Egész nap csak csokit és magvakat ettünk, így én nagyon éhes voltam és lármáztam, hogy nekem muszáj ennem. Meg is álltunk a patak partján, de csak én ettem, Zoliék kis pihenés után előre mentek az erdészházhoz.

Ebéd-vacsorámat befejezve én is utánuk indultam s az erdészháznál beértem őket. Az erdészek megengedték, hogy a ház mellett felállítsuk a sátrat, ekkor már sötétség ülte meg a völgyet. Fedett terasz alatt, asztal és pad társaságában vacsoráztunk, én már akkor rövid idő alatt másodszor.

Éjszaka a patakcsobogásának hallgatása jegyében történt, illetve a mai 25 km-es túra kipihenésével.

Kedd, a túra 9. napja: Rudarica erdészház csoport – Lombos mező – Zernyest kanyon

Szép napfényes reggel kászálódtunk ki a sátorból. Kiadósan, ráérősen reggeliztünk, szárogattuk a sátrat és magunkat is. Jobban mondva Zoli és Gyuri a haját. Én csak a szakállamat tudtam volna. J

Mikor a hátizsákomat újból a hátamra vettem, a tegnapi naphoz hasonlóan ismételten nyomta valami kemény a hátamat. Most viszont volt alkalmam és megnéztem mi az. Bizony a túra során összegyűjtött kövek közül egy nagyobb darab rossz helyre csúszott, jelezve, hogy ő is itt van velem. Eligazítottam, és kicsit délelőttbe hajlóan indultunk a Lombos mező (849 m) felé hallgatva a patak csilingelését,  élvezve a fenyők adta hűvös árnyékot. Itt már teljesen az erdészeti úton, több járművel is találkozva meneteltünk.

A völgyet elhagyva nyíltabb részre érkeztünk s velünk szembe egyre többet mutatott meg magából a fenséges Királykő.

Lombos mezőn sok szép új, tájba illő vendégház épül, épült. Itt sikerült egy vendéglőben autót bérelni, levitetni magunkat Zernyest központjába.

Zernyesten bevásároltunk, bepakoltunk az autónkba, és felmentünk ismételten a 9 nappal ezelőtti sátrazó helyünkre. A sátorállítás után Gyuri készített egy finom gyorskaját, míg elkészül a gombapörkölt. Mindent, ami süthető volt beledobott egy serpenyőbe és megsütötte. Hát finom is volt. Később elkészült a gombapörkölt, kifőtt a tészta és degeszre tömött hassal alig tudtunk mozogni. Zoli, Gyuri még dinnyét is evett, én már nem tudtam.

Vacsora után, Zoli unszolására tettetünk még egy nagy sétát, 300 m-es szintemelkedéssel a felettünk lévő Pestera településre. A tele hasam miatt igen nehezen tudtam csak mozogni, mondtam is Zolinak tréfásan, hogy nem lehetne visszafordulni? Persze, hogy nem lehetett, mint ahogy a Feleki-tónál sem lehetett ott aludni. J.

Felérve a településre én még ilyen szépet nem láttam: ezernyi domb és patakokkal szabdalt völgyek, szanaszét házakkal, szénakazlakkal, kaszáló, szénát gyűjtögető emberekkel s az egésznek keretet adott a Királykő, messzebb pedig a Bucsecs. No el is múlott lustaságom hamar, tudtam volna még sokat menni, hogy bejárjam ezt a helyet.

Felfelé és lefelé menet is legelésző őzek mellett haladtunk el, nem zavarta jelenlétünk őket.

Jólesően, méltóan búcsúztunk a hegyektől. Jó éjszakát!

Haza indulás, szerda: Zernyest – Nagymányok

Korán keltünk, mert hosszú út várt még bennünket hazáig. Most már kicsit lazábban pakoltunk össze, hiszen nem kényszerített a hátizsák adta méret.

Fájó szívvel, de sok-sok élménnyel megpakolva indult el az autó velünk. Elhagytuk Zernyestet, még rácsodálkoztunk az apró falvakra s kiértünk a brassói útra. Az Olt-völgyben vezető út mellett végig kísért bennünket búcsúzóul az égbeszökő Fogarasi-havasok hegyvonulata, völgyeinek sudár fenyői.

Ismét bementünk Oltszakadátra a büntetés befizetési igazolásáért. Míg Zoli a főtéren a reggeli virsliket főzte mi addig Gyurival a lelkésszel beszélgettünk, megnéztük a templomot. A templomban járva érezni lehetett az évszázadok leheletét, a lélek nagyságát. Búcsúzva, hálát adva megköszöntük mindazt a sok szépséget, melyben részesülhettünk a tíz nap alatt. Köszöntük a Hegynek, hogy lehetővé tette kicsit megismernünk fenséges nagyságát, vadságát, hogy megengedte, hogy részesei lehessünk a mindennapjainak, hogy végig járhattuk időtálló, el nem koptatható gerincét.

Reggelizés közben többen jártak arra a faluban élő emberek közül, mosolyogtak s köszöntek. Jól eső érzés volt átélni ezt a pillanatot is.  

Útközben még – mielőtt elhagytuk volna a havasok környékét – az összes lejünket elköltve több kg, különböző ízesítésű finom sajtokat vettünk. Sajnos hamar elfogyott.

Hazafelé az út szerencsére eseménytelen volt, most is Gyuri vezetett. Nagymányokra este fél tízkor értünk. Gyurinak is még haza, Madocsára kellett mennie.

