Talán Debrecen városa büszkélkedik a legnagyobb erdőséggel. De egészen más a déli és az északi rész. Nagyjából a Debrecen – Monostorpályi út lehet a határ. Attól lefelé sík vidéki rétekkel vegyes, nyárasok, és kőrissel elegyes tatárjuharos alföldi erdők húzódnak. Északra meg a Nyírség buckáira települt homoki tölgyesek kezdődnek. Valahogy üdébb erre a növényzet is. Zöldebb a fű, az avarban erdőszéli csiperkét és homoki szömörcsögöt is látok. Itt már nem lehet letérni az aszfaltról, mert a mély homokban még tolni is keserves a bringát.

A Guti erdőről katonakoromban hallottam először. Hajdan, a Zsuzsi vonat egészen odáig közlekedett. Még az „átkosban” a kormány vadászterülete lett a környék, a hatvanas évek közepén szedték fel a síneket a Három-hegyig. Most, hogy a Debrecen környéki  fás-pusztákra  szerveztem  az  őszi  kerékpáros túrát, kerestem az elérhetőséget, de a világhálón nem jutottam előbbre. A véletlen még is úgy hozta, hogy Nyíracsádon a kultúrház vezetője, aki az Árpádkori templomot megmutatta, azt is elintézte, hogy kimehessünk a vadászházba.

 A Monarchia korát idéző „Zöldház” – ami egyébként sárga - kívülről is, belülről is gyönyörű. A falakat kapitális őz, szarvas és dámlapátok díszítik. Az erdő is más erre. Nyírjesek, tölgyesek váltják egymást. Akácot csak elvétve látok. Gomba is szép számmal akad. Épp csak meg-megállok, s az útszélről a bringáról le sem szállva már 8-10 őzláb kalapja gyűlt össze a kormányra szerelt kosárban. Most már Andi és Feri is gyűjtik. Az erdészházban a Nyíradonyi Fenyves éttermet ajánlották. Második napja vagyunk úton, jól esne már a meleg vacsora.

Nem is csalódtunk   bennük! Még azt is megengedték, hogy sátrainkat a panzió kertjébe verjük fel. A gomba elkészítéséhez azonban némi furfangra is szükség volt. Az étterem konyháján ugyan is a KÖJÁL előírásokra hivatkozva mereven elzárkóztak  attól, hogy az erdőn szedett őzláb kalapokat kirántsák nekünk.

----------------------------                 --------------------------                ---------------------

A régi tanmese szerint az öreg zsidó egy alkalommal, azzal a kérdéssel kereste fel a bölcs rabbit, hogy vajon a Tóra olvasása közben szabad-e pipázni?

-          No de Khón fiam, hát hogyan kérdezhetsz ilyet? A Tóra olvasása szent dolog, a közben semmi mással nem szabad foglalkozni!

Khón bácsi nagyon elkeseredett, mert ő bizony szeretett pipázni, de a szent könyveket sem akarta elhanyagolni. Így pár nap múlva ismét elment a zsinagógába.

-          Mond rabbi! Pipázás közben, szabad-e Tórát olvasni?

-          Természetesen! A Tóra olvasás egy szent dolog, az bármilyen foglalkozás közben megengedett!

----------------------------                 --------------------------                ---------------------

Így aztán én is megkérdeztem   a konyha főnököt, vajon van-e olyan KÖJÁL rendelkezés, ami megtiltaná, hogy a konyháról kihozzák az étolajat és a turmix géppel előzetesen összekevert palacsinta tésztát?

Hát így esett, hogy a panzió udvarán Feri gázfőzőjén hatalmas adag rántott gombát sütöttem, melyből természetesen a konyhások is bő kóstolót kaptak.

Címkék: Debrecen Fás-puszta őzlábgomba Guti-erdő