Cserénytől a berényig.

Erdélyt járva gyakorta hallhatunk olyan szavakat, melyeket a szövegkörnyezetből megértünk, de az anyaország nyelvéből már kikoptak. Ilyen kifejezés a tucatnyi helységnevünkben előforduló, számunkra már ismeretlen jelentésű berény is. (Borsosberény, Csákberény, Diósberény, Jászberény, Lovasberény, Balatonberény, stb.) Az előtagok egyértelműen a sok azonos nevű település megkülönböztetésére szolgálnak.

A Földrajzi nevek etimológiai szótára[1] így magyarázza ezt: „…a törzsnévszerű elszórtságban előforduló „Berény” török eredetű lehet, s összetartozhat az ótörök berendi (magyarul: megadta magát) népnévvel.”

Másutt meg ezt írja: „személynévből keletkezett, magyar névadással.”

A Borsosberény és Iharosberény honlapjai szerint a község nevében a berény utótag kabar törzsnévből keletkezett.

Sántítanak ezek a magyarázatok. Anonymus gestája[2] nem említ ilyen törzset, nevet, vagy nemzetséget. A honfoglalás korában a magukat megadó, jogvesztett[3] népelemek a harcokban előhadként jártak, s vitézségükért jogvisszaszerzők lehettek. Vagy ha odavesztek, ezzel leszármazottaiknak szerezték esetleg vissza korábbi jogaikat, s az újhazában mindenütt a gyepük védelmét bízták rájuk. (besenyők, bolgárok, vendek, kabarok, székelyek stb.)

A térképeken keresgélve Erdélyben és a Felvidéken is akadtam egy-két berényre. Sőt az Árpádkorban még a gyepühöz tartozó Brnót is Berén[4]-nek mondták magyarul. Valamennyi ilyen nevű településre elmondható, hogy folyók, vagy tavak melletti áradástól mentes, 120 és 300 méter tengerszint feletti magasságú kiemelkedésekre esnek, de sehol sem ennél magasabb hegyre. Ezért arra gondolok, hogy a szónak nyelvünkből kikopott önálló jelentésének kellett lennie

Kicsivel előbbre jutottam, amikor a Gerecse-hegységben (Inkább dombvidéknek mondanám.) Nagysáptól északkeletre, és a Felvidéken Nyitra közelében Berény nevű várakat találtam. Ahogyan van Kinizsi-vár, János-vára, Godó-vár, úgy a Berény lehetne a várat építtető személy neve, de a Fehér-vár, Ó-vár, Mocsár-vár megnevezésekhez hasonlóan az erődített hely jelzője is.

Élvezettel olvasom Kós Károly ízes kifejezésekkel színesített történelmi tárgyú regényeit. Hadtörténészeink bizonyára pontosan megtudják mondani, hogy a turma, portya, koplya, zászló milyen létszámú katonai egységeket takarnak, vagy a hadnagy, zászlóhadnagy, várispán, beke, zoltán és gyula mely ma használatos tisztségeknek felelnek meg. Tőle olvastam az alábbi sorokat is:

    „A király a földet piszkálta botjával, s nem szólt. Csanád még azt mondta:

-          Tüstént portyát küldöttem a temesi besenyő szállásra és másikat a téli berény felé. De még nem jött vissza egyik is.”[5]

-------------------------------------       -------------------------------        ------------------------------------

A túratárs olvasói közül bizonyára többen is jártak már a Hortobágyon. Páran talán a csikósok nyári szállására is kimentek, s megnézték a cserényt[6].

Azt kérdezed, mi az a cserény[7]? Elmondja nekünk Mátyás József[8] sokáig népdalnak hitt költeménye:

Nem bánom, hogy parasztnak születtem,

Csak azért, mert gulyássá lettem.

Eb cserélne cserényt palotával,

Sem életet köszvényes nagyúrral.

Öt bojtárnak vagyok fejedelme,

Úgy becsülnek: gazdám ő kegyelme.

Gulya fekszi körül cserényemet,

Hat komondor istrázsál[9] engemet.

A cserény bővebb leírást Kubinyi Ferenctől idézem[10]: „… a gulyás és csikós, az első a gulyánál, az utóbbi a ménesnél az úgynevezett „cserénynél” tanyáznak. A cserény egy négyszögletű alkotvány vesszőből sövényszerűen fonva, födél nélkül, rajta ajtó gyanánt egy téres nyílással. Ezen alkotvány egy helyről a másikra vihető s a pásztori vándorlásra igen célszerű… E sövényzet csak szél ellen használtatik, s arra, hogy a gulyás- vagy csikós-személyzet abban, mint egy kerített helyen gúnyáit és főzőedényeit tartsa s egyszersmind főzőhelyül és zártkörű ebédlőjéül szolgál…”

Mindebből látható, hogy a Kárpát-medencébe költözött besenyők és más pásztornépek, az első időkben még ősi szokásaikat megőrizve itt is tavasztól őszig állataikat legeltetve vándoroltak, télire pedig a berénybe, tehát az áradásoktól mentes magaslatokra épített téli szállásba vonultak. A földművelésre való áttérésüket követően ezekből a téli szállásokból alakulhattak ki ilyen nevű településeink. Még később pedig az ottani főemberekből az ilyen családnevű személyek. Ezek egyik késői leszármazottja lehet a Felvidéken Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának vezetője.

 A berény, tehát a téli szállás feltehetőleg olyan lehetett, mint a Felső-Tisza vidék népi építészetében még a XX. sz. elején is használt paticsfal. A földbe szúrt karók közé a cserényhez hasonlóan itt is a rekettyefűz hajlékony vesszőit szőtték és fonták szövevénnyé. kiszáradás után ezt két oldalról szárazfűvel, vagy korpával kevert sárral több rétegben betapasztották. Eleink ezzel az eljárással a vályoghoz hasonló hőszigetelésű falat kaptak. Ha az épület alját még is elérte a folyó áradása, a tapasztás ugyan leázott, de a ház nem dőlt össze, s a víz levonultával könnyen kijavítható volt.

Szádeczky-Kardoss Géza szkgeza51@gmail.com

Címkék: Berény Brnó Cserény