Túra és Túratárs kereső közösségi oldal
Üdv a Túratárs-on, jelenleg Vendégként vagy itt. Jelentkezz be vagy Regisztrálj itt <<<
TÚRATÁRS CHAT | RAKJ A KEDVENCEKBE
TÚRABLOGOK  
 

Végig a Kéken decembertől decemberig 7. rész
2015/03/08 19:30:38 Küldte: vbalogh

Fifti-fifti

Február elején beterveztem az egész hónapot: 7-én Dorog - Piliscsaba, 14-én fánkfesztivál, 21-én... Na, itt egy üres hétvége, keresgéljünk! Szerencsém volt, találtam egy túrát, amibe becsatlakozhatok: Kóspallag - Nagymaros. Nézegetem az ütemtervemet, és épp félúton van a 17. szakasznak! Szuper, nem is kell tovább keresnem, és még szervezni se kell! Csak menni, sodródni a csapattal! 28-i hétvégére még beterveztem egy hosszúhétvégés menetet 2 ottalvással Dorog - Szárliget szakaszra, de ezt le is fújtam. Inkább vettem pár holmit, ami egy-egy túrán jól jöhet. Majd elmegyek az egyesülettel, legalább Leventémet is elviszem kirándulni.

13-án Visegrádra menet már újságoltam is Juditéknak, hogy minden hétvégén megyek valahová. A fánkfesztiválról ugyan lecsúsztunk Pilisszentkereszten, de nem szomorkodtam. Egész héten készültem a hétvégére. Sikerült beszereznem egy vizes tasakot, eü. csomagot, alsó és középső réteg öltözetet, amiket már nagyon ki akartam próbálni. Pénteken egyedül voltam otthon, volt időm a felkészülésre. Összekészítettem a cuccomat, előkészítettem a kaját - tanulva az előző hétvégéből 3 emberre csomagoltam -, aztán lefeküdtem, mert reggel 07:45-kor már a Nyugatiban kellett lennem.

Az első túratárs, akivel a megbeszélt helyen találkoztam, egy kedves fiatal lány, Andi, aki két kutyájával, Kókusszal, a labradorral és Kökénnyel, a mudival érkezett. Míg visszamentem a jegy-automatához, hogy megváltsam utazásom, többen is megérkeztek a találkapontra. Végül 13-an indultunk Kismarosra, ahonnan átbuszoztunk Kóspallagra. Innen a kálváriadombon keresztül,

 


mintegy 3 km-es, kalandos sétával értük el a Kisinóci turistaházat, akol egy kis kávészünetet tartottunk a nagy ijedtségre...

 


Kinek kávé, kinek tea, valaki csak a termoszát vette elő, abból kortyolt. Megbeszéltük, hol, milyen túrabotot érdemes venni, és semmiképp ne a neten rendeljük... Egyet próbáltam is megcsinálni, de menthetetlen volt. Pedig vadonatúj. Olyan hirtelen indultunk tovább, hogy össze se pakoltam a cuccomat, kapkodva bedobáltam mindent a táskámba, és siettem a többiek után. Szépen haladtak Kóspallag felé, már majdnem utol is érem a sereghajtókat, mikor kapcsolok: a bot ott maradt! Jött hát az utálatos futás - emelkedőn fölfelé! -, aztán vissza a többiek után. Jól elhúztak, majdnem a faluban voltak, mire beértem őket. Végigsétálva a településen készült jó pár fotó.

 


Örömmel tapasztaltam, hogy itt is várják a turistákat - hogy ez a Kéknek köszönhető-e, vagy csak a hely szelleme, nem tudom, de jó érzés volt látni a hívogató táblákat.

 


A falu határában még egy darabig műúton haladtunk, aztán a jelzés bevitt az erdőbe. Itt egy kellemes séta következett immáron a természet lágy ölén. Szint alig, jól lehetett haladni. Egészen a Békás-rétig jutottunk, ahol kitérőt tettünk a P jelzésre, hogy leereszkedjünk és megnézhessük a közeli Pálos kolostor romjait.

 


Itt kezdte nyomni valami a talpam lábujj alatti párnás részét… A kitérő után folytattuk utunkat Törökmező felé. A turistaház előtti nagy kereszteződésben a csapat ketté vált: egyik fele elment megnézni a halastavat, míg a másik fele – köztük én is – átmentünk a hídon, és elindultunk a turistaházhoz, hogy végre elkölthessük jól megérdemelt ebédünket. Fölértünk a nagy kanyarral kombinált emelkedő tetejére, é senkinek nem tűnt fel, hogy nincsenek jelzések. Kicsit megtorpantunk… Visszasétáltam egy kicsit – dehogy mentem vissza a hídig! Hogy még egyszer föl kelljen másznom a dombtetőre? Nincs az az Isten! -, aztán elővettem a kütyüt, ami szerint kicsit letértünk… Röpke 300 métert. Kiderült, hogy a híd után a jelzés balra folytatódik föl a dombra, egyenesen Törökmezőre, míg mi a kerülő úton mentünk, ami szintén oda vitt, csak kicsit hosszabb úton.