Köszönet:

Elsősorban Gyurinak, hogy a gondolatot tetté formálta bennem, valamint Zolinak is, hogy hármasban társak lehettünk, hogy egymást kísérhettük a Fogarasi-havasok lelket-, testet csiszoló túrján, az idő végtelen, de ezúttal mégis véges időtlenségében. S köszönöm még feleségemnek, Andreának is, hogy megértéssel fogadta a terveimet, lehetővé válhatott általa is az, hogy megvalósíthattam álmomat.

A túra részt vevői: Gáspár Zoli, Mérges Gyuri, Róth Anti

Felhők felett

(A Fogarasi-havasok bűvöletében)

 

Régmúlt hol indult egy vágy, egy gondolat,

az idő meg nem állt, szalad sebesen, elértem…

s a jelenben ott kívántam lenni, hol a vágyam járt,

hol a szél súrolja felhők könnyű kéklő égiszárnyát,

zuzmó virágzik az utat jelző kőhalmokon,

léptem hol a hegy hegybe ér, véltem az égig vezet az út,

völgyhajlatiban újabb völgy indul, ezer patak szalad,

s a kék ég felhőjátékát karnyújtásnyira érhettem én.

 

 Gondolatim valóság röppenésével szállt,

hollók fellettem védőn szárnyaikkal óvták a múltam,

a keskeny gerincen felhők takarták be a jelenem,

kéklő tavak partján lilasisakba öltözött virág várt,

s este bíborba vont éggel búcsúzott tőlem a Nap,

hajnalban hűs szellő teregette a mélyben felhő paplanimat,

gyönyörű sziklákkal szórta be Teremtő az utam, víz fakadt,

üdítve lelkem és testem…, kínzó szomjúságom apadt.

 

Olt partján lágy szellő indul messzi útra,

borzolva fák évezredes sötét titkait,

kúszik magasba a Havasok éles gerincén,

fent a szürke éghez közel, hol csupa kő, szikla a világ,

körül néz, majd orkánként tombolja ki vágyait,

s nyomában hideg esőkönny áztatja botladozó lépteim,

az éj csillagkoszorú varázsát szórja szerteszét,

A Hold bólogatva kíván jó éjszakát; a felhők felett lélekeztem én.

                         

                          Nagymányok, február 02. ra

 

 

 

Felkészülések:

Elméleti: Irdatlan mennyiségű túrútvonal, túraleírás elolvasása neten és különböző szerzők könyveiben (Nagy Balázs: Gerinctúrák a Kárpátokban; Pásztohy Zoltán: Fogarasi-havasok; Bácskai Gusztáv-Wild Ferenc: Fogarasi-havasok). A túránk tervezése naponkénti bontásban, jegyzetek-, GPS trackvonalak elkészítése.

Gyakorlati: 2014. tavaszán többször túráztunk a Kelet-Mecsekben. Általában több napos túrákat terveztünk. Indulásunk minden esetben Nagymányokról kezdődött, és két naposak voltak. Ezekhez a túrákhoz barátaink, Halák Miki és Tóth István sógorom, is csatlakozott.

Igazi nagy, komolyabb felkészítő túrát nem terveztünk, hiszen már jártunk több magas hegységben több 5 napos gerinctúrán. Azonban a túrafelszerelésünk igazi nagy próbája a júniusi Vigyázó gerinctúra 3 napja volt. Biharfüredről indultunk és a Vigyázó csúcsáig mentünk, majd vissza. Mivel sokszor, de viszonylag rövid ideig esett az eső, illetve többször felhőben, hideg szélben kellett mennünk, megtapasztalhattuk a felszerelésünk hiányosságait, melyeken változtatni kellett a Fogarasi-havasok túrárára. 

A túrán lányom és a sógorom is elkísért bennünket. Sajnos Zoli ezen a túrán nem tudott részt venni. 

A túra egyszerűsített adatai:

 

 

Útvonal

Táv/ km

Szintkülönb-ség/m

Bivakolás

Vízvétel

Megjegyzés

 

Fel

Le

 

08.16

Madocsa-Nagymányok-Zernyest;

750

 

 

 

 

Oltszakadát evangélikus lelkész, büntetés befizetés kérése

 

08.17

Zernyest-szurdok völgy

6

200

200

Sátorban

Kanyon eleje

Éjjel és délelőtt is esett az eső.

1. nap

08.18

Porcsed (Turnu Rosu) kolostor - Tatár-csúcs előtt (1890m) 1,5 km-re

9

1216

136

Sátorban

A bivakolás előtt 500m-re

Zernyestből taxival (250 lej) 10 órakor indulás, a hegyre fel 14 órakor indultunk.

2. nap

08.19

Tatár-csúcs előtt - Skála nyereg védkunyhó mellet (2140m)

14

1096

735

Sátorban

 A védkunyhó alatt.

Feleki-tó, fürdés, Skála csúcs (2306m)

3. nap

08.20

Skála-nyereg - Kalcun-tó

10

810

807

Sátorban

A tó melletti sziklafal csorgás

Serbota-csúcs (2331m), Szarata-nyereg (nagy leszakadások, kitett gerinc, -él, Negoj (2535m), Ördög-kémény helyett az Ürnő-kéményén jöttünk le kerülővel a tóhoz.

4. nap

08.21

Kalcun-tó - Zerge-tó (2250m)

13

1161