30 éve jártam erre először. Igaz akkor a közeli kis faluból - Mánfáról - indultunk, térkép, tájoló és az akkori idők minden egyéb túrás eszköze nálunk volt. Izgultunk! Itt volt az alapfokú túravezetői vizsgánk a múlt század 80-as éveinek közepén. Oktatónk - Vukov Péter - aztán Mánfa kultúrcentrumában - a kocsmában - kihirdette a vizsga eredményét és átadta az igazolványokat és az azóta is büszkén őrzött jelvényt! Köszönjük.
A róla elnevezett
túrával is hamarosan emlékezhetünk Péterre.
Zöld túránkat most a Mecsek gerincéről indulva a hegység mészköves, karsztos részén folytattuk. Árpádtetőn a ragyogó reggeli napsütésben 11-en vágtunk neki ennek a nagyon szép szakasznak.
A Tripammer-fáig gyorsan eljutottunk, itt volt egy kis reggeli szünet, fotózkodás,majd a zöld jelzésünkön elkezdtük az ereszkedést a Mecsek É-i oldalán. Hatalmas medvehagyma mezőkön haladtunk az öreg bükkök között miközben a Melegmányi-völgy lassan ereszkedő útján haladtunk.
A Dagonyászó-forrásnál letérve a jelzésünkről megnéztük a mésztufa lépcsőket és az ott még keskenyke patakot, majd tovább menve lassan átkanyarodott jelzésünk a Petnyák-völgybe.
Itt is nagyon jól lehet haladni az utak jól jelzettek és jól járhatók. A patakon egy kis híd vezet át a tavaly felújított Barátság-forráshoz. Szép hely, tűzrakóval és padokkal.
A patakocska szinte morajlott mellettünk a völgyben és a hangja csak erősödött, ahogy közeledtünk az Ágnes-vízeséshez.
Ezt is jól megnéztük, körbe fotózgattuk, tényleg szép és látványos helye ez a Mecseknek.
Utunk innen már gyorsan becsatlakozott a Nagy Mély-völgybe ahol a
DDP-ről ismert piros sáv jelzéssel fonódott. Vadregényesebb lett az út.
Patak átkelésünket szárazon megúsztuk majd az egyre magasabb szikla falak mellett a hangosan csobogó patakkal együtt mentünk tovább.
A szurdok legszűkebb részein az erdészet szép fa hidakat szerelt a sziklák oldalára így itt is biztonsággal lehet tovább menni.
Egy kis tábortűz füstje jelezte, hogy elértük a Kőlyuk-barlangot. Itt volt ugyanis a túránkkal azonos időben rendezett Szuadó teljesítménytúrák egyik ellenőrzőpontja.
A barlang bejáratból ömlött ki a víz, így lent nem lehetett egészen közel menni de a hatalmas sziklafal tövében így is nagyon látványos képek készülhettek.
A közeli Cserkész (Eta) forrást kicsit megviselte a tavaszi áradás.
A Mecsek É-i oldalán túránk legmélyebb pontján jártunk, kis pihenés után elkezdtünk visszamászni a Mecsek 'teteje' felé a zöld jelzésünkön. A Zsidó-völgy alsó részén kicsit fás, bokros volt az út a bedőlt fáktól de nem volt probléma jól tudtunk haladni felfelé.
Ezen a szakaszon már kerülgettek bennünket a teljesítménytúrázók, természetesen elengedtük őket, hiszen időre mentek.
A vadregényes völgy ösvénye több szép nagy víznyelő (töbör) mellett is elhaladt. Látványos karszt jelenségek ezek, a víz erejét mutatják.
A Zsidó-völgy felső részén egy meredek bal kanyarral teljesen kikapaszkodtunk a völgyből majd a tetőn megpihentünk, ez egy szuszogtató szakasz volt szép kilátással a szemközti tarvágásra.
A Mecsekben egy héttel korábban még esett a hó, de most gyönyörű, kora nyárias időnk volt. A patakok, források még bővizűen tették a dolgukat így sokkal látványosabb ez a terület. A meleg napsütés pedig az összes koratavaszi virágot előcsalogatta, köztük a Boglárkát is.
Zöld jelzésünk tovább emelkedett de már barátságosabban ismét forrás kitérőt tettünk ezúttal az 1941-ben foglalt monumentális Darázs-kúthoz. Természetesen ez a forrás is szépen üzemelt.
Kereszteztük az RP-DDK túramozgalom kék jelzését és a köves ösvényen lassan ereszkedtünk D-felé. A makadám út kezdetén nagyüzemi medvehagyma szedőkbe botlottunk kistraktorral, teherautóval, ládaszám szedték az amúgy nagyon egészséges növénykét, amiből az egyszerű ember max. 2 kg-ot szedhet büntetés mentesen.
Nyilván nekik volt engedélyük erre de mi ugye ezt nem kérhettük el tőlük. ( Azért van néhány fotó az autókról rendszámmal is)
A Melegmányi út aszfaltjára vezetett ki a jelzésünk itt gyorsan elértük a Lapis nevű helyet, ahol több emlékmű is található , közte a Mecsek kőzeteit bemutató Erdész emlékmű.
Még egy utolsó ereszkedés és Pécs szélére érkeztünk a házak között ereszkedve Teca Mama vendéglője volt a túránk végpontja ahol pecsételtünk, szomjunkat oltottuk, megköszöntöttük a tavaszi napforduló születésnaposát majd bebuszoztunk Pécsre ahonnan aztán a gyorsjáratú buszunk Kaposvárig meg sem állva egy jó óra alatt hazarepített bennünket.
Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a szép tavaszi túrán.
Még több fotó, katt a kis képre:
Mecseki Zöldtúra
(Árpádtető - Éger-völgy)
Túratársunk, Brigi beszámolóját és fotóit itt nézhetitek meg.
Mecseki Zöldtúra