Megérkezve a turistaházhoz



kezdtem tanakodni magamban, vajon bemehetünk-e ilyen koszosan, sárosan? Aztán bementem a többiek után, nem foglalkozva tovább a kérdéssel. Nekünk van, minket szolgál! A szűk kis bárpultnál kivártam soromat a pecsétnél – nyomtam OKT-s és mókusos pecsétet is, biztos, ami biztos -, aztán irány kifelé a padhoz, hogy végre ebédelhessek, és a lábamat is meg kellett néznem, mert ekkorra már nagyon nyomta valami. Ezzel kezdtem, hogy minél előbb túl legyek rajta: kamásli le, cipő le, ZOKNI LE. Nézem a talpam, semmi. Nézem a zoknim, tapogatom a cipő talpát belül, de semmi… Gondoltam, veszek másik zoknit, hátha az a baj. Visszaöltöztem, és nekiálltam a kajának. Kipakoltam mindent, amit előző este gondosan összekészítettem: egyik dobozban kolbász, szalonna, csemege és paprikás szalámi, a másikban lilahagyma, fokhagyma, uborka és erős paprika, a harmadikban alma és citromgerezdek, a zacskóból friss, reggeli sütésű rozscipó, és egy üveg finom rozé. Mint már említettem, 3 ember simán jóllakott volna abból a mennyiségből, amit kiraktam. Hívtam is a kedves társakat, de mindenki csak a sajátját eszegette. A bor felét is hazavittem, mert a többség autóval érkezett, vagy egyáltalán nem iszik alkoholt, vagy csak nem kívánta. Ami elfogyott, azt szinte egyedül ittam meg a teámmal. Mire sikerült az étel felét elpusztítani, kezdhettem is szedelődzködni, mert indultunk tovább.

Könnyű, kaja utáni kímélő szakasz következett,



csak a talpam rendetlenkedett egyre kellemetlenebbül. Végül megálltam egy padnál, újból levettem cipőt, zoknit, és akkor már látható volt a vízhólyag, ami annyira rossz érzés volt. Nem értem rá sokat variálni, nagyon le voltam maradva már a csapattól, körbetekertem a lábamat Leucoplasttal, zokni, bakancs vissza, aztán futás a többiek után.

A Felső-Körtvélyes kaptatója volt az utolsó előtti komoly emelkedő Nagymaros előtt. Fölérve egy tábla segítségével magunk határozhatjuk meg a távoli hegyeket, amiket arról a pontról láthatunk.

 

Lejutva a hegyről aszfaltos útra értünk ki, ami egészen a Köves-mezőig haladt. a Kék jelzés az út mellett vitt. Volt, aki követte, és dagonyázott a sárban, és volt, aki inkább a műutat választotta.

A Köves-rétnél aztán megint ketté vált a csapat. A bátrabbak nekivágtak a Hegyes-tetőnek, és volt, aki a K+ jelzésen elindult Nagymarosra, lecsalva a szakasz talán legnehezebb részét. Töredelmesen bevallom, hogy én is a csalók táborát erősítettem, de a lábam már elviselhetetlenül fájt.

Szóval leereszkedtünk hát a K+-on a városba. Közben azért sikerült pár jó képet lőni a Duna túlpartján magasló visegrádi fellegvárról, meg a város keskeny bevezető ösvényein található látványosságokról.



A vasútállomásra érve már ahhoz sem volt kedvem, hogy megkeressem az OKT-s pecsétet. Kértem egy plecsnit a pénztárban, megvettem a jegyemet, és amíg a vonatra vártunk, kicsit letakarítottam a sarat a bakancsomról.

Hazafelé, míg volt társaság, megbeszélgettük, mikor, hová lesz legközelebb a menet, aztán elköszöntünk. Mint utóbb kiderült, a bátrabbak csapata kicsit pórul járt a hazautazással: egy baleset miatt ugyanis sokat késett a vonat, ezért jóval később értek haza, mint kellett volna.


Jó kis túra volt, de sajnáltam, hogy ki kellett hagynom a Hegyes-tetőt és a Julianus-kilátót. Pedig erre készültem, mióta megjártam Visegrádot előző héten. Mindegy, valamikor visszamegyek esetleg családostul, és bepótolom, ami kimaradt… Ráadásul ennek a szakasznak a neheze még hátra van, hiszen Kisinóctól Nógrádig ott van még a Nagy-Hideg-hegy 865, és a Csóványos a maga 938 méteres magasságával…



Ezúton szeretnék köszönetet mondani a fotókért mindenkinek, aki a sajátjára ismer. Ha bárkinek problémát jelent, hogy szerepel fotója a bejegyzésben, esetleg saját maga egy-egy képen, kérem, jelezze! Mivel a nevekkel is hadilábon állok, az is jelezze a hibát, akinek nevét esetleg rosszul írtam. Nálam ez előfordul... :)

Címkék: OKT Kék Túra Túrázás Kék Kisinóc Nagymaros Julianus-kilátó H





Bejegyzések 1 - 2-ig. Összes bejegyzésed: 2

vbalogh
2015/03/23 10:58:29

Gondolom, ezt a beszámoló végén lévő apró betűs részre írtad... :) Igazából csak azért írom oda, hogy nehogy tényleg probléma legyen belőle, találkoztam már olyan túratárssal, akinek degradált a dolog...

Köszönöm, hogy elolvastad, és ajánlom figyelmedbe a "sorozazt" többi részét is! :)



Amadeus
2015/03/23 10:29:30

Túrák meghírdetésénél bele szoktam írni a következő megjegyzést  a fotózással kapcsolatosan:

"Ne felejts el mosolyogni, a túrán képek készülnek rólad is!"

Normál esetben ez nem is szokott gond lenni, de néha van köztünk túrás "filmsztár" is :D

Nagyszerű volt a beszámoló




*** Túratárs.com - Túra és Túratárs kereső közösségi oldal ***

Rendszerünkön keresztül a túrát és egyéb outdoor programokat kedvelő emberek megismerkedhetnek egymással, közös túrákat szervezhetnek melyet a túranaptárban helyezhetnek el vagy együtt csatlakozhatnak egyéb szervezett túrákhoz. Az oldalon lehetőség van saját profil kialakítására, melyen keresztül a tagok bemutatkozhatnak egymásnak, illetve feltölthetik kedvenc túrafotóikat. A kapcsolatfelvételről üzenőrendszer és chat gondoskodik